Újra itt van szeptember, egy új tanév kezdete. Mindenki feltöltve kezdheti az új, 2014–2015-ös tanévet. A hagyományoknak megfelelően, az első nap mindig hasonló útravalók hangzanak el: A pedagógusoknak a szülők mellett társként és nem pedig helyettesként kell szerepet vállalniuk a gyermekek nevelésében. „Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! …Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” Bizonyára ehhez hasonló szavak hangzottak el elődeink tanévkezdésén is. A nyár folyamán megfigyelhettük, milyen sokat dolgoznak az emberek a megélhetőségért: tűző déli napon kaszálnak, rendet vágnak, csak időnként állnak meg, hogy megfenjék kaszájukat. Ha néha úgy érezzük, hogy nem megy, ha úgy érezzük, fogytán az erőnk, a türelmünk és a kitartásunk, akkor gondoljunk a kaszás emberekre! Tűzött a nap, a közelben madár sem járt, talán minden porcikájuk fájt, szomjasok és éhesek is lehettek, de tették a dolgukat. Mert volt vetés és lesz aratás! Áll a fű és rendet kell vágni benne! Nekünk nem kaszát, hanem könyvet, füzetet, vonalzót és tollat adnak a kezünkbe, amit ki kell használni.
A kicsik iskolába kerülése egy korszak lezárása, nemcsak a gyermekek, hanem a szülők számára is: kisgyermekből kis diák lett, bizony múlik az idő. Mind a szülő, mind a gyermek számára izgalmas, ugyanakkor sok szempontból nem könnyű időszak ez. A szülőnek felelősen döntenie kell egy olyan kérdésben, amely komolyan befolyásolja gyermeke életét. Mit vegyen figyelembe? Hogyan tud a legtöbbet segíteni gyermekének? Fontos a kapcsolat a tanítókkal, tanárokkal, a többi szülőkkel. A szülői munkaközösség megszervezése. Ezek azért fontosak, hogy ne csak részt vegyünk az iskola életében, de alakíthassuk is azt. Beláthassunk a kulisszák mögé, és a tanítókkal, tanárokkal szoros kapcsolatot tartsunk. Ilyenkor inkább az iskolakezdési gondolatokkal és bevásárlással vagyunk elfoglalva. Ezek valóban mind gondok, de talán ezeknél sokkal fontosabb dolgok is vannak. Az anyagiak csupán termékek. Termékei a belső, erkölcsi hozzáállásnak. Természetesen a jól működő tanügyi rendszernek anyagi forrásokra is szüksége van. De nem tudok olyan kiváló tanárról, aki pocsékul viselkedett, tanított és nevelt volna azért, mert nem fizették meg. Vagy a tanár, tanító sokkal jobb erkölcsi példát és tudást fog nyújtani akkor, ha jól megfizetik? Attól félek, hogy a kettő nincs egyenes arányban. A diák sem lesz attól jobb tanuló, ha mindent megadunk neki. Mert a vizsgán nem azt nézi a tanár, hogy mije van, hogyan van öltözve, hanem hogy tanult-e vagy sem. Sajnos az a diák, aki erkölcsi háttér nélkül nő fel, nem fog tudni a valós képességeinek megfelelő eredményt elérni.
Jaj, ne is mondjad! – válaszolnak ismerőseim, ha az iskolakezdésről kérdezem. Vajon mi teszi olyan nehézzé az iskolát, hogy maguk a szülők is félnek tőle?
Ha behunyom a szemem, és szívemben felidézem az emlékeket, még ma is bennem él az iskolakezdés izgalma. Érzem a petróleum jellegzetes illatát, amellyel lekenték a fapadlót, hallom a fehér kréta nyikorgását. Emlékszem a kék-fehér kockás iskolai egyenruhára. Hosszú, befont hajamba piros pántlika került, és nagyon szorongattam édesanyám kezét. A kanadai jegenyefák óriásokká nőttek az iskola előtt, sejtelmes susogással töltötték meg az udvart. A gyerekzsivaly és az ismeretlen, szép iskola valami bűvös, izgalmas vonzással hívogatott, amelybe félelem is vegyült.
Milyen szerepe van, illetve kellene hogy legyen a médiának az egyház életében, hogyan használjuk a tömegkommunikációs eszközöket – ezeknek a kérdéseknek a mentén taglalták az egyház és a média nem mindig felhőtlen kapcsolatát három napon át a németországi Freisingben, a Renovabis hagyományos őszi konferenciáján.
Az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének XV. találkozóját Brassóban tartották szeptember 1–3. között.