Minden tanévkezdet reményt és szorongást tartogat mind az egyetemi hallgatók, mind a tanárok számára. Reményt, mert új kilátásokkal, a szellemi-lelki gyarapodás újabb lehetőségeivel kecsegtet. Ugyanakkor ott van a belső szorongás is: mennyire veszi igénybe mindez talentumainkat, egyáltalán képesek leszünk-e megfelelni az akadémiai elvárásoknak?
A kettős érzés belső feszültségének feloldására hadd ragadjak ki egy sokat idézett történetet Szent Jeromos életéből: Jeromos római tanulmányai és szórakozásai után szerzetesi életre vállalkozott: nagyon kemény aszkézist gyakorolt, s közben tanulta a héber nyelvet. Böjtölése és imádságos élete közben azonban Cicerót és a latin klasszikusokat olvasta. S amikor magába szállva a Szentírást vette a kezébe, „borzalommal töltötte el a fésületlen nyelvezete”, s lemondott olvasásáról, mert „vaksi szemével még nem látta a fényt” – írta le ő maga egy levelében. Az erőltetett vezeklés annyira megtörte Jeromos egészségét, hogy agonizált állapotba került. Kimerült testét láz támadta meg, a csontvelőéig hatolva. Őt idézem: „Közben már temetésemet latolgatták, mert hűlő testemben az életerő csupán langyos mellkasom közepében pislákolt. Ekkor – lélekben elragadtatva – egyszer csak egy bírói emelvény elé vonszoltak, ahol oly fényesség áradt szét, és a körülálló tisztasága úgy vakított, hogy a földre vetettem magam és nem mertem föltekinteni. Megkérdezik, mi vagyok. Keresztény, válaszolom. A bírói székben ülő azonban így szól: Hazudsz! Cicero-követő vagy te, nem Krisztus-követő. Ahol a kincsed, ott van a szíved is!” Ezt követte Jeromos kínzása, miközben fogadkozni kezdett: „Ha valaha is világi könyveim lesznek, és ha olvasom azokat, téged tagadlak meg, Uram!” Szent Jeromos esetéből hasznos következtetéseket vonhatunk le tanévkezdéskor a magunk számára. Jeromost Cicero és a klasszikus latin irodalom képviselői formálták, alakították túl magabiztos, művelt emberré, egészen a Szentírás stílustalan szövegének lenézéséig. Hiába kötelezte el magát a krisztusi élet szigorúbb formája, a szerzetesi élet mellett, hiába vezekelt és tartott bűnbánatot, nem látta a fényt, mert Ciceró eszméivel tömte tele magát. Amit valaki magába szív, az alakítja, formálja öntudatlanul is. A jeromosi jelenség örökös problémája marad minden kor emberének, de főleg a fejlődő ifjúságnak. Nagyon fontos odafigyelni, milyen eszmék hatása alatt vagyunk! Mert sajnos ma nemcsak a könyveken, hanem a médián és az interneten keresztül a reklámmal vegyített propagandaműsorok erősen befolyásolják az azokat felelőtlenül használó egyént.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyében szociális tevékenységet végző szervezetek, közösségek immár harmadszor találkoztak szeptember 26–27. között a csíksomlyói Jakab Antal Felnőttképzési és Tanulmányi Központban. Visszatekintettek az elmúlt időszak közös munkájára, és újabb együttműködési alternatívákat kerestek, tárgyalva a Főegyházmegye Szociális Karitatív Bizottságának tevékenységébe való bekapcsolódás lehetőségeiről.
A Márton Áronról elnevezett teológiai felnőttképző második évfolyamának hálaadó szentmiséjét tartották szeptember 25-én a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban. Három évvel ezelőtt egy 21 főből álló lelkes csoport kezdte el a képzést, ebből kilencen teljesítették a vizsgakövetelményeket. Közülük ketten, akik a záró dolgozattal is elkészültek, a szentmise a végén átvehették az absolutorium oklevelet, a többiek 2015 februárjában kapják majd azt kézhez. A közben kimaradtak közül ketten szerzetesi noviciátusban vannak. 2011–2014 között a hallgatók a következő tantárgyakat tanulták: filozófia, egyházzene, lelkiségtörténet, liturgika, biblikum, egzegézis, fundamentális teológia, dogmatika, egyháztörténelem, egyházjog, patrológia, erkölcstan, pasztorális.