Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

A párizsi Eiffel-torony

Egy turista szavait idézem: „Óriási A-betűként magasodik előttem Párizs látképének legjellegzetesebb eleme. 1889 óta áll itt az Eiffel-torony, a francia fővárost átszelő Szajna folyó bal partján emelkedik a Mars-mező fölé, mintegy több ezer tonnás tömegével egyszerre légiesen karcsú és impozáns. Minden szem a távközlési antennákkal koronázott, barnára mázolt kovácsoltvas rácsszerkezetet bámulja, amely 324 méterig nyújtózkodik felfelé a ragyogó napsütésben.

A zimankós téli napon pedig, amikor legutóbb itt jártam, ködösen elmosódó vonalaival impresszionista festményt idézett”. Párizs jelképe, az Eiffel-torony Gustave Eiffelről (1832–1923), az építőről kapta nevét, akinek mellszobra ma is látható az északi pillér tövében. Eiffel és két mérnöke, Émile Nouguier és Maurice Koechlin egy fémtorony ötletével indult az 1889-es évi világkiállításra. Ugyanis a Francia Köztársaság az 1789-es forradalom 100. évfordulóján valami igazán különlegessel akarta elkápráztatni a világot. Jules Ferry kormánya úgy döntött, egy világkiállítás és egy dicső emlékmű pont megfelel erre a célra. Eiffel mérnök és Stephen Sauvestre építész együttműködésével 1884. június 6-ig formába is öntötték az elképzelésüket. A meghökkentő fémtorony annyira elnyerte a bizottság tetszését, hogy 1886. május 1-jén Eiffel pályázatát hirdették ki győztesnek. Pár hónap múlva a szerződést is megkötötték, amely szerint Eiffel megelőlegezte a 8,5 millió arany frankra becsült költségek 80%-át. A hatóságok 20 évre engedték át a mérnök részére a hasznosítás jogát, ami a határidő leteltével került Párizs városának birtokába.

700 terv közül fogadta el a zsűri 1886. június 12-én Eiffel mérnök művét. Az építkezés 1887. január 26-án kezdődött, majd 2 év, 2 hónap és egyesek szerint 2 nap, más adatok szerint 5 nap alatt fel is épült a torony. Az akkori szokásokkal ellentétben különös figyelmet fordítottak a biztonságra, egyetlen munkás sem halt meg az építkezés során. Felépülésekor a világ legmagasabb építménye volt, és az is maradt 1929-ig, a New York-i Chrysler Building elkészültéig. Jelenleg – a később felszerelt tévéantennákkal együtt – 326,75 m magas. 15 000 különböző fémdarabját 2,5 millió kézzel formázott csavar tartja össze, melyek közül egyet sem kellett újraformázni, annyira pontos munkát végeztek. A torony minden egyes kilója 1 frankba, összesen 7,5 millió frankba került. Valószínűleg maga Gustave Eiffel sem gondolta volna, hogy a róla elnevezett kolosszális acéltorony majd a romantika és a szerelem szimbóluma lesz. Még azt is csak legtitkosabb vágyaiban remélhette, hogy az Eiffel-torony egyáltalán fennmarad az utókor számára, hiszen az eredeti tervek szerint az 1889-es világkiállításon tartott bemutatása után le kellett volna bontani. Hála azonban Eiffel kitartásának és makacsságának, nem csak megkezdődhetett a kollégái által kiötlött torony építése, de hatalmas sikere máig töretlen, ezzel is garantálva az építmény fennmaradását.
A 10 100 tonnás acéltömeg valószínűleg még sokáig fogja magához csábítani a turistákat, annak dacára, hogy a város művészeti és irodalmi elitje ellenezte a tornyot, amit emiatt 1909-ben majdnem ledöntöttek. Csak azért menekült meg, mert az akkoriban újnak számító távíróhoz szükség volt az antennák elhelyezésére, erre pedig a torony kiváló lehetőséget adott. A híresztelések szerint egy szélhámos, Victor Lastig, kétszer eladta ócskavasként. Az I. világháborúban innen fogták a rádióadásokat és fejtették meg a kódolt üzeneteket. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. A franciákat a mai napig megosztja a torony, sokan szeretik, sokan utálják, amit becenevei is tükröznek: egyesek Csúfságnak hívják, mások Öreg Hölgynek.

A heves tiltakozások ellenére (melyekben több nagy nevű francia művész is megszólalt) 1887. január 28-án megkezdődhetett az Eiffel-torony építése. Hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki a Mars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Ezt követően telepítettek négy új rendszerű hidraulikus emelőt a fémszerkezet darabjainak mozgatásához. A torony elképesztő tempóban növekedett: havonta 12 méterrel lett magasabb. Ehhez hozzájárult az is, hogy a helyszínen csak az elemek összeszerelése folyt, azokat előre legyártották egy Levallois-Perret-i üzemben. Az elképesztő iram ennek ellenére is a kor mérnöki csodájának számított. Gyakorlatilag a munka minden egyes fázisában feltaláltak valamilyen addig nem használt újszerű megoldást.
Az Eiffel-torony átadására végül 1889 tavaszán került sor.

Manapság is az egyik leglátogatottabb építményként tartják számon, évente több mint hatmillió turista látogatja meg. A turistákat négy étterem, nyolc ajándékbolt, illetve saját postahivatal is várja, ahol üdvözlőlapukat egyedi Eiffel-tornyos pecséttel látják el. Az első, második és harmadik szintre felvonó visz. (Egy érdekesség: a korszerű lifteket, amelyek az 1980-as évek végéig üzemeltek, a Five-Lille vállalat magyar származású építészmérnöke, Korda Dezső tervezte.) A torony csúcsára 1710 lépcsőfok megmászásával lehet feljutni. A liftek mintegy
100 000 km-t tesznek meg évente. A zökkenőmentes működésük érdekében a szerkezetet hetente kétszer állati eredetű zsírral kenik át. Az „Öreg Hölgynek” saját rendőrsége is van, munkájukat 100 kamera segíti. Itt helyezték el azokat a műszereket is, amelyek előre jelzik a város időjárását. A torony minden éjszaka csodás fénybe borul, hogy beragyogja a párizsi éjszakát. A torony éjszaka 300, speciálisan erre a célra kifejlesztett égőt hord magán. Ezek az égők, amikor megvilágítják a tornyot, a festékkel való kölcsönhatásban aranyra színezik a tornyot. A híres torony 2007-ben nagy esélyekkel indult és nyert az A világ hét új csodája kiválasztásánál.

 

Összeállította: Minier Csaba