Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

(VI. és IX. parancsolat, 28. rész) 

A házasságtörésről már előzőleg is írtam. Ez házastársi hűtlenséget jelent. Amikor két fél, akik közül legalább az egyik házas, szexuális kapcsolatot létesít egymással, bármilyen rövid időre is. A keresztény elítéli a házasságtörést, még annak puszta vágyát is. Az Újszövetség abszolút mértékben tiltja a házasságtörést. A próféták pedig rámutatnak annak súlyosságára. A házasságtörés bűnében a bálványimádás bűnének megjelenési formáját látja például Ozeás és Jeremiás próféta.

A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi kötelezettségeit. Benne a házastársi köteléket, amely a szövetség jele, sérti a másik társ jogát, és károsítja a házasság intézményét, megsértve a szerződést, amely alapjául szolgál. Veszélyezteti az emberi nem és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők állandó szövetségére.

A válás. Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot felbonthatatlannak akarta. Visszavonta azokat az engedményeket, amelyek a régi, ószövetségi törvényben meghonosodtak. A megkereszteltek között „a megkötött és elhált házasság nem bontható fel semmilyen emberi hatalom által, semmilyen okból, a halált kivéve” (1141. kánon). A házastársaknak a házastársi kötelék megtartása melletti különválásra bizonyos, a kánonjog által meghatározott esetekben lehet indokolt. Például házasságtörés, aki házastársának vagy gyermekének súlyos testi vagy lelki veszedelmet okoz, vagy másképpen nehezíti meg a mértéken felül a közös életet (1151–1155. kánon). Ha a polgári válás az egyedüli módja annak, hogy bizonyos törvényes jogokat, a gyermekek ellátását vagy az örökség védelmét biztosítsák, akkor ez erkölcsi vétség nélkül elfogadható.

A válás a természeti törvény súlyos megsértése. Meg akarja törni azt a házastársak szabad beleegyezésén alapuló szerződést, hogy mindhalálig együtt élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a szövetségét, amelynek a szentségi házasság a jele. Egy új kapcsolat megkötésének a ténye, még ha a polgári jog el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újraházasodott fél a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában él.

„Ha egy férfi más nőhöz közeledik, miután saját feleségétől különvált, ő maga a házasságtörő, mert ezzel a nővel ő maga követ el házasságtörést; és a nő, aki vele él, házasságtörő, mert magához vonzotta egy másik nő férjét.” (Szent Bazil: Moral. 73. szabály)

A válás a rendetlenség erkölcstelenségével is rendelkezik, amely bevonul a család egységébe és a társadalomba. E rendetlenség súlyos hátrányokkal jár a házastárs számára, akit elhagytak; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és akiket gyakran egymás között cibálnak; rossz példát teremtő hatása miatt, amely valóságos társadalmi csapássá teszi.

Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; így tehát nem sért meg erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a között a házastárs között, aki őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez, és igazságtalanul hagyták el, és a között a fél között, aki saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz.

A többnejűség sem egyeztethető össze az erkölcsi törvénnyel. Radikálisan ellenkezik a házastársi közösséggel: lényegében közvetlenül tagadja Isten tervét, amelyet kezdetben mindnyájunknak kinyilatkozatott. Ellentétes a nő és a férfi egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban a teljes szeretetüket adják egymásnak, ami ebből a tényből adódóan, egyedi és kizárólagos. A korábban többnejű keresztény jogilag súlyosan kötelezett arra, hogy a régi feleségei és gyermekei tekintetében elvállalt kötelezettségeit megtartsa. Az arab országokban fordul ez elő.

Az élettársi viszony nem egyéb, mint hogy egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni kapcsolatának, amely a szexuális intimitást is magába foglalja. Félrevezető ez az életben, mert mit jelenthet egy olyan egyesülés, amelyben a személyek nem kötelezik el egymás irányában önmagukat, és így a másik személye, önmaguk vagy a jövő iránti bizalom hiányáról tesznek tanúságot.

Az „élet-társam” kifejezés különböző helyzeteket takar: vadházasságot, a házasság szentségének elutasítását úgy, ahogy van, a hosszú távú elkötelezettség vállalásának képtelenségét. Ezek a helyzetek sértik a házasság méltóságát. Lerombolják magáról a családról alkotott fogalmat. Gyengítik a hűség értelmét. Amikor egymásra unnak vagy megcsömörlenek, hátat fordítanak egymásnak és kezdhetik elölről másokkal… Az ilyen életforma ellentétes az erkölcsi törvénnyel: a nemi aktusra kizárólag a házasságban kerülhet sor. Ezenkívül mindig súlyos bűnt jelent, és nem járulhatnak a gyónás-áldozás szentségéhez, sem kereszt-, sem bérmaszülői tisztséget nem vállalhatnak.

Ma előfordul az is, hogy sokan azzal állnak elő: mielőtt házastársak lennének, előbb kipróbálják egymást. Ez sincs egyházilag megengedve. Súlyos bűn.