Böjte Csaba gondolatai a tanév kezdetén
Nem könnyű a tanügyről okos gondolatokat megfogalmazni, mit is írhatnánk az
egyre közömbösebb diákseregről, a homályos vagy elkeserítő kilátásokról,
mindazokról az eseményekről, amelyek a gyermekeket és szülőket érintik a
felborult hétköznapokban? A pedagógusi
hivatásról, a diáklétről, a szülők felelősségéről Böjte Csaba ferences
szerzetest kérdeztük, aki szavaival, egyszerűen megfogalmazott nagyszerű
gondolataival gyógyírral szolgál sebzett világunkban.
A vasárnapi misén idézett ige a szőlőbe induló apáról
szólt, s a fiairól – az egyik kijelenti, hogy nem megy segíteni, aztán megbánja
szavait és elindul, a másik megígéri a munkát, de aztán nem megy el a kertbe.
Melyik magatartás a jobb?
Természetesen az lenne az ideális, ha mindenki lelkiismeretes választ adna, és aztán aszerint is cselekedne. Az igében az első fiú mégis teljesítette apja akaratát. Hányszor vagyunk mi is ilyen helyzetben… Valaki kér tőlünk valamit, amin felmérgelődünk, kijelentjük, szó sem lehet róla, de amint elhagyják a szavak az ajkunkat, máris megbánjuk, hogy fájdalmat okoztunk egy szerettünknek, s máris próbáljuk helyrehozni a tévedést. Végül többet is teszünk, mint amit várnak tőlünk, kárpótlásként.