Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXI. évfolyam 37. szám, 2011. szeptember 11.

Aktuális

A misszió évének célkitűzései októberben: elmélyülés  az Istennel való kapcsolatban

 „Pasztorális tervünk harmadik évében figyelmünket a misszióra irányítjuk” – hívja fel a figyelmet dr. Jakubinyi György érsek A misszió éve címet viselő füzet előszavában. A gyulafehérvári főegyházmegye hívő népe egy három évre tervezett folyamatban kötelezte el magát: előbb a szerető Istennel való kapcsolata elmélyítésén, majd az egymással való közösség építésén dolgozott, s most ideje, hogy kifelé forduljon s igyekezzék továbbadni az örömhírt.

A misszió szó küldetést jelent.

A megkeresztelt ember Isten népének tagja, biztos abban, hogy ismer egy üdvözítő és boldogító üzenetet, amelyet szeretne mindenkivel megosztani, sőt: hivatása azt mindenkihez eljuttatni. A keresztény közösség ugyanis nem elégedhet meg azzal, hogy magában jól van, zavartalanul éli életét: oda kell fordulnia mindenkihez. Az isteni szeretet természeténél fogva kiárad, s arra késztet, hogy az örömöt megosszuk. Akiben tehát a keresztény üzenet életté vált, abból túlcsordul a szeretet, az nem ítél, nem gondolja magát felsőbbrendűnek, hanem folyton megújulva képes a szolgálatra. Nem keresi a hatalmat, a világi tisztességet, nem a nagyok barátságát igyekszik folyton és bármi áron elnyerni, hanem legalább olyan tisztelettel és figyelemmel fordul az elesett, a bűnös, a kitaszított felé, hogy az örömhírt ráragyogtassa, s ezzel kiemelje a kilátásátalanságból.

Aktuális

Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom: szervezőknek és résztvevőknek egyaránt nagy élmény volt az Erdélyi Madrid névre keresztelt, augusztus utolsó napjaiban Gyergyószentmiklós közelében megszervezett ifjúsági találkozó és tábor. Az apropót a rendezvény neve is jelzi: a Madridi Ifjúsági Világtalálkozó itthoni, „kicsinyített” mását akarta a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, a Keresztirány és a KFT lelkes csapata hazai keretek között megvalósítani, s ez sikerült is nekik.

A fiatalok megtapasztalhatták az alkoholmentes szórakozás és a tiszta, mégis teljes értékű öröm lehetőségét a természet ölelésében. Az imádság elmélyült percei és a már szinte latinos, de keresztényi mértéktartással jellemezhető fiesta ízlésesen váltották egymást a sokszor igencsak „friss” gyergyói levegőben. Voltak előadások, délutáni műhelyek, kézműves foglalkozások, sportolási lehetőségek, koncertek, lelki beszélgetésre várták a résztvevőket a szerzetesek és szerzetesnők. A változatos program szólt a szellemnek, léleknek és testnek egyaránt.

Interjú

Lapunkban folyamatosan hírt adtunk az Erdélyi Madrid szervezésének folyamatáról, hirdettük programjait. A tábort a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség, a Keresztirány, valamint a KFT – Katolikus Fiatalok Találkozója szervezte augusztus 28–szeptember 1. között Gyergyószentmiklós határában. Ahogyan a neve is sugallja, célja az volt, hogy a szentatya madridi üzenetét átadja azoknak is, akiknek nem sikerült eljutniuk a Madridi Ifjúsági Világtalálkozóra.  A tábor idején Tamás Barna ifjúsági főlelkésszel beszélgettünk madridi és itthoni élményeiről:

Először voltam ilyen találkozón. Ahogy máskor is, meghirdettük az egész egyházmegyében. A Renovabis és a Laikusok Pápai Tanácsa országos szinten támogatta a fiatalok részvételét. Az idén megpróbáltuk a négy erdélyi egyházmegyét összefogni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyszerűbb a szervezés, ha minden egyházmegye külön szervezi meg a fiatalok útját. Végül a váradi egyházmegyével együtt indultunk el összesen száz fiatallal. Nagyváradon Böcskei László püspök várt minket, és áldásával indulhattunk tovább. Oda-vissza kb. 7000 km-t tettünk meg autóbusszal – természetesen megállókat is beiktatva. Menet Salzburgban álltunk meg, majd Taizében. A fiataljaink 90 százaléka nem járt még ott. Már ezen a helyszínen megtapasztalhatták a nemzetköziséget, az egységet, amelyben a nagy tömeg együtt tud imádkozni – ez mély lelki élmény marad. Felkértek, hogy magyarul mutassuk be a szentmisét.

Interjú

Egy erdélyi ferences Írországban

A szászsebesi kolostorban élő fr. Portik-Lukács Loránd OFM, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet negyedéves hallgatója július 1–augusztus 13. közt az írországi Gormanstonban tartózkodott. Ott szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

Milyen szándékkal, elképzeléssel utazott Írországba és miért?

Interjú

Kácsor István templomrestaurátor hivatásáról beszél 

A nagyszalontai katolikus templom tatarozásáról beszámoltunk már lapunkban, s említettük Kácsor István nevét, aki önkéntes munkában restaurálja a festményeket, az ol­­tárt, a templom díszeit. A mester szerényen nyilatkozott lapunknak, arra sem tudtuk könnyen rávenni, hogy elárulja nevét vagy bemutassa mindazt, amit csinál. Ő csak dolgozik, csendben, szerényen. Talán épp ez keltette fel érdeklődésünket, s végül sikerült rábeszélni, hogy bemutatkozzon a Vasárnap olvasóinak. Fiatalon művészeti tanulmányokat folytatott, csakhogy a régi rendszerben művészmunkából nem lehetett megélni, ezért éveken át festő-mázolóként dolgozott, s csak nyugállományba vonulása után tért vissza nemes hivatásához.

A templom tatarozását végző Aczél Imre elárulta, hogy ön ingyenesen végzi a szalontai templombéli munkát, s azt is megtudtuk, nem ez az első önkéntes vállalása. Beszéljen a kezdetekről!

Panoráma

A csíksomlyói kegytemplomban szeptember 18-án, vasárnap fél 12-kor (a nagymise után) folytatódik a Ferences óra. Az ember – környezet – társadalom témakörben meghirdetett előadássorozat negyedik rendezvényének meghívottja a világhírű sejtkutató, orvos, prof. dr. Kellermayer Miklós, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Laboratóriumi Medicina Intézetének emeritus egyetemi tanára, aki A kezdet és a vég misztériuma között bajba jutott ember címmel tart előadást.

Id. Kellermayer Miklós 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959–1965 között. Egyetemi tanulmányai befejezése után a pécsi egyetem kötelékében maradt: kezdetben a Kórbonctani Intézet munkatársaként dolgozott (1965–1969), 1969-től a POTE Klinikai Kémiai Intézetben (ma Laboratóriumi Medicina Intézet) dolgozik. 1993-tól egyetemi tanár. 1991–1995 között oktatási rektorhelyettesi funkciót töltött be, 2004-ig a klinika igazgatója volt.

Panoráma

A csíksomlyói kegytemplom orgonája szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján lett 80 éves.

Erdély harmadik legnagyobb orgonája feltehetőleg az ötödik a sorban a történelem folyamán, amely betölti a kegyhelyet gyönyörű hangjával. 1535-ben már kellett lennie orgonának, mert ebből az évből az orgonista neve ismert: Bányai Ferencnek hívták. A legrégibb orgonát, amelyről tudomásunk van, 1659-ben Kájoni János vásárolta a kegytemplomnak Prázsmáron, 1664-ben pedig maga Kájoni épített új orgonát a tatárdúlás után. A régi orgonát 1858–1859-ben P. Simon Jukundián cserélte ki. A kétmanuálos, pedálos, 24 szólóváltozattal ellátott, elég nagynak számító orgona készítője Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő volt.

Panoráma

Harminc Maros megyei idős jelentkezett a Gyulafehér­vári Ca­ritas Családsegítő Szol­gálata által szervezett, három megyét érintő kirándulásra. Az augusztus 24-i utazáson részt vevő deményházi, nyá­rádremetei és szovátai idősek elsődleges célpontja a gyi­mes­bükki ezeréves határt jelző vasúti őrház volt, kisebb pihenőket tartottunk azonban több más nevezetes helyen is.

A közös imával és énekkel indított nap első fontosabb állomása Szejkefürdőn volt, ahol felidéztük Orbán Balázs emlékét az otthonról feltarisznyált elemózsia elfogyasztása közepette. Homoródfürdőn a jellegzetes ásványvízzel enyhítettük a szomjunkat, majd délután visszafele is kiálltuk a sort a forrásnál, hogy ismét megtölthessük kulacsainkat.

Panoráma

Farkaslaka díszpolgára lett az aranymiséjét ünneplő Jakab Gábor 

Szeptember első hétvégéjén Far­­kas­lakán „szenes napokat” tartottak, a hagyományos falunapokat, amelyek az idén is változatos programokat tartogattak a falu apraja-nagyjának. A sok lelket melengető, szórakoztató rendezvény közt méltó helyet kapott a hit és a kultúra is, ahogyan ez egy olyan helységhez illik, amely annyi nagyságot adott. Kiemelkedik és mindenkinek sokat jelent Tamási Áron, akinek életművét a szeptember 4-i rendezvényen Kelemen Hunor kulturális miniszter a világirodalom fősodrába tartozónak és a Nobel-díjas Gabriel García Marquezéhez mérhetőnek nevezett.

Panoráma

Immár második alkalom­mal szervezett a tasnádi  Kol­ping-család ökologi­zá­ciós mozgalmat. Idén a Csá­nyi erdő egy részének a sze­mét­tele­ní­tése volt a cél. Az augusztus 28-i esemény minden generáció számára nyitott volt, sokan jelentek meg, kicsik s nagyok egyaránt. Ki autóval, ki biciklivel vette az irányt az erdő felé, s az érkezés után egyből munkához láttak. Habár a látvány, ami fogadta őket, teljesen kiábrándító volt, hisz az erdő tele volt szeméttel, leginkább eldobott flakonokkal, mindenki szívesen fogott hozzá az erdő megtisztításhoz.

Panoráma

Augusztus 24-én a csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató sérült fiataljai pedagógusaik, illetve szülők és önkéntesek kíséretében élménydús parajdi kiránduláson vettek részt.

A 29 fős csapat délelőtt érkezett Parajdra, ahol első célállomásunk a sóbányába vezetett. A lépcsőn egyre inkább lefele haladva – ki segítséggel, ki pedig anélkül – érezni lehetett, ahogyan a sós levegő fokozatosan beárad a szervezetünkbe, áthat minket, kitölti az egész teret. Hétköznap lévén, nagy meglepetésünkre a bánya mélyén rengeteg látogató fogadott bennünket, akik hozzánk hasonlóan mind a bánya szépségeit csodálták. Ezt követően közösen fogyasztottuk el tízórainkat és tekintettük meg a sóbánya többi termét.

Panoráma

Nem szeretem a „kell” szót. Legszívesebben kitörölném a szókincsemből, mert lezár, kényszerít, egyszerűen nyomasztó érzés fog el még a hallatán is. Mégis most azt mondom: zarándokolni kell. Kell, mert segít kimozdulni a megszokott, hétköznapi ritmusból, a jól kiszámított, biztonságos állapotot jól felkavarja váratlan helyzeteivel és kihívásaival, alkalmazkodásra, beszélgetésre és az emberi korlátok felismerésére ad lehetőséget, és nem utolsósorban a zarándokló embernek eszébe juttatja újból és újból azt a tényt, hogy e földi léte is átmeneti, azaz egy nagy zarándoklat.

A Hám János Iskolaközpont, a Hám János Óvoda és a Szent Alajos Konviktus munkaközössége idén közös zarándoklatra vállalkozott Lengyelországba augusztus végén, még iskolakezdés előtt. Ennek a zarándoklatnak voltam a részese jómagam is.

Film

Ritkán látni olyan filmet, mely tartalma, képi világa, zenei megfogalmazása következtében ennyire elgondolkodtatja a nézőt. Műfajára nézve sci-fi, ugyanakkor pedig egzisztencialista dráma. A rendezőnek, Mark Romaneknek ez a második művészfilmje. Csomagolási technikája a cselekményt kiötlő japán származású Kazuo Ishiguro angol író regényéből ihletődött. Forgatókönyvíró: Alex Garland, zeneszerző: Rachel  Portman, operatőr: Adam Kimmel, aki olyan képvilágot teremt meg, amely a maga nemében, ebben a műfajban páratlan.

A 103 perces angol–amerikai színes film címe Ne engedj el (Never Let Me Go), kezdő képkockái egy modern kórház műtője előtti folyosón játszódnak le. Kathy H. (Carey Mulligan) visszaemlékezik középiskolás korára, míg alakja a műtő üvegablakában tükröződik.  A tükröződés mint metafora végigkísér az egész filmen. Tulajdonképpen tükörbe nézve eleveníti fel azokat az eseménysorokat, melyeket megélt, amikor a műtőasztalon levő Tommyt (Andrew Garfield) megszerette.

Egy falat a léleknek

• Sajnos eléggé gyakran rosszul éljük meg és rosszra használjuk az értelem, az akarat és a szeretni tudás adományait, amiket valójában Istentől kaptunk. Tehát hol marad az egyszerűség, illetve az alázat erénye?

• Az egyszerűség azt jelenti, hogy hátsó szándék nélkül teszem azt, amit teszek. Ez nagyfokú ingyenességet jelent, vagyis azt, hogy nem várok sem hálát, sem dicséretet. Nem akarok a jótevő szerepében tetszelegni, mert tudom, hogy mások számára az ilyen ember jótette mennyire nyomasztóan szokott hatni.

Útjelző

III. parancsolat (2. rész)

Ahogyan a szombat volt az ószövetségben a nyugalom napja, úgy nekünk, keresztényeknek a vasárnap az. Jézus halálával megszűnt az ószövetség. Attól kezdve nekünk is mindig szent volt a vasárnap. Hiszen ennek megszentelése mindig lelkünk javát szolgája!

1. A Római Katekizmus így írja le az Úr napjának igazi lényegét: természetes, hogy a munkában kifáradt emberi testnek pihenésre van szüksége. Az is természetes, hogy a pihenés kijár az ember lelkének is. Erre szolgál a vasárnap, amikor lelkünk az Istennel való találkozásban felüdülhet. A katekizmus azt is meghatározza, hogyan ünnepeljük e napot (lásd az Anyaszentegyház I. és II. parancsolatát is!) Ne végezzünk fizikai munkát, menjünk szentmisére.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Ahogyan Isten mindennek értelmet adott a földön, úgy értelmet adott a mi életünknek és mindannak, ami hozzánk tartozik. Az életünk nemcsak létezés vagy jelenlét egy különös, furcsa világban, hanem igazi küldetés, misszió Jézus Krisztusért.

Sokunknak kérdés az, hogy miért van ebben az Isten által szépnek ígért életben annyi akadály, határ? Holott Isten az ő szabadságát adja nekünk. Vö. Jn 8,36: Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.

Hírek, hirdetések

Vállalkozás határok nélkül

Kiss Ulrich magyarországi jezsuita Vállalkozás határok nélkül – Állam és piac a globalizáció korában címmel tart előadást Erdély több városában. Az előadások minden helyszínen du. 6 órakor kezdődnek, majd kötetlen beszélgetés következik a résztvevők s az előadó között. A turné állomásai: szeptember 14. – Marosvásárhely, az Egyetemi Lelkészség nagy előadóterme, Bolyai u. 10. sz. (bejárat a kínai vendéglő udvaráról); szeptember 15. – Sepsiszentgyörgy, ASIMCOV Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségének székháza, Sajtó u. 4. sz., szeptember 16. – Csíkszereda, Jakab Antal Tanulmányi Központ, Csíksomlyó, C terem; szeptember 17. – Gyergyószentmiklós, Szent Miklós plébánia nagyterme, Márton Áron u. 9. sz.

Pitypang

Samuról, a vízimonyóról 

Samu már olyan vén volt, hogy a testszőrzete kezdett lilára váltani (egyes vízimonyók így őszülnek), s a negyvenhét fogából már csak hét volt meg, de azért minden nap kötelességtudóan ellenőrizte az ereszcsatornát: – Hupsz, itt már megette a rozsda, jobb lesz gyorsan idekoppintani egy kis lyukat, hogy vegyék észre a ház lakói s javítsák meg, nehogy még kettétörje valami vihar – mormogta egy nyári reggel, s azzal kis fúrójával gyorsan fúrt is egy lyukacskát a bádogba.

Másnap, a szokásos délutáni záporkor a gazdaasszony kétségbeesetten állapította meg, hogy csöpög az ereszcsatorna. – Ennek is pont most kell csepegnie, amikor semmi pénzünk nincs – morfondírozott, miközben a lyuk alá rakott egy vedret –, de legalább esővizet fogok s azzal öntözöm a virágokat.