Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 37. szám, 2016. szeptember 11.

Szeptember örökös témája az iskolakezdés. Sok fiatal ma összeráncolhatja szemöldökét, személyes megállapításomra: izgatottan vártam mindig az iskolakezdést. Nem éreztem tehernek. Maga a téma viszont mára generációk közötti heves vita kiindulópontja. Sokan keresik a romániai oktatás „életszerű” problémáit, mások meg arról beszélnek, milyen mély szintre süllyedt a közoktatás, vagy hány iskola van veszélyben, milyen nehézségek fenyegetik a kisebbségi oktatást, illetve sokszor emlegetik az „elveszett generáció” teóriát is. Hova vesztek volna el? – kérdezik mások.

A szülőknek fejtörést okoz a számos tanfelszerelés beszerzése, a diákoknak meg számos esetben nem öröm az iskolakezdés, hanem kikényszerített kötelesség, a pedagógusnak gyakran visszatérés a megszokott kerékvágásba. A tanulás, az elsajátított ismeret öröme mintha már eltűnő érzés lenne. A legégetőbb gond pedig a pedagógusi életpályamodell eltűnése. Néhány éve figyelem a jelenséget, s talán valaki túlzásnak nézheti, de kevés olyan velem egykorúval vagy fiatallal találkoztam, aki nem „B tervként”, kevésbe vonzó lehetőségként tekintett volna a tanügyre. A másik ijesztő jelenség, amikor az elkötelezettség nem társul felkészültséggel, de téves önértékeléssel igen.

Panoráma

Fotók: Józsa JánosAz Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének őszi találkozója és lelkigyakorlatos napjai augusztus 29–31. között zajlottak Szatmárnémetiben. A főszervezők Kovács Sándor főesperes, országos lelkivezető és Fábián Mária országos elnök asszony voltak, a helyi szervezők pedig az Árpádházi Szent Erzsébet Nőszövetség elnöke, Répásy Mária, és alelnöke, Palai Eleonora, valamint lelkivezetőjük, Hársfalvi Ottó püspöki helynök.

Harmincegy nőszövetség képviseltette magát 14 lelkivezető és 72 tag által. A találkozó mottója Boldog Scheffler Jánostól származik: „A világ csak így szép és változatos, ahogy Isten teremtette. S én is úgy és ott vagyok a helyemen, ahová vagy ahogy ő helyezett el.”

A szentbeszédekben ezt a gondolatot járták körül az előadók, kiegészítve többek között Kempis Tamás megállapításával: „Nagy bölcsesség és tökéletesség az, ha az ember… másokról mindig jót gondol és elismerően vélekedik”.

Panoráma

Közvetlenül az 1989-es decemberi fordulatot követően alakult Székelyudvarhelyen, így 2016-ban 25 éves az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. Mozgatója Beke Sándor igazgató, aki fáradhatatlan a szervezésben, menedzselésben, a kapcsolattartásban, és nem utolsósorban maga is ír, alkot. A kiadó és az általa megjelentetett lap foglalkoztat már ismert, jó nevű szerzőket, szak­írókat, és közöl próbálkozásokat, azaz lehetőséget ad a szárnypróbálgatásra a fiataloknak, máshol még nem publikált szerzőknek is.

A kiadó 1992 óta évi rendszerességgel jelentet meg különféle témájú, műfajú iro­dalmi és tanulmányköteteket, illetve népi gyűjtéseket. A kiadványok listáját áttekintve úgy tűnik, hogy elsősorban a hazai, erdélyi valóságra koncentrál, ezen belül elvezet a múltba, kiemelten foglalkozik a múlttal olyan értelemben, hogy meg akar ismertetni vele. Leás a népi emlékezet még feltáratlan mélysége­ibe és a folklór eddig feltáratlan közegeibe, ugyanakkor a mai nyelv, kul­túra ápolását szolgálja, állapotát megmutatja.

Panoráma

A tasnádszántói Loyolai Szent Ignác plébánia szeptember 2–4. között második alkalommal adott otthont a nagyváradi egyházmegye katekétáinak, hogy lelkileg felkészüljenek az új tanév feladataira, kihívásaira. A lelki hétvége fő témája életük és küldetésük szemlélése volt az irgalmas szeretet tükrében.

Panoráma

A szentkatolnai egyházközségben – Szentkatolna, Hatolyka, Kézdimartonfalva – az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is hálát adtak a föld gyümölcseiért. Az idei hálaadás mottóját a közösség plébánosa így fogalmazta meg: nemcsak az idei év földi terményeiért adjunk hálát, hanem mondjunk köszönetet mindazért, amit „személyes aratásként” értünk meg 2016-ban. Idesorolta Isten testi-lelki adományait, azokat az embereket, akik formáltak, alakítottak jelenlétükkel minket ebben az évben, és azt a pillanatot, hogy itt lehetünk és hálát adhattunk. Az ünnepség végén pedig házi feladatot is adott a híveknek: Figyeljenek a környezetünkben élő emberekre és kérdezzék meg maguktól: kit tartanak hálásnak és kit hálátlannak, és próbáljanak maguk is hálásnak lenni, hogy mások jól érezzék magukat társaságukban. Továbbá: keressenek egy olyan embert, akinek szeretnének valamit megköszönni: a jót, az örömet, az értéket, amit általa kaptak akár ebben az évben, akár eddigi életükben, és ezt a hálát fogalmazzák meg egy levélben, amit nem kell feltétlenül elküldeni.

Panoráma

FerBiT 2016, avagy irgalmas tekerés 

Hogyan nyilvánulhat meg az irgalmasság egy biciklitúrán? Biztató szavak és segítő kezek által tapasztalhatták meg ezt azok az emberek, akik a 9. FerBiT-en tekertek, s esetenként az erősebb biciklisek hajtóerejére voltak utalva.

Augusztus 26-án reggel közel ötven bátor és lelkes, tekerni vágyó kerékpáros sorakozott fel Sepsiszentgyörgy művészeti iskolájának udvarán, hogy aztán a biciklik megáldása és az ima után együtt induljon el a zarándoklatra, Háromszék gyönyörű zöld tájainak bebarangolására. Valahogyan már a FerBiT „hivatalos” imádsága is felkészített, ráhangolt a következő napok feladataira: Istenem, add, hogy figyelmesen tekerjek, védd meg társaim, akik velem jönnek (…). Add, hogy a természetben fel tudjuk fedezni teremtő jóságodat; hogy a másikban észre tudjunk venni téged…

Panoráma

Avagy én is az öröm és remény embere szeretnék lenni… 

Augusztus 22–29. között volt a fiúcsapat tábor zarándoklata Assisiben, amiről az egyik résztvevő, Sajgó Szabolcs számol be. 

Egy júliusi éjszaka nem tudtam aludni, így hajnalban bekapcsoltam a laptopot. Láttam, hogy az erdélyi ferencesek Az öröm és remény embere címmel fiúcsapat tábort szerveznek Assisibe. Eldöntöttem, hogy nekem ott kell lennem, és azonnal nekiláttam, hogy kitöltsem a bejelentkezőlapot, majd elkezdtem olvasni Szent Ferenc és Szent Klára élettörténetét.

Egy falat a léleknek
  • A héten ünnepeltük Mária földi születésnapját. Ha a mi Urunk, Jézus Krisztus emberré levését, születését nem ünnepelnénk, akkor nem ünnepelnénk az Istenszülő Szűz földi születésnapját sem.
  • Minden Krisztusért, Krisztusban és Krisztus által van. Mert az örök Atya „mindent általa és érte teremtetett”.
  • Most annak születésnapját ünnepeljük, akinek még növekednie kell, hogy Isten Fiának méltó Anyja legyen.
  • Érdemes meghallani Krétai Szent András szavait: „Zengjen és örömtől ujjongjon ma az egész teremtett világ! Dicsőítse Istent minden, mert ma alkotta meg a mindenség Alkotója az ő teremtett Szentélyét, és ez az új teremtmény szolgál majd új és dicső módon szálláshelyül Alkotója számára.”

Emlékezzünk régiekről

Harminc éve halt meg P. Gajdos Vince OFM. – Semmiféle személyi adatot nem találtam, csak annyit, hogy 1986. szeptember 8-án halt meg Kaplonyban, 60 éves korában.

Húsz éve halt meg Horváth Antal. Született Lujzi–Kalagorban 1932. szeptember 5-én. Tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte Márton Áron püspök 1958. június 1-jén. Csíkszentdomokoson és Udvarhelyen káplán. Mezősámsondon, Pusztakalánon, Csíkszentimrén, végül Csíkszentdomokoson plébános, kanonok. Meghalt 1996. szeptember 27-én, 64 éves korában. Egy hónappal előtte még ő rendezte meg Márton Áron püspök születésének 100. évfordulója alkalmából a nagyszabású ünnepséget. Temetését Bálint Lajos érsek végezte több mint száz pap jelenlétében. Földi maradványait a csíksomlyói kegytemplom kriptájában helyezték nyugalomra.

Pitypang

Bak Sára rajzaValószínűleg elromolhatott a gyár ablakán a redőny, mert egy pici rés támadt rajta, ezen a résen pedig belopakodott egy holdsugár, kúszott, kúszott, egészen addig, amíg pár pici, lila, puha lábujjhoz nem ért. Felült rájuk s szétterpeszkedett. A plüss csiklandozásra ébredt. Kinyitotta a szemét, s lám, ott virítottak előtte saját lábujjai, rajtuk a fickándozó holdsugárral. Körülnézett. A plüssjátékgyárban csend volt és az ő lábujjai kivételével sötét. A polcokon több száz plüss sorakozott, mind testvérei, mind egyazon nap szülöttei. Mindannyian csendben aludtak, egy pissz sem volt. A plüssjáték megtáncoltatta a lábujjait a holdfényben.