Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Jaj, ne is mondjad! – válaszolnak ismerőseim, ha az iskolakezdésről kérdezem. Vajon mi teszi olyan nehézzé az iskolát, hogy maguk a szülők is félnek tőle?

Azt gondolom, elsőként a reggeli indulás. Felmérések szerint minél több gyerek van egy családban, annál nagyobb stresszel indul a nap. Mert ugye a reggeli indulásban benne van a korábbi napnak a zárása is: Vacsorázott-e közösen a család, sikerült-e megbeszélni, lecsengetni az elmúlt nap szépségeit és nehézségeit, előkészítették-e a reggel szükséges ruhadarabokat, bepakolt-e a gyerek a táskába? Sikerült-e elcsendesedni elalvás előtt, és hánykor aludt el a gyerek, a család? Reggel pedig hánykor kelt, nyugodtan reggelizett-e, hogyan indult ki az ajtón? Egyre többet beszélnek az alváskutatók arról, hogy csodaszerként hatna, különösen a serdülőkre, ha az iskolát reggel nyolc helyett kilenc–tízkor kezdenénk.

Másik nehézség, s talán a legnagyobb, a felelősségvállalás. Minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb az egyéni felelőssége az iskolával, a tanulással szemben. Az elemistáknak még természetesen nincs kialakulva a felelősségérzetük, így a szülőknek kell ezt felvállalniuk. Hiszen az iskola mindennapos készülést igényel, a házi feladatok megoldását. Eleinte a szülők napról napra követik, hogy a gyereknek megvan-e a leckéje, mindent elvégzett-e, de ahogy telik az idő és nő a gyerek, már magával szemben kell annyira igényesnek lennie, hogy elvégezze a feladatait. Ilyenkor is jót tesz azonban, ha a szülő időnként rákérdez a házi leckékre.

Mit tehetünk a zökkenőmentesebb iskolakezdésért? Fontos a nyáron felbomlott időbeosztást ismét fokozatosan helyreállítani, és alkalmazkodni hozzá. Segítenünk kell ebben gyermekeinknek, kiírt időbeosztással, eleinte szorosabb ellenőrzéssel, korábbi lefektetéssel. Vegyük elő a tavalyi füzeteket, nézzünk beléjük közösen, emlegessük fel a tavalyi év kellemes és kellemetlen iskolai emlékeit! Kérdezzük meg, mi lenne jó a gyerekeknek ebben a tanévben, és keressük, hogyan valósítható az meg, valamint mi az, amit másképp kellene megoldani ebben a tanévben.

Az első egy-két hétben hívjuk meg magunkhoz néhány osztálytársukat, hogy barátkozzanak. Ezt különösen akkor tegyük, ha a gyermekünk új osztályba kerül, és nehezebben alkalmazkodik. Ne felejtsük el, a gyerek ideje jó részét az iskolában tölti, és nagy szüksége van társai barátságára.

Ne felejtsünk el néha, egy nehéz időszak után, szabadnapot adni a gyereknek. Utána jobban vágyik vissza társai közé, újult erővel fog hozzá a tanuláshoz.

Végül ott vannak a divatos különórák: angol, matek, úszás, karate, zongora, nemezelés és sorolhatnánk tovább. Jól gondoljuk végig őket. Kiselemiben egy, később is kettő elégséges, és az még nem megerőltető. Úgy válasszuk ki azokat, hogy az elemiben az az egy, és a kamaszoké közül is legalább az egyik hobbi legyen, kikapcsolódás, lazítás és ne agytágítás. Fontos ugyanis a gyermeknek is, hogy legyen ideje otthon békében lenni, házi feladat és külön órák nélkül, babrálni valamivel, zenét hallgatni, vagy csak élvezni az otthon melegét, békéjét.