Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Újra itt van szeptember, egy új tanév kezdete. Mindenki feltöltve kezdheti az új, 2014–2015-ös tanévet. A hagyományoknak megfelelően, az első nap mindig hasonló útravalók hangzanak el: A pedagógusoknak a szülők mellett társként és nem pedig helyettesként kell szerepet vállalniuk a gyermekek nevelésében. „Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! …Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” Bizonyára ehhez hasonló szavak hangzottak el elődeink tanévkezdésén is. A nyár folyamán megfigyelhettük, milyen sokat dolgoznak az emberek a megélhetőségért: tűző déli napon kaszálnak, rendet vágnak, csak időnként állnak meg, hogy megfenjék kaszájukat. Ha néha úgy érezzük, hogy nem megy, ha úgy érezzük, fogytán az erőnk, a türelmünk és a kitartásunk, akkor gondoljunk a kaszás emberekre! Tűzött a nap, a közelben madár sem járt, talán minden porcikájuk fájt, szomjasok és éhesek is lehettek, de tették a dolgukat. Mert volt vetés és lesz aratás! Áll a fű és rendet kell vágni benne! Nekünk nem kaszát, hanem könyvet, füzetet, vonalzót és tollat adnak a kezünkbe, amit ki kell használni.

A kicsik iskolába kerülése egy korszak lezárása, nemcsak a gyermekek, hanem a szülők számára is: kisgyermekből kis diák lett, bizony múlik az idő. Mind a szülő, mind a gyermek számára izgalmas, ugyanakkor sok szempontból nem könnyű időszak ez. A szülőnek felelősen döntenie kell egy olyan kérdésben, amely komolyan befolyásolja gyermeke életét. Mit vegyen figyelembe? Hogyan tud a legtöbbet segíteni gyermekének? Fontos a kapcsolat a tanítókkal, tanárokkal, a többi szülőkkel. A szülői munkaközösség megszervezése. Ezek azért fontosak, hogy ne csak részt vegyünk az iskola életében, de alakíthassuk is azt. Beláthassunk a kulisszák mögé, és a tanítókkal, tanárokkal szoros kapcsolatot tartsunk. Ilyenkor inkább az iskolakezdési gondolatokkal és bevásárlással vagyunk elfoglalva. Ezek valóban mind gondok, de talán ezeknél sokkal fontosabb dolgok is vannak. Az anyagiak csupán termékek. Termékei a belső, erkölcsi hozzáállásnak. Természetesen a jól működő tanügyi rendszernek anyagi forrásokra is szüksége van. De nem tudok olyan kiváló tanárról, aki pocsékul viselkedett, tanított és nevelt volna azért, mert nem fizették meg. Vagy a tanár, tanító sokkal jobb erkölcsi példát és tudást fog nyújtani akkor, ha jól megfizetik? Attól félek, hogy a kettő nincs egyenes arányban. A diák sem lesz attól jobb tanuló, ha mindent megadunk neki. Mert a vizsgán nem azt nézi a tanár, hogy mije van, hogyan van öltözve, hanem hogy tanult-e vagy sem. Sajnos az a diák, aki erkölcsi háttér nélkül nő fel, nem fog tudni a valós képességeinek megfelelő eredményt elérni.

A hitelességre, a lelki és erkölcsi értékekre sok szép irodalmi példa van. Van, ahová felnőni! Talán ez a legszebb emberi kihívás. És az ima? Nélküle nem fog menni! A gyimesbükki plébános például a tanév jó kimeneteléért imakilencedet tart az iskola megkezdése előtt. Ezeken a szentmiseáldozatokon részt vesznek tanítók, tanárok, diákok és szülők. Nagyon szép és nemes, de nem könnyű feladattal állunk szemben, ám hittel, reménységgel, összefogással és nemzeti elkötelezettséggel bizonyára sikerülni fog. Ám ezt csak Isten előtti alázattal, az ő gondviselő szeretetében bízva és az ő áldásával végezhetjük el.