Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Minden tanévkezdet reményt és szorongást tartogat mind az egyetemi hallgatók, mind a tanárok számára. Reményt, mert új kilátásokkal, a szellemi-lelki gyarapodás újabb lehetőségeivel kecsegtet. Ugyanakkor ott van a belső szorongás is: mennyire veszi igénybe mindez talentumainkat, egyáltalán képesek leszünk-e megfelelni az akadémiai elvárásoknak?

A kettős érzés belső feszültségének feloldására hadd ragadjak ki egy sokat idézett történetet Szent Jeromos életéből: Jeromos római tanulmányai és szórakozásai után szerzetesi életre vállalkozott: nagyon kemény aszkézist gyakorolt, s közben tanulta a héber nyelvet. Böjtölése és imádságos élete közben azonban Cicerót és a latin klasszikusokat olvasta. S amikor magába szállva a Szentírást vette a kezébe, „borzalommal töltötte el a fésületlen nyelvezete”, s lemondott olvasásáról, mert „vaksi szemével még nem látta a fényt” – írta le ő maga egy levelében. Az erőltetett vezeklés annyira megtörte Jeromos egészségét, hogy agonizált állapotba került. Kimerült testét láz támadta meg, a csontvelőéig hatolva. Őt idézem: „Közben már temetésemet latolgatták, mert hűlő testemben az életerő csupán langyos mellkasom közepében pislákolt. Ekkor – lélekben elragadtatva – egyszer csak egy bírói emelvény elé vonszoltak, ahol oly fényesség áradt szét, és a körülálló tisztasága úgy vakított, hogy a földre vetettem magam és nem mertem föltekinteni. Megkérdezik, mi vagyok. Keresztény, válaszolom. A bírói székben ülő azonban így szól: Hazudsz! Cicero-követő vagy te, nem Krisztus-követő. Ahol a kincsed, ott van a szíved is!” Ezt követte Jeromos kínzása, miközben fogadkozni kezdett: „Ha valaha is világi könyveim lesznek, és ha olvasom azokat, téged tagadlak meg, Uram!” Szent Jeromos esetéből hasznos következtetéseket vonhatunk le tanév­kezdéskor a magunk számára. Jeromost Cicero és a klasszikus latin irodalom képviselői formálták, alakították túl magabiztos, művelt emberré, egészen a Szentírás stílustalan szövegének lenézéséig. Hiába kötelezte el magát a krisztusi élet szigorúbb formája, a szerzetesi élet mellett, hiába vezekelt és tartott bűnbánatot, nem látta a fényt, mert Ciceró eszméivel tömte tele magát. Amit valaki magába szív, az alakítja, formálja öntudatlanul is. A jeromosi jelenség örökös problémája marad minden kor emberének, de főleg a fejlődő ifjúságnak. Nagyon fontos odafigyelni, milyen eszmék hatása alatt vagyunk! Mert sajnos ma nemcsak a könyveken, hanem a médián és az interneten keresztül a reklámmal vegyített propagandaműsorok erősen befolyásolják az azokat felelőtlenül használó egyént.

Az egyetemi oktatás (főleg a teológiai) elsősorban az igazi értékek – akár az egyetemes műveltség vagy a teológiai tudomány alapértékeinek – elsajátításában, a helyesen gondolkodó ember kiformálásában áll. Ennek érdekében kell megtanulnunk szelektálni könyv és könyv között, helyesen disztingválni az értékek és az értéktelenek között, s minden esetben az értékes mellett dönteni. Napjainkban, feledve és mellőzve a több évezredes kultúrértékeket, Európában új kultúra, az ún. atlanti kultúra van kibontakozóban, helyesebben fogalmazva: az amerikai divat uralja minden szinten az európai fogyasztó társadalmat, ahol a tömegember elveszíti személyiségét. Európa amerikanizálásának vagyunk a tanúi. A fennálló, hagyományos, szilárd intézmények (egyház, állam, iskola stb.) helyét áruházláncok, reklámügynökök, szakszervezetek, hamburgeres és kólás standok, médiavállalatok és befolyásos értelmiségiek veszik át.

A modern életet elsősorban gazdasági és technikai szempontok, hatékonyságbeli és statisztikai követelmények irányítják, s ennek érdekében már nemcsak a vallást, hanem a kultúrát is magánüggyé teszik. A kultúra helyébe a turizmus lép. A múzeumok, a könyvtárak, a kiállítások, a hangversenyek, a filmfesztiválok, a sportversenyek, a világkiállítások, elveszítve kulturális jellegüket, mind turisztikai célt nyernek. Ajánlatos nekünk mindezekre a jelenségekre odafigyelni, hogy ne ússzunk az árral, hanem inkább szemben az árral! A modern technika szinte bálványként dobta be a közhasználatba a kommunikációs ipar, a média különféle változatait, elsősorban az internetet, ami csak akkor rossz, ha rabjává teszi az egyént. Okosan és tudományművelés szempontjából is lehet használni, sőt elengedhetetlenül szükséges, de ne kezeljük bálványként, illetve ne engedjük, hogy megbabonázzon bennünket, elrabolja időnket, mert aki nem vigyáz, azt szelektív és lelkiséget-erkölcsöt bomlasztó információhalmazával személyiségéből is kiforgathatja.

A Római Katolikus Teológia Kar tanulmányi rendszerével arra törekszik, hogy hallgatóit nemesítse, kifejlessze megkülönböztető képességüket a jó és a rossz értékek között, s az életben helytálló gondolkodó emberré, személyiséggé alakítsa.

Mindnyájan azt szeretnénk, s ezért kérjük a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy diákjaink ne váljanak divat- és internethívőkké, hanem kiegyensúlyozott keresztény emberekké.

 

(A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának évnyitóján mondott beszéd szerkesztett változata)