Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A gyönyörűen felújított kolozsvári patinás Minerva-ház (Jókai Mór/Napoca utca 16.) zsúfolásig megtelt Cs. Gyimesi Éva termében került sor október 4-én délután a Bajor Andor-emlékestre, a legkiválóbb magyar kortárs írók, újságírók és humoristák egyike születésének 85. évfordulóján. A házigazda szerepében Köllő Katalin, a Szabadság közéleti napilap rovatvezetője, színikritikus, a rendezvény főszervezője köszöntötte a nagyszámú jelenlévőt, és valósággal beleélve magát a témába, szakavatottan elbeszélgetett az író özvegyével, Bajorné Makkfalvi Ellával. Elhangzott: Bajor Andor életművét a romániai magyarsághoz kötötte, több mint negyvenéves munkássága során maradandó értékeket hagyott maga után, ami elismerésre és hálás kegyeletre kötelez. Írásait méltán nevezhetjük művészeti termékeknek. Bajor Andor szeretetből fakadó humorával valósággal lenyűgözte az olvasókat, ugyanakkor a lelkek pallérozásán is fáradozott. Nagyon mélyen belelátott ugyanis a társadalmi és emberi viszonyokba, a testet-lelket sorvasztó nyomorúságba, érezte a kimondás kényszerét, ugyanakkor a nyomasztó intézményes kommunista cenzúrát is, tudta, hogy sok mindent nem írhat meg úgy, ahogy szeretné. Ez bőségesen elég volt a pusztító gyötrődéshez. Csoda-e, ha kegyetlenül szenvedett? Nagyon erkölcsös volt, elvárta az őszinteséget.

Az emlékesten rangos válogatás hangzott el Bajor Andor 1955-ben megjelent Kerek perec című, humoros írásokat tartalmazó első kötetéből az igen tehetséges Bodolai Balázs, Györgyjakab Enikő, Kántor Melinda és Köllő Csongor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészei kiváló előadásában, prózában és versben.

Bajor Andor Nagyváradon született 1927. szeptember 30-án, középiskoláit szülővárosában végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos tanári oklevelet. 1949-től 1952-ig előbb gyakornok a Bolyai Tudományegyetem logika tanszékén, majd a magyar irodalomtörténeti tanszéken tanársegéd. 1953-tól az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1957-től a Nap­sugár, 1962-től pedig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségi tagja Kolozsvárott. 1969 után az Előre napilap kolozsvári munkatársa. 1990-ben Jakab Antal gyulafehérvári püspök nevezte ki a Kolozsváron megjelenő Keresztény Szó római katolikus heti újság alapító főszerkesztőjének, mely mai katolikus kulturális havilapunk cím-elődje volt. Súlyos betegségben, 1991. január 24-én, Debrecenben szólította magához a Mindenható, a Házsongárdi temetőben várja a feltámadást.

Az író halálának 20. évfordulóján méltán írták a Szent Mihály plébánia részéről elhelyezett koszorú szalagjára: „Hithűségéért és kitartásáért” – hiszen Bajor Andor számára már gyermekkorától lelki szükségletet jelentett a templom.

Amint Bajor Ella a Vasárnapnak elmondotta az emlékest után: személyes kapcsolat fűzte Isten szolgája, Márton Áron püspökhöz, utódjához, Jakab Antalhoz, továbbá Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspökhöz, illetve Ferencz István, Kádár István plébánosokhoz, Ferenczi Sándor kanonokhoz, aztán Pálffi Gézához, Simpf Jánoshoz s nem utolsósorban Erőss Lajos nagypréposthoz. Jakab Antal még segédpüspöki beosztása időszakából ismerte Bajor Andort, Márton Áron püspök mutatta be őket egymásnak.

Az emlékest zárásaként a jelenlevők Bajor Andor Mióta nem tudnak számolni a varjak? című kötetét vásárolhatták meg.