Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Ökumené

„Hitvallás nélkül nincs egyház” 

Az év első Katolikus Akadémia-előadására került sor január 17-én a BBTE Római Katolikus Teológia dísztermében. Ez alkalommal Zamfir Korinna, a kar biblikum- és ökumenikus teológia tanára tartott előadást, és a téma miatt meghívott társelőadóként Adorjáni Zoltán, a Protestáns Teológiai Intézet dékánja, református lelkipásztor is hozzászólt az előadáshoz. Az est témája ugyanis a katolikus egyház és az ökumenikus szellemiség volt, mindezt a keresztények egységéért folytatott és évente megtartott imahét előestéjére időzítették a szervezők, a hallgatóságot mintegy felkészítendő az imára.

Zamfir Korinna elmondta, az ökumenizmus gondolata protestáns kezdeményezésként már a 20. század elején megjelent, de rövidesen katolikus körökben is jelentős követői támadtak. A cél a teológiai párbeszéd előremozdítása volt, mindennek lelki atyja Paul Couturier. Az első tárgyalások holland és francia területeken zajlottak, amelyek hatására 1960-ban megalakult a vatikáni Egységtitkárság Augustin Bea bíboros vezetésével a párbeszédnek helyet adó fórumként. A II. vatikáni zsinat összehívását megelőzően maga XXIII. János pápa is a keresztény egységről beszélt. A zsinat tárgyalásaiba így az ökumenizmus szempontja is bekerült: először vehettek részt rajta nem katolikus megfigyelők. A zsinat hozzájárulása az Egység helyreállítása című dokumentum, amely az ökumené katolikus szempontjait fekteti le. Eszerint a korábbi felfogással ellentétben immár a nem katolikus keresztényeket is Krisztus testének tagjaiként köszöntötték. A katolikus egyház elismerte a folyamatos megújulás, a reform szükségességét. A zsinat nyomán sok pozitív lépés történet egymás felé, sok helyen és téren kezdődött eredményes párbeszéd, megtörtént a kölcsönös megbocsátás, igyekeznek egymás hitét megismerni, teológiai dialógus és ökumenikus szemléletű oktatás is folyik. Azonban sok megválaszolatlan kérdés is maradt, a párbeszéd után sem ment át a köztudatba, a közgyakorlatba az ökumenikus szellemiség.

Az est második felében Adorjáni Zoltán személyesebb hangvételű reflexióját hallhatta a közönség. Őszintén elmondta, hogy úgy tapasztalja: az 1980-as évek után a párbeszéd megfáradt, hanyatlás állt be, ami annak tulajdonítható, hogy a felekezetek tanítása nagyban eltér, és a teológiai közeledés nem könnyű. Minderre a legjobb megoldás az lenne, ha mindenki önvizsgálatot tartana, s az az elv uralkodna, miszerint nagy dolgokban az egység, kisebb jelentőségűekben a szabadság, s mindenben a szeretet vezetné a feleket.

Utalt egy magyarországi, nagy port kavart esetre, a tavaly májusban elkészült új kátéfordítás körüli vitára és annak nem szerencsés megoldására: a 80. tételében kárhozatos bálványimádásnak nevezi a katolikus misét, ami ugyan 500 évvel korábban a felek közti párbeszéd szokványos szókészletére utal, de ma már megengedhetetlen. Az erdélyi református kátéban már az 1930-as évektől kimaradt ez a félmondat, Magyarországon azonban a tavaly szükségesnek ítélték megtartását a történeti hűségre hivatkozva. Adorjáni maga elismerte a kijelentés szélsőséges, sértő voltát, hangsúlyozta, hogy a hivatalos kijelentésekben nem lenne szabad érzelmeket ütköztetni, hiszen az felelőtlen széthúzást és felekezeti sovinizmust szül. Vázolta az ökumené gyakorlatát Erdélyben, ahol már régen nincsenek szélsőséges hitviták katolikusok és protestánsok között. A Protestáns Teológiai Intézet évek óta jó hangulatú találkozókat tart a gyulafehérvári Hittudományi Intézet tanáraival, barátságosan és személyközeli módon igyekeznek egymás hitét megismerni. A jövőre tekintve az a garancia arra, hogy az ökumené szelleme a hívek közösségében jelenvaló legyen, hogy a teológiai intézményekben nem hitvitázó, hanem ökumenikus lelkületű papokat, tanárokat képeznek.

A Katolikus Akadémia következő előadását február 28-án Marton József dékán tartja Márton Áron és a II. vatikáni zsinat címmel.