Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Létezik egy olyan társadalmi szervezet, amely díjazza a fiatalok érettségét: a Say Yes Alapítvány, amely Nagykárolyban működik, és 1996-tól évente rendezi a MATURUS diákvetélkedőt. Példájuk jó és követendő, éppen ezért írom le tapasztalataimat, amit zsűritagként szereztem a helyszínen december utolsó napjainak egyikén.

A benevezés úgy kezdődik, hogy a naptári év elején kihirdetik a beiratkozást, majd valamikor májusra meg kell írni egy bemutatkozó fogalmazást, azaz terjedelmes önéletrajzot, amelyben a 18 éves, helybeli iskolában tanuló diák bemutatja eddigi teljesítményeit. Ajánlólevelek, diplomák, esetleg szellemi termékek csatolandóak a pályázathoz. Két csoport indul: egyik magyar, a másik román nyelvű. Időközben a diákoknak át kell menniük az érettségi vizsgán, majd aki szeretne, felvételizhet egyetemre. Ősszel vagy kora télen összeállítanak egy több tagból álló zsűrit, a tagok megérkeznek Nagykárolyba, elolvassák a pályamunkákat (legutóbb tizenegy volt), majd behívatják a résztvevőket, akik szembesülnek a zsűri személyre szabott kérdéseivel. Mert persze nem mindegy: írni vagy beszélni önmagadról… Formailag ez hasonlítható az állásinterjúhoz, csakhogy tartalmilag kötetlenebb. A második rész második próbájaként van egy – nem kötelező – nyilvános színpadi szereplés is. Lehet énekelni, táncolni, de még karatézni is, persze jóbarátok közreműködésével. A pontozás bonyolult, azért, hogy kizárjanak minden részrehajlást, önkényt. Van még egy harmadik, összegező pontozás is.

A legutóbbi verseny nem volt könnyű, mert a benevezett fiatalok sokoldalúak voltak, és kiváló eredményeket értek el. Név szerint: Baumli Annamária, Bréda Bernadette, Bujdosó Anita és Kitty (ikertestvérek, ők nem egymás „ellen”, hanem egy csapatban jelentkeztek), Gnandt Kitty, Horn Karen, illetve Bilaţiu Raluca, Coşarcă Adrian-George, Naghi Bernard, Ţenter Oana, Vida Robert-Francisc mutatkoztak be. A lányok közül kettő is a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karán folytatja tanulmányait. Egy valaki Londonban tanul egyetemen, ókori latin szakon. Nekem mint többszörös fiús anyának a fiúk teljesítményei nagyon imponáltak. Ők fogorvosi, médiaszakemberi, informatikusi képesítést igyekeznek szerezni a kolozsvári felsőoktatásban. Külön értékelendő, hogy osztálytársakként együtt készítettek több jó minőségű esszéfilmet.

A tanárok, edzők, nevelők, szerzetesek, plébánosok meleg szavú ajánlásaikkal támogatták kiválasztottaikat. Kiemelendő egy plébánosi ajánlólevél tartalma az egyik lányt illetően: aki feleségül veszi, jól jár vele. Lehet ennél jobbat, lényegesebbet mondani egy nőről?

A zsűri elnöke András Imre mérnök, a kolozsvári Közösségi Alapítvány vezérigazgatója volt, a tagok pedig: Chico Vlad, a szatmári Északi Színház fiatal színművésze, Fleiss Dorothea Stuttgartban letelepedett képzőművész, Léb Erzsébet Budapesten élő műfordító és jómagam, kolozsvári muzikológa szinte egyhangúan döntöttünk az 1000–1000 lej odaítéléséről. Bréda Bernadette szociális tevékenységében érvényesítette vezéregyéniségét, zenei műveltségét értékeltük, Coşarcă Adriannál pedig önkereső őszinteségét, valamint vers- és filmműveit.

A Say Yes alapítvány lelkes vezetőjét-szervezőjét, Enyedi Zsoltot illeti a legfőbb méltatás. Jó tapasztalni kereszténységünk erényeit a legfiatalabbak életében. Tanúskodik nevelőik eredményes munkájáról és ígéretes saját öregkorunk idejére.