Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 36. szám, 2016. szeptember 4.

Néha csodálkozom magunkon: vitatkozunk, tépjük egymást, civakodunk, ki előbbre való, mint a másik, kinek a gyökerei régebbiek, ki „magyarabb”, „keresztényibb”, „jobb”, mint a társai. Tesszük ezt akkor, amikor jól tudjuk: Európa közepén, más nyelvcsoportba tartozó anyanyelvünkkel, nem túl nagyszámú népünkkel kicsinyke, ezért törékeny csoport vagyunk, függetlenül attól, mennyire mutatjuk az öklünket, mennyire elszántan megyünk neki mindenkinek, akiről úgy véljük, csúnyán nézett ránk. Különösen furcsállom, amikor jó katolikusként fröcsög belőlünk az indulat, sőt a gyűlölet valaki ellen, akit ismerünk, legtöbbször azonban az arcát se láttuk, a szemébe se néztünk. Sajnos túl gyakran tapasztalom a gondolkodás, mérlegelés, józan végiggondolás, csendes ima nélkül való hangos, mérges véleménynyilvánításokat. Egyik nap pártok és pártcímkék nevében esünk egymás torkának, másik nap a felekezet- és valláskülönbség miatt érzünk erre késztetést, harmadik nap már katolikus belső ügyeink, például a pápa megítélése (!) szolgáltat erre okot. Pedig jól tudjuk, a gonoszság jelszava: oszd meg és uralkodj. Mi ráadásul elvek, eszmék, értékek nevében csatázunk, nyírjuk és gáncsoljuk egymást. Lenézzük, aki csendesen int, szól, megfontoltan cselekszik. Gyengének tartjuk, aki nem üt vissza, nem azonnal csap oda, aki az igehirdetést komolyan véve megpróbálja az ellenfelet is szeretni, érveit megfontolni, cselekedetei mögöttes rugóit megérteni, aki száz vagy ezer terroristát nem azonosít egy egész néppel, a börtönviselt embernek esélyt ad…

Csodálkozom magunkon, hogy semmi sem ébreszt fel. Pedig a jelek érkeznek. Áradás, földcsuszamlás, tűz… Most egy pusztító földrengés mutatta meg, milyen gyerekes dolog múló dolgokból büszkeségi kérdést csinálni, amikor az élet úgy múlik el, hogy szusszanni, a bajt felfogni sincs idő. Nem tudjuk, neheztelő családtagjainknak, barátainknak lesz-e időnk elmondani, hogy valójában apró félreértések miatt romlott meg a kapcsolatunk. Nem tudjuk, lesz-e időnk egy betegség, egy baleset bekövetkeztekor megbánni mulasztásainkat, bűneinket, netán elköszönni szeretteinktől. Hatalmas énünk, egónk teljesen ki van szolgáltatva százféle leselkedő veszélynek, ami ellen olthatatlan indulatunk teljesen tehetetlen. A csendes megértés, a kézfogás, a szeretet egyszerű, nem indulatos, nem magát fitogtató, nem látványos gesztusai tudnak ilyen helyzetben is némi vigaszt hozni. Talán ezért volna érdemes addig is, minden nap inkább ezt gyakorolni. Amikor eljön a személyes próba ideje, csak úgy tudunk reagálni, ahogy tanultuk, a szerint, amit egész életünkben begyakoroltunk. Kérdés, mi lesz az: az önpusztító harag vagy az enyhülést hozó szeretet?

Panoráma

Sokan mentek/mennek imádkozni az amalfi -i Szent András apostol bazilikába. Fodor György felvételeHelyszíni tudósítás 

Augusztus 22. és 27. között Olaszországban tartózkodtam, zarándoklaton vettem részt. Így ha nem is kimondottan a helyszíneken, de mind azok hatáskörzetében, mind Rómában átérezhettem az országot sújtó földrengés okozta hangulatot, érzékelhettem az emberéleteket is kioltó óriási csapást.

Szerdán, augusztus 24-én hajnali 3 óra 38 perckor Közép-Olaszországot erős földrengés rázta meg, amely Umbria, Lazio, valamint Marche régiókban okozott károkat. A legnagyobb pusztítás az utóbbi régió Arquata del Tronto helységben, a Lazio régióbeli Accumoliban és Amatriceben történt, ahol a rengés következtében összedőlt házak romjai alatt sokan lelték halálukat.

A megrémült emberek hajnalban rohantak ki lakásukból az utcára, aki tehette, gépkocsijába költözött.

Panoráma

Havas Boldogasszony napján a kolozsvári ferences templom kettős ünnepet ült: védőszentjének, Máriának emléknapját és Hugó testvér első szentmiséjét. Fr. Hugó, azaz Guia Laurean Temesváron született. Noviciátusságát a magyarországi Szécsényben tette le. Papi jelmondatául az ApCsel 3,4-et választotta: Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt neked adom.

A szentbeszédben az értékes útravalót féltő gondoskodással hallhatóan, röviden és tagoltan Hugó testvér egy csokorba gyűjtötte a mi épülésünkre, s közben Máriát köszöntve az ő lábai elé helyezte. Kiemelte a Szűzanya Istennek való önátadását, mert Mária ezzel teljesítette be mindazt, amit róla az Úr megálmodott. A jó Istennel együtt kell működni, mert életünk csak így válhat széppé, példaértékűvé, csodálatossá. Mária, mint egyszerű, szegény lány élt az emberek között, de fogantatásától fogva az Isten hajlékává vált. Nem zárta az Istent kőtemplomba, ahogy sokan szokták, hanem Isten kegyelméből táplálkozva Fia által kivitte őt az életbe. Felnevelte Jézust nekünk, hogy ő nap mint nap egy darab kenyérben és kevés borban átalakuljon a mi segítségünkké, lelki táplálékunkká, hogy mi pedig az ő élő templomaivá váljunk. Istennek élő, eleven templomokra van szüksége. Ezért keressük vele a kapcsolatot és készüljünk hittel a szentáldozásainkra. Tisztogassuk lelkünket a szentgyónásokban, hogy méltó lakóhelyeivé váljunk, ahol Jézus szeret lenni. Akarjunk másokat is felüdíteni. Ez csak akkor lehetséges, ha rá merjük bízni életünket Istenre és ráhangoljuk akaratunkat az ő akaratára. Boldogok csak akkor leszünk, ha rátalálunk arra, amit Jézus Krisztus tanított. Figyeljünk mi is Jézus minden szavára, mint ahogy Mária is tette. Gondolkozzunk el rajta gyakran és cselekedjünk is ezek szerint. Ne csak hallgassuk Isten igéjét, hanem véssük is a szívünkbe. Isten kegyelmével a jóban bátorít bennünket, hogy merjük vállalni mindazt, amit ő ránk bízott. Isten nem csak fiatal korban adja a hivatás kegyelmét, hanem az élet bármely szakaszában. Ő nem szűnik meg hozzánk szólni. Nem szűnik meg bennünket a jóra inteni. Édesanyján keresztül példát adott a szerető gondoskodásra. Alkalmazzuk ezt környezetünkben, mert csak így válunk hasznossá mások számára. Törődjünk mások testi-lelki sebeivel, féltő szeretettel ápoljuk azokat, hogy ne a nehézségekre emlékezzenek, hanem arra a szerető gondoskodásra, amit mi nyújtottunk nekik. „Fontos az, hogy helyesen szeressünk és helyesen szeressenek”. Helyezzük Jézust életünk középpontjába. Mária nem önmaga felé mutat, hanem az ő Fiára. Az újmisés ajánlotta, hogy tegyük életünk örömeit, nehézségeit Isten elé. Bízzuk rá magunkat, mint ahogy Mária is tette. Kérjük a Szűzanya oltalmát, de ne helyezzük őt Jézus elé. Hagyjuk, hogy Isten megérintse és alakítsa életünket, hogy azzal a szeretettel tudjunk szeretni, ami benne van. Életünk így beszélni fog a Szűzanyáról és az ő Szent Fiáról. Isten ehhez megadja kegyelmét és segítségét, de csak akkor, ha mi hagyjuk. Így válunk az ő élő templomaivá, az ő kegyelmi ajándékainak hordozóivá és ajándékozóivá. A szentmise Hugó testvér ünnepi újmisés áldásával zárult.

Panoráma

Megáldották a külsőleg felújított Kalazanci Szent József templomot

Ünnepelt Nagykároly augusztus 25-én, amikor a du. hat órától kezdődő búcsúmise keretében megáldották a külső felújításon átesett Kalazanci Szent József templomot. Az öröm már órákkal a kezdés előtt a levegőben vibrált: az emberek ünneplőben léptek be az irgalmasság kapuján. A bevonulás után Schönberger Jenő püspök köszöntötte a híveket és vendégeket, kimagasló eseménynek nevezve a templom külső felújítását követő szentelést – ezt Kalazanci Szent József közbenjárásának is tulajdonította. Ilyés Csaba esperes ismertette a felújítás részleteit, a püspök pedig háláját fejezte ki mindenkinek, aki segítséget nyújtott, Isten áldását kérte rájuk, értük ajánlotta a szentmisét. Ezután indult el, megszentelni a templomot. „A templom mindig a benne ünneplő közösségnek, minden egyes személynek is a jelképe” – mondta prédikációjában Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, hiszen a piaristák egykori központja a nagykárolyi templom. „Amikor egy megújult templomba érkezünk, öröm tölt el bennünket, erőt és reményt ad arra, hogy mi magunk is meg tudunk újulni, a mi életünk is meg tud szépülni” – vallotta.

Panoráma

A Márton Áron-emlékév keretében zajlott augusztus 23. és 28. között az a társadalomtudományi tábor, amelyet a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum szervezett Magyarország kormányának támogatásával. A Kárpát-medence 13 településéről érkező fiatalok belekóstolhattak a társadalomtudományok világába a különböző szakterületeken dolgozó kutatók segítségével. A tábor első napján a fiatalok a községgel ismerkedtek, majd közös keresztutat végeztek György Alfréd kamilliánus atya vezetésével. Második napon Bernád Rita levéltáros, Silló Ágota szociológus és Nagy József történész tartott előadást, vezetett műhelymunkát. A tábor programjában egy túra is helyet kapott, így a táborozók ellátogattak Pásztorbükkre, Báthory Endre bíboros-fejedelem meggyilkolásának emlékhelyére, ahol György Alfréd atya és Kasza László viceposztulátor szentmisét mutatott be. A negyedik napon Novák Csaba Zoltán történész, Hegedűs Enikő művészettörténész, Ozsváth Judit egyetemi oktató, pedagógus, Virt László szociológus és Seres Attila történész tartottak előadásokat. A táborozók részt vettek az ötödik alkalommal szervezett Márton Áron-konferencián, és Márton Áron születésének 120. évfordulója alkalmából végzett ünnepi szentmisén is. A részletes beszámoló helyett álljon itt két táborozó rövid élménybeszámolója:

Panoráma

Lelkigyakorlat fiataloknak Az irgalmasság évében 

Hajlák Attila-István tizenöt éve szervezi a fiatalok számára az évi lelkigyakorlatot. Az idei tábort és egyben lelkigyakorlatot augusztus 12–16. között tartották Székelyszálláson Poklainkra épülő mennyország címmel. A szervező mesél a tábor programjairól, s arról, milyen élmény volt részt venni ezen.

Panoráma

A Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal Élőket Támogató Szolgálata első alkalommal szervezte meg a fogyatékkal élő fiatal felnőttek táborát a potyondi Erdei Iskolában augusztus 24–26. között. A táborban, melyet a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság támogatott, 18 és 35 év közötti egyedülálló fiatalok vettek részt Csíkszeredából és környékéről.

Egy falat a léleknek
  • A „jóléti társadalom kultúrája” elkábít minket. Rögtön nyugtalanok leszünk, ha a piac valami olyasvalamit kínál, ami nincs meg nekünk. Ellenben a lehetőségek hiánya miatt nélkülöző embertársaink csak olyanok számunkra, mint valami látványosság. Legfennebb sajnálkozunk, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem zavar bennünket.
  • „Csak pénz legyen, meg egészség!” – hangzik a régi-új pogányság szlogenje, amely csak ismétlődik…, és ismétlődik…, mint akárcsak a világ természetesnek vett zaja. A pénz, meg az érdek, a felszínes érdek – sajnos, az érdek nem is tud más lenni – alakítja a kapcsolatainkat, amelyet mi – sajnos – készséggel elfogadunk.

Emlékezzünk régiekről

Száz éve halt meg Dr. Sántha Albert. Mikóújfaluban született 1869. március 5-én. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte Lönhart Ferenc püspök 1892. július 12-én. Mikor és hol, milyen szakban szerzett doktori címet, nem tudjuk. Kézdiszentkereszten, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen káplán. Abosfalván plébános. 1911-ben nyugdíjas. Meghalt 1916. szeptember 12-én a román katonaság bevonulása alatti menekülés közben, 47 éves korában Erzsébetvároson.

Hírek, hirdetések

Boldogabb családokért

Önkéntes képzés 

A mai magyar fiatalokban kétféle törekvés találkozik. Egyfelől vágyódnak a családalapításra, arra, hogy gyermekeik legyenek. Másfelől nem tudják, hogyan boldoguljanak a világ sokféle kihívása között. Szeretnék megőrizni függetlenségüket, ösztönösen félnek azoktól a kötöttségektől, netán konfliktusoktól, amelyek együtt járnak a házassággal és a gyermekneveléssel. (a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele 1999 karácsonyán)