Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek

• Imádkoztál-e valaha is személyesen? Mikor volt ez, és mi váltotta ki belőled?

• S azóta miért nem imádkoztál? Talán menekülsz Istentől? De hová is menekülhetnél
előle?

• Nem érzed szükségét annak, hogy imádkozzál, talán azért, mert minden jól megy? Az imádság nem magadra való figyelés, hanem elsősorban az Istenre! A te életednek is vannak titkai, sebei, szenvedései, amelyek csak Istenre tartoznak, mert csak ő ismer téged.

Uram, szabadító Istenem, éjjel-nappal hozzád kiáltok. Imádságom jusson színed elé, hajlítsd füledet kérésemre! (Zsolt 87,2–3)

• Ha egész valódból, személyesen és hangosan szólsz Istenhez, akkor talán már az első mondatoknál elakadsz. Csak olyanhoz tudsz hangosan és személyesen szólni, aki egészen közel van hozzád. Az, aki nincs jelen, ahhoz fölösleges szólni. Isten egészen közel van hozzád. Nem kell megijedned ettől. Isten szívesen meghallgat téged!

• A szentmise nagyon személyes és mégis közösségi. Ha te a szentmisén unatkozol, és „éhen maradsz”, erről egyedül csak te tehetsz. Talán csak azért, mert a külső dolgokra figyelsz, az emberi tekintetekre. És miért nem énekelsz és imádkozol hangosan?

Vajon irgalmadat hirdeti-e valaki a sírban, vagy hűségedet a pusztulás helyén? (Zsolt 87,12)

• A zsidók azért tartották a holttestet tisztálannak, mert az képtelen hangosan áldani az Istent. A szent liturgiákon gyakran lehet látni szégyenlős, csoportosan hallgató, unalmas, rohasztó padsorokat. Ők azok, akik mellékes dolognak tartják Isten hangos dicséretét. Antiliturgikus lények ők, akikkel talán valami baj van, talán épp erkölcsileg…

• Ki vagy te, hogy esztelen gőgödben nem méltatod arra Istent, hogy száddal kimondd a dicséret szavát, hogy ne csak felületesen beszélj róla, hanem személyesen is szólj hozzá?