Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A Gyulafehérvári Caritas Hargita megyében működő programja, a KI-ÚT – Konzultációs program szenvedélybetegeknek egyik meghatározó jellemzője: lehetőséget kínál, hogy biztonságos légkörben megtalálják a szenvedélybetegek és a hozzátartozóik a gyógyulás útját, annak lépéseit. Erről vall egy fiatal anyuka személyes hangvételű írásában…

 „Egy folyamat volt. Segítséget kértem, mert elakadtam, s nehéz helyzetbe kerültem. Édesapám szenvedélybetegként halt meg, s az általa kapott terheltség meghatározta az életemet – az új családomat is. Ezért volt szükségem a segítségre. S az »eredmény« fél év után:

– Ráébredtem, hogy nem volt helyes a gondolkodásom, azt hittem, hogy a mások alkoholfogyasztása a gond, s kiderült, hogy saját magam voltam.

– Azt hittem, én kell megoldjam a családtagjaim problémáit is. A konzultációs beszélgetések rávezettek, hogy mindenki a maga életéért felelős, nem kell cipelnem mások terheit. Amiben tudok, segítek, de nem gyötröm magam fölösleges bűntudattal.

– Amiért az apám az alkohol áldozata lett, nem volt szép gyerekkorom. De az életem nem kell hogy így folytatódjon. A férjem nem az apám.

– Nem kell olyan legyek, mint mások. Megvannak a saját tulajdonságaim. Például ha a munkatársam vagy a szomszédasszonyom sok mindent eltesz télire, s én nem, ez nem azt jelenti, hogy lusta vagyok. Ennek ezeregy oka lehet – s én ezalatt más, értékes dolgokat tettem.

– Nem a pénz tesz boldoggá. Történtek már pénz nélkül is csodák velem. Például kinyílt a kocsiajtó beragadt zárja – nem került egy lejbe se a javíttatás. Vagy a lányomnak sikerült ruhákat szerezni úgy, hogy nem került pénzbe.

– Fontos volt megtanulnom minden napban felfedezni valami szépet.

– Megengedhetem magamnak, hogy rossz napjaimon megbeszélem magammal (és ha muszáj, a környezetemmel is), hogy ez van ma, s tudom, hogy el fog múlni, mert ez is az élet része.

– Csak arra figyeljek, amit csinálok. Például ha eszem, akkor ott vagyok teljesen. Ne a holnapon aggódjak, vagy a tegnapon rágódjak.

– Figyeljek magamra. Minden nap van valaki, aki szeret, akit szerethetek, aki jót tesz velem, s akivel jót tehetek.

– Isten mindenben jelen van, hálát lehet adni egy finom kávéért, egy napsütésért: ez is ima.

– Hagyni kell a mások életét, nem tudom megváltoztatni őket, csak imádkozni tudok másokért.

– Isten bármilyen helyzetben ott van, megtart, és ezt nagyon jó tudni.

– A gyerekeim és a férjem nagyon fontosak nekem. De nem kell hogy feláldozzam magam értük. Szánhatok magamra is időt, jól érezhetem magam, és hibázhatok is, csak tanuljak belőle.

– Az élet szép tud lenni, ha azzá tesszük!

Köszönöm ezt a növekedési, fejlődési lehetőséget!”