Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A nehéz években is helyt álló Arató László cserkészvezető hitvallásával azonosultak, ezt választották a kézdivásárhelyi cserkészek a 20. születésnapi, a csapat életét összefoglaló szórólap jelszavának, mely nemcsak jelszó, hanem ahogy a rendezvény alatt bebizonyosodott: maga az élet. A jubileumi ünnepség első része szeptember utolsó hétvégéjén a Boldog Özséb-templomban szentmisével kezdődött, majd október hatodikán a Vigadó színházban folytatódott nagyszabású ünnepségen.

Dr. Kerekes László plébános, a 34-es számú Gábor Áron cserkészcsapat parancsnoka elmélkedésében hálát adott az elmúlt évekért, amikor közösségileg megtapasztalták a szépet és a jót, de a nehézségeket is. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened […] vezetett – idézte a zsoltáros szavait, arra utalva, amikor Mózes a negyvenévi vándorlás után a választott nép szívébe akarta írni, hogy ne feledjék el: az Úr velünk van, nem hagy el. A parancsnok kiemelte a bátorságot, a lelkesedést, a kitartást – olyan tulajdonságokat, amelyek a csapat tagjait jellemzik. Felidézte a rengeteg portyát, a kirándulást és őrsi foglalkozásokat, a sok jótevőt, akik ilyen vagy olyan módon segítették a csapatot, és kiemelte a szülők segítségét, mely nélkül nem lehetne csapatélet. A mai világban sokféle utat kínálnak fel, de a legtöbb zsákutca, vagy visszavezet oda, ahonnan elindult. „Mit hozott, mit jelentett és jelent a cserkészet városunkban? Profitéhes világunkban nehéz ilyen mértékkel mérni e nevelési rendszert, mert nem anyagiakban vagy látványosságokban gazdagította és gazdagítja társadalmunkat. Sokkal inkább gerincet, jellemet, erősebb magyarságtudatot, hitet adott, részt vett és részt vesz egy felnőtt keresztény és magyar ifjúság nevelésében. Ők lesznek majd azok a tartópillérek, akikkel és akikre építeni lehet egy szebb, jobb, igazságosabb, testvériesebb világot, amelyet nem a könyöklés, mások megvetése, hanem a szeretet, a béke és a jóság fog jellemezni. Adja Isten, hogy így legyen!”

Érdekes adatokat tudtunk meg a kézdi­vásárhelyi cserkészéletről: a helyi Székely Újságban 1923. június 22-én jelent meg az első toborzás az Arany Sas cserkészcsapatba, melynek vezetője Nemes Nagy Elemér volt, majd 1940-ben alakult a 394-es sz. Zágoni Mikes Kelemen csapat. Az 1940–44-es tanévek évkönyvei külön rovatot szánnak a cserkészetnek, majd a II. világháborút követő politikai és társadalmi változások megszüntették a tevékenységeket egészen az 1989-es rendszerváltásig.

Bíró Zsuzsanna cserkésztiszt, csapatparancsnok-helyettes beszámolt arról, hogy a csapat már 1990-ben megkezdte működését Vas József irányítása alatt, aki Pro Natura kört vezetett a Pionír Házban. Mindenki Zsuzsa nénije 1992-től tevékenykedik a csapatnál, mert olyan szeretettel fogadták, hogy azóta is fontosnak érzi ezt tovább adni. Kiemelte a rend fontosságát, az áttekinthetőséget és azt is, milyen sokat jelentett egymás biztatása, amit a 18 éven át a Sepsiszentgyörgyön székelő vezetőség részéről megtapasztalt.

Gaál Sándor, a dr. Kovács Sándor csapat parancsnoka, a szövetség tiszteletbeli elnöke beszélt a fiatalságnak a változás utáni nehézségekről, azokról a kemény támadásokról, melyek a szövetséget érték a román politikai élet vezetői részéről. Amikor a román sajtó első oldalon hozta a cserkészeket, mint a magyar hadsereg előretolt hadosztályát, vagy amikor Horthy pionírjaiként emlegették őket. A nehéz, viszontagságos években sikerült átmenteni a cserkészetet, most pedig az anyagi és erkölcsi válság nehézségeivel kell megküzdeni. De mindig öröm a találkozás, és örvendetes az is, hogy a kézdivásárhelyieknek sikerült a környékbeli falvak csapataiba is életet lehelni.

Szabó Lajos lelki vezető, a 40-es csapat parancsnoka kiemelte, hogy a cserkészet hármas szolgálatot jelent, és utalt a 13 aradi vértanúra, akik életüket adták a hazáért. Megrázóak az emlékkönyvben olvasható imádságok, ahogyan haláluk előtt szolgálták az Istent. Buzdított a mindennapi szolgálatra, a szeretet megélésére, szolgálni a gyengét, elesettet, időset, az ellenséget… Mécs László szavaival: vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a Föld.

Dr. Kerekes László szentszéki tanácsos, plébános felelevenítette azokat az időket, amikor a külföldi magyarok között Ottawában megismerkedett a cserkészettel, és hazatérve itthon is szerette volna elindítani. Három nyomós oka is volt erre: Vas József parancsnok, aki Torján lakott, és továbbadta a lángőrzést, a lassan ereklyévé váló cserkészzászló és a már csapatnál tevékenykedő Bíró Zsuzsanna. Így mára már 202 cserkészből áll a Gábor Áron csapat, és még azt is felvállalták, hogy az ozsdolai, szentkatolnai és gelencei csapatokat tanítsák, hogy ott is elindulhasson az ifjúsági élet.

Szünetben az agapé után a színház előterében levő bazárban különböző ötletes, apró tárgyakat és könyvészetet kínáltak eladásra az ötletes cserkészek, a jelenlévők megnézhették a két hétre kiállított, a csapat életét bemutató fényképeket, ereklyéket, tábori emlékeket.

Megható volt hallani a már felnőtté vált cserkészek visszaemlékezéseit a különböző fényképek alapján, feleleveníteni a csapattevékenységeket és hallani szülőktől azt a tanúságtételt, hogy nem búsulják gyermekeiket, mert a cserkészetben megtanulják minden gondjukat megoldani.