Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fészekmeleg

XVI. Benedek pápa a hit évét megnyitó, Porta fidei című apostoli levelében többek között arra hívja fel a figyelmünket, hogy ezt az évet „méltó módon és termékenyen ünnepeljük meg otthonainkban, családjainkban”. Ez a kegyelmi idő jó lehetőség mindannyiunk számára, hogy megerősödjünk hitünkben, hogy megvalljuk hitünket, és ezáltal felébresszük másokban is a vágyat az evangélium mélyebb megismerésére és továbbadására.

„A hit kapuja, mely bevezet minket az Istennel való életközösségre és lehetővé teszi a belépést az egyházba, mindig nyitva áll előttünk” – hangsúlyozza a szentatya. „Akkor tudjuk átlépni küszöbét, ha Isten igéje elhangzik, és a szív enged a kegyelem formáló erejének.” (A hit kapuja N.1.) A döntés a mi kezünkben van. Készek vagyunk-e arra, hogy megnyissuk a szívünket, és engedjünk a kegyelem formáló erejének?

„A hit éve meghívás hiteles és ismételt megtérésre az Úrhoz, a világ egyetlen Megváltójához” – olvashatjuk ugyanebben az apostoli levélben. „Amilyen mértékben átadja magát az ember, oly mértékben – egy ebben az életben soha be nem fejeződő folyamatban – lassan megtisztulnak és átalakulnak a gondolatai, érzései, érzülete, magatartása”. Vajon akarunk-e újra és újra megtérni az Úrhoz, alá tudjuk-e vetni magunkat alázatosan tisztogató munkájának?

 

Mire figyeljünk a hit évében?

Rakjuk le, vagy szilárdítsuk meg az „alapokat”! Törekedjünk szorosabb kapcsolatra az Úrral! Elhatározhatjuk, hogy több időt szánunk rá a mindennapjainkból, nagyobb teret adunk neki az életünkben. Fürkésszük, kutassuk akaratát! Mindannyian hajlunk arra, hogy megmondjuk Istennek, mit szeretnénk, és aztán meg vagyunk sértődve, ha nem elképzelésünk szerint alakulnak a dolgok. Amikor imádkozunk, nagyon gyakran csak mondjuk a magunkét Istennek, de nem figyelünk arra, hogy ő mit mond nekünk. Adjunk több teret Istennek az imában! Hallgassunk rá, fogadjuk szívünkbe üzenetét, és engedelmeskedjünk neki! Imádkozhatunk egyénileg is, de ne hanyagoljuk a házastársunkkal, gyerekeinkkel közösen végzett imákat sem. A hét valamelyik napján elmehetünk együtt szentmisére, hogy közösen adjunk hálát Istennek a tőle kapott ajándékokért.

A hit éve jó alkalom a szeretetről való tanúságtétel fokozására is. „Bizony mondom nektek: amit egynek tettetek a legkisebb testvéreim közül, azt nekem tettétek” – olvashatjuk Máté evangéliumában. Vagy egy másik helyen a Szentírásban ez áll: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jak 2,17). Gyakoroljuk a szeretetet és szolgálatkészséget családtagjaink és embertársaink fele! Így például a férj este elmosogathat felesége helyett, ha látja, hogy társa már nagyon fáradt, vagy átvállalhatja a gyerekeket egy hétvégére, hogy felesége elmehessen egy lelki programra. A feleség a hét valamelyik napján meglepheti férjét kedvenc ételével. Csupán néhány tipp, hogy miként szerezhetünk örömet szeretteinknek. A család együtt felvállalhatja egy szegényebb család segítését.

Házaspárok, családos közösségek együtt olvashatják a Katolikus Egyház Katekizmusának valamelyik részét, majd beszélgethetnek az olvasottakról, arra törekedve, hogy az alapvető hitigazságokat még inkább megértsék. Családos közösségek éves programjaik tervezésénél figyelhetnek arra, hogy programjaikkal kapcsolódjanak a hit évéhez.

 

Hogy látják a hit évét a családosok?

„A vágy, hogy jobbak legyünk, közelebb kerüljünk Istenhez, mindig él bennünk. Szeretnénk a családi közösségünket megtartani és fejlődni benne, bár úgy érezzük sokszor, hogy szélmalomharcot vívunk.” (Nisztor István, Csernakeresztúr)

„A hit évében szeretném tudatosítani, hogy a hétköznapi eseményekben, a nekilendüléseinkben, az örömteli, de a szomorú, kényes, nehéz helyzetekben is jelen van Isten az ő végtelen szeretetével. Egyik évben az volt a Máriapoli mottója: „Mondd el mindenkinek: Isten végtelenül szeret téged”. Jó lenne, ha ez újra élőbbé válna bennem. Gyakorlati szempontból fontosnak tartom a katekézist is, túl kevéssé ismerjük a hitünket. Évek óta gondolkodunk egy családiskolán, ahol a fokoláré lelkiség pontjait vennénk végig. Talán eljött ennek az ideje. Ebben a kegyelmi évben talán még jobban ki kell használnunk a kommunikációs eszközöket is, nem tolakodóan, de „tiszteletteljes hírüladással”, ahogy II. János Pál mondta.” (Mihály Magdolna, Sepsiszentgyörgy, ötgyermekes édesanya)

„Hitem által keresem és tanulom azokat a helyzeteket, ahol jézusi szeretetben lehetek felebarátaimmal. Ezt szeretném élni a kisközösségemben, ott, ahol éppen vagyok (Házas Hétvége, Háló, Fokoláre). A hit évében erre figyelek majd. A tanításokat kövessék az élő példák is. Bajnokok vagyunk a beszédben, és sokszor elfelejtjük „példáztatni” konkrét helyzetekkel, tanúkkal. Több élő, követhető példa, tanúságtétel szükséges.” (Balázs-Penksza László, Csíkszereda, háromgyermekes édesapa)

 „Nem szabad megengednünk, hogy a só ízét veszítse, és a világosságot véka alatt tartsák (l. Mt 5,13–16). A mai ember is érezheti annak vágyát, ahogy a szamariai asszony a kúthoz ment, hogy Jézust hallgassa, aki arra hív meg, hogy higgyünk benne és merítsünk abból a forrásból, amelyből az élő víz szökell fel.” (Porta fidei)