Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 36. szám, 2014. szeptember 7.

A kedves olvasó számára talán meglepő a cím és azt kérdezi, de hát hol és miért ég a ház? Itt a szomszédban, Ukrajnában.

A magyarországi sajtóban és médiában valamilyen okból alig van hír erről, de talán máshol Európában sem kap megfelelő hangsúlyt az a tény, hogy Ukrajna háborúban áll Oroszországgal, bár utóbbi ezt tagadja. Mindez úgy történik, hogy hadat sem üzentek Ukrajnának, csak elrabolták hazugságokkal és cselekkel a Krím-félszigetet tőle. Igaz, ezt a jelentős és szép félsziget a Fekete-tengerben csak 1955-ben lett Ukrajna része, amikor az akkori szovjet pártfőtitkár adományozta neki. Ferenc pápa pedig már többször imádságra hívta a keresztényeket Ukrajna békéjéért.

A nemzetközi, világi és az egyházi sajtóban is jelentős helyet foglal el – egyébként helyesen – mindaz, ami Irakban, Szíriában, a Gázai övezeben történik. A keresztények szenvedései e térségben és általában az a humanitárius katasztrófa, amelyet a háborúskodás idéz elő, nagyon súlyos helyzetet eredményez. Mindez elnyomja még azt a szomorú tényt is, hogy Kelet-Európában súlyos háború dúl. „Keresztények” lövik a keresztényeket, hiszen mind Ukrajnában, mind Oroszországban erős a keleti (ortodox vagy más néven pravoszláv) kereszténység, és jelentős a katolikusok meg protestánsok száma is.

Panoráma

„Márton Áron püspök az igazság őre, az üldözöttek védelmezője, népének jó pásztora volt.” Ezt Bálint Lajos érsek fogalmazta meg elődjéről még abban az imában, amelyet a boldoggá avatási ügy kezdetén írt, és ajánlott egyházmegyénk híveinek figyelmébe. Ezt idézte Tamás József püspök is augusztus 30-án Csíkszentdomokoson, a Márton Áron püspök tiszteletére tartott emlékünnepséget nyitó szentmisén.

Márton Áron életszentsége számunkra is követhető példa. Boldog emlékű püspökünk hirdette Isten üzenetét, kitartott az igazság mellett akkor is, amikor a hatóságok részéről megtorlás járt azért, az üldözötteket védelmezte – szót emelt a zsidók meghurcolása ellen, őrt állt egyházmegyéje fölött, és népének jó pásztora volt akkor is, amikor mindenünkből próbált kifosztani a kommunista rendszer. Ugyanolyan nagy szükségünk van erre a példaképre, mint annak idején a kortársainak szüksége volt, hiszen a mai időket sem hatja át keresztényibb szellem, mint Márton Áron idejét. Ma is szükségünk van példaképekre, akikre feltekinthetünk, akitől megtanulhatjuk, hogyan kell ellenállni annak az áradatnak, amely el akar sodorni bennünket, hogyan kell nemet mondani a bűnre és a gonoszságra – mondta Tamás József püspök prédikációjában.

Panoráma

Fotó: Csúcs MáriaA csíksomlyói kegytemplom – pápai kisbazilika legdrágább kincse, az oltáriszentség után, a Szűzanya kegyszobra. A körülbelül ötszáz éves, reneszánsz stílusú kegyszobor hársfából készült. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m, a világon ismert kegyszobrok közül a legnagyobb. A napba öltözött asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tartja Szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthányi Ignác erdélyi püspök idején az egyház Csodatevő, segítő szent Szűznek nevezte el.

A szobor alkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából jubileumi Mária-évet hirdetnek a kegyhelyen szeptember 14-től 2015. szeptember 15-ig. A jubileumi év minden egyes napjára teljes búcsút engedélyezett Ferenc pápa a szokott feltételekkel. Szeptember 14-én, a fél 11 órakor kezdődő szentmisén Jakubinyi György érsek megnyitja a jubileumi Mária-évet. Szeptember 12. pedig Szűz Mária neve ünnepe, a kegyhely őszi búcsúja. Szentmisék 8-kor, fél 11-kor és este 7 órakor lesznek.

Panoráma

A kolozsvári Házsongárdi temető egyik egyháztörténeti szempontból is érdekes és értékes része a piarista sírkert, amelynek fekete márványból készült obeliszkjét 1898-ban emelték. Körülötte nyolc sírban 19 elhunyt piarista szerzetespap nyugszik. Olyanok, akik a Báthory István fejedelem által 435 éve, 1579-ben alapított iskolában a jezsuitákat követték 1776-tól, s az intézet 1948-as önkényes megszüntetéséig több tízezer fiatalt tanítottak, neveltek, vezettek. E piarista szerzetesek tanárként, nevelőként, lelkivezetőként az elméleti ismeretek mellé lelki-szellemi útravalót is adtak tanítványaiknak, amellyel az itt végzettek életútjukon minden akadályt sikerrel vehettek. Kolozsváron a piarista szellem az utódiskolában, a mai Báthory István Elméleti Líceum falai közt tovább él a hagyományokkal együtt, valamint köszönhetően a Kegyesrendi templomot ellátó Szent Mihály plébániának.

Panoráma

A Gyergyószentmiklósi Kolping Család kirándulást szervezett a szeretetkonyhán étkező családoknak: augusztus 31-én, vasárnap a Békényfőn található Kolping-telekre mozdulhattak ki azok a szegény családok, egyedülálló, rászoruló személyek, akik nagyon vágyakoznak kirándulásra, vidám együttlétre, viszont nehéz anyagi körülményeik nem teszik ezt lehetővé.

Kiemelt feladatának tekinti a gyergyói Kolping család a szeretetkonyhás csapat felkarolását és segítését, támogatásaik egyaránt alkalmi és rendszeres jellegűek. Évente egyszer a közösség önkéntesei kirándulás szervezésével örvendeztetik meg a rászoruló családokat. A szeretetben való együttlétre a jó Isten gyönyörű augusztus végi napot adott. Az egész napos programban lelki ráhangolódás, rövid elmélkedés, közösségfejlesztő, ügyességi és sportjátékok, énektanulás, háromszori étkezés, séta, valamint gyógynövénygyűjtés szerepelt.

Panoráma

A címben szereplő mottóval második ízben tartották meg Marosvásárhelyen augusztus 27–31. között a Vásárhelyi Forgatagot, amelynek célja a szervezők szerint a sokadalom vásári hangulatának felidézése. A Maros-parton, a Teleki Tékában és a Kultúrpalotában zajlott rendezvény színes kínálattal várta a különböző korú és érdeklődési körű látogatókat.

Koncertek, népzene és néptánc, történelmi és más témájú előadások, kiállítások, könyvbemutatók, családi programok és természetesen bőséges kínálatú, sokszínű vásár várta az érdeklődőket.

Panoráma

Első alkalommal rendeztek ünnepséget a magyar államalapító Szent István király emlékére Máramarosszigeten augusztus 13–18. között. Az eseményekben gazdag ünnepnapokat a Máramarosszigeti Római Katolikus Főesperesi Hivatal megbízásából a Simonchicz Incze Kulturális Egyesület szervezte nagyrészt. Reszler Mihály főesperes szerint Szent István méltó arra, hogy népe, melynek oly gazdag örökséget hagyott hátra, megünnepelje. Az örökség kincsei közül kiemelte a kereszténységet, amely nélkül a magyar nép aligha tudott megmaradni volna a vészterhes időkben.

A program nyitányát a kolozsvári Szent Mihály plébánia Szent Cecília Kórus és Kamarazenekarának előadása képezte. Augusztus 14-én Potyó István és Puja Barna orgona- és trombitakoncertje töltötte be a Borromei Szent Károly tiszteletére szentelt templomot. Másnap a szigeti hívek Hosszúmezőn Nagyboldogasszony búcsús szentmisén vettek részt, majd az esti órákban a nagybányai CafeString együttes zenei előadását hallgathatták meg az érdeklődők Máramarosszigeten. Vasárnap Nagybányán Szent István-búcsú volt, amelyen a szigeti hívek nagy számban képviseltették magukat. A program záróeseménye a hétfőn, augusztus 18-án a szigeti plébánia hittantermében tartott előadás volt: Orosz Krisztofer Levente előadó az egyházközség-történet kiemelkedő részeit ismertette a hallgatósággal a kezdetektől egészen 1804-ig, a Szatmári Egyházmegye megalapításáig. Beszédében kiemelte, hogy fontos mindenkinek ismernie közösségének múltját, amelyhez tartozik, mert csak így lehet a gyökértelenség tudatától szabadulni. Ugyanakkor a múltból tanulva és annak hibáit kiküszöbölve, a jelenbe a jövő számára dolgozunk, Isten áldását és kegyelmeit felhasználva. Szavai szerint az, hogy a szigeti közösség a történelem vasfogai között is meg tudott ezen a helyen maradni, azt bizonyítja, hogy erős közösségről van szó, amelynek példáján felbátorodva nekünk is kitartóan kell munkálkodni.

Egy falat a léleknek
  • Ma egy olyan társadalmi közegben élünk, amelyben az emberek szinte megszállottan, szégyentelenül érdeklődnek mások életének részletei után, miközben a névtelenség sebét hordozzák magukon. Kórosan a kíváncsiság betegei ők.
  • Vannak, akik azt hiszik, hogy akkor szabadok, ha az Úrtól távol járnak. Nem veszik észre, hogy valójában menedék és hajlék nélkül maradókká lettek, hogy „árván” maradtak. Már nem zarándokok, hanem bolyongók, akik mindig maguk körül forognak, és nem érkeznek el sehová.

Útjelző

Különbséget teszünk Isten „kifejezett” és „jelzett” (előre látható és előre nem látható) akarata között. Az elsőn Istennek azt az akaratát értjük, amit az ember ismer (amit Jézus szavai, a parancsolatok, állapotbeli kötelezettségeink fejeznek ki), a másodikon pedig azt, amit a körülmények nyilvánítanak ki (azaz ami váratlanul következik be). Az egyház nagy szentje és doktora, Szalézi Szent Ferenc Teotimus című művének VII. könyvében ugyancsak megkülönbözteti Isten kifejezett és jelzett akaratát.

Emlékezzünk régiekről

Száz éve halt meg:

Puskás Gergely. Udvarhelyen született 1865. március 4-én. Pappá szentelte 1888. április 8-án Lönharth Ferenc püspök. Lem­hényben, Csíkszentgyörgyön, Ozsdolán káplán, Felső­cser­tésen, Szőkefalván, Dicsőszentmártonban plébános és főesperes. Meghalt 1914. szeptember 25-én.

 

Hetven éve halt meg:

Hoboth Árpád József. Vágszentkereszten született 1879. március 8-án. A gimnáziumot Győrben, a Teológiát Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte 1903. június 26-án Mailáth G. Károly püspök. Petrozsényban káplán. Vulkánban, majd Piskitelepen plébános, főesperes. Meghalt Budapesten 1944. szeptember 13-án, menekülés közben.

 

Hatvan éve haltak meg:

Dr. Boga Alajos ordinárius. Kozmáson született 1886. február 18-án. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, a Teológiát Bécsben végezte mint a Pázmáneum növendéke. Pappá szentelte 1910. július 14-én Dr. Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök. Utána még a kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett latin–görög nyelvből és történelemből. Lemhényben és Szászrégenben káplán, majd Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen tanár. Gyulafehérváron az egyházmegyei katolikus iskolák főtanfelügyelője, státusi referens, pápai prelátus. 1947-től püspöki általános helytartó. 1949. június 22. után ordinárius. 1950. május 10-én éjjel az állami rendőrség elhurcolta. A máramarosszigeti börtönben halt meg 1954. szeptember 14-én, 68 éves korában. Vértanú. Sírja ismeretlen.

Mészáros József. Marosvásárhelyen született 1875. április 11-én. Pappá szentelte 1899. július 6-án Mailáth G. Károly püspök. Gyergyóremetén, Ditróban káplán, Alsócsernátonban, Mezőszengyelen, Székelyhodoson, majd Marosjárában plébános. Meghalt 1954. szeptember 8-án, 79 éves korában.

 

Ötven éve halt meg:

Pénzes László. Bereczkben született 1881. május 28-án. Pappá szentelte 1905. június 27-én Mailáth G. Károly püspök. Gyula­fehérváron volt káplán. Imecsfalván, Lemhényben, majd Miklós­váron plébános. Ott is halt meg 1964. szeptember 23-án, 83 éves korában.

 

Harminc éve halt meg:

Bálint Tivadar. Született Kozmáson 1904. április 21-én. Pappá szentelte 1929. június 29-én Mailáth G. Károly püspök. Csató­szegen, Gyergyóremetén, Petrozsényban, Szászrégenben káplán. Csíkszentsimonban, Menaságon, Gyimesközéplokon, Zetelakán, Küküllőkeményfalván, majd Csíkmadarason plébános. Csíkszeredában halt meg 1984. szeptember 23-án, 80 éves korában.

 

Húsz éve halt meg:

Rácz György. Nyárádköszvényesen született 1912. szeptember 9-én. A gimnáziumot Marosvásárhelyen és Kolozsváron, a Teológiát Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte 1935. július 7-én Mailáth G. Károly püspök. Szárhegyen és Kászonban káplán, Gyulafehérváron püspöki levéltáros, Ojtozon, Szépvízen, Borszéken, majd Gyergyószentmiklóson plébános, főesperes. Ott is halt meg 1994. szeptember 15-én, 82 éves korában.

 

Hírek, hirdetések

Zarándoklat Máriaradnára 

Az előző évekhez hasonlóan szeptember 8-án, hétfőn, Szűz Mária születésének ünnepén a nagyváradi egyházmegye papjai és hívei a főpásztor vezetésével az Arad megyei Máriaradnára zarándokolnak. A főpásztor buzdítására és az Egyházmegyei Ifjúsági Központ szervezésében külön csoportban kelnek útra Nagyvárad fiataljai, hogy az új tanév közeledtével Szűz Mária közbenjárását kérjék egyházmegyénk ifjúsága, családjai, közösségei számára. A délelőtt 11 órakor kezdődő szentmisét Martin Roos temesvári és Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutatja be német, magyar, illetve román nyelven. A szentmise után Megváltónk értünk vállalt életáldozatán elmélkedve keresztúti ájtatosságon vesznek részt a nagyváradi zarándokok. (A Nagyváradi Püspökség titkársága)

Pitypang

A szociális testvérek, szokásukhoz híven, egy érdekesnél is érdekesebb műhelymunkával leptek meg bennünket, a 2014-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó résztvevőit. Mire is gondolhattunk, amikor ennek címét olvastuk: „Kezes-lábas párban”? Talán hogy kettesével egy óriás kezes-lábasba öltöztetve tapasztalhatjuk meg az együttmozgás élményét, korlátait? De még ennél is „én-közelibb” tapasztalatunk volt: saját testi határainkat tapasztalhattuk meg.

Egy rövid izomlazító gyakorlat után a testvérek felvezették a feladatot, és tarisznyáikból gondosan elkészített jelmezelemeket húztak elő. Hamarosan térdtől lefele egyik lábunk egy férfi (kalap, bajuszos arc), másik lábunk egy nő (haj, szoknya, mosolygós arc) alakját öltötte, és íme: indult a zeneválogatás, amelyre a párok illően táncolhattak. Az elénk húzott függöny mögül, amely csak beöltöztetett lábszárainkat láttatta, vidám kuncogás hallatszott – a kedves olvasó is kipróbálhatja, micsoda kedélyes állapotot okoz lábai férfi-nő párosát táncoltatni. Volt ott keringő, latinos ritmus, Vuk-dal, de volt párlopás, csoportos tánc és kifáradt szoknyások, kalaposok a táncparkett közepén. Nekünk, mindent beleadó résztvevőknek, igazi élmény volt visszanézni a videofelvételen a fiú-lány lábpárosok táncát, amely meglepően nagyon hasonlított egy valódi tánchoz, noha elég sok korlátba ütközött: a „láb-színdarab bábuinak” nem volt kezük, lábuk, hajlékony derekuk, és még egymás felé sem fordulhattak igazán. A kihívások ellenére bátran vágtunk neki a második felvonásnak, melyen már kezeinket öltöztettük fiú-lány párosba, jelmezelt kesztyűket húzva. Az öt ujjunk mozgatása már nagyobb mozgásteret biztosított, ám itt karunk korlátai jelentkeztek, melyeket a hatperces zenerepertoár alatt igencsak nehéz volt felfele tartani, s egyeseknél talán a másnapi izomláz sem maradt el.