Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Isten kegyelméből augusztus 2-án 45 fiatalból álló csoport indult el Taizé felé. Lelkesen, vidáman szálltunk fel a buszra.

Első állomásunk Bécs volt, itt szeretettel fogadtak minket, egy rövid közös városnézés után a Szent István-székesegyházban misén vehettünk részt, a tetőtérből megcsodálhattuk a várost, majd lehetőségünk volt a városban sétálni, körülnézni, pihenni egy parkban. Néhányunknak eltévedni is sikerült, de kis útbaigazitás után megtaláltuk a csoportot még indulás előtt.

Brixen volt a következő állomás, ahova estére szerencsésen megérkeztünk. Itt szállást biztosítottak nekünk, s a hosszú út után jól esett kicsit kinyújtózni, felfrissülni. Délelőtt indultunk tovább. Az úton hálás voltam a fiatalokkal elmondott imákért, rózsafüzértizedekért, a papokkal végzett zsolozsmákért. Úgy éreztem, az Úr örömét leli bennünk.

A svájci hegyek közt egy benzinkútnál megtudtuk, hogy a buszunk némi javításra szorul, ami időbe is telt. Örültem, hogy senki nem mérgelődött, hanem ezt az időt énekelve, játszva, a közeli tó partján vidáman tölthettük el. Valaki ajánlotta, hogy egy rózsafüzért mondjunk el, hogy tudjunk végre elindulni, így egy kis csapat összeállt a Szűzanya oltalmát, segítségét kérni, s mire az imának a végére értünk, nagy örömünkre tovább tudtunk menni. Svájcban Fribourgban volt a következő szállásunk. Bár későn érkeztünk, szeretettel fogadtak minket, reggel pedig megvendégeltek, s úgy engedtek útnak. Vasárnap délután Taizében voltunk. Idejönni annyit jelent, mint meghívást kapni az Istennel való közösség keresésére, amelyet a közös ima, az éneklés, a csend, a személyes elmélkedések és beszélgetések segítenek.

Reggel misével kezdhettük a napot, majd közös ima következett, ezután reggeliztünk, s elkezdődtek a bibliai bevezetők a különböző csoportok számára, ezeket egy-egy testvér tartotta. Személyes elmélkedésre is volt idő, majd újra imára gyűltünk össze. Ebédeltünk, s lassan készülhettünk a kiscsoportos beszélgetésekre. Délután különféle műhelyfoglalkozáson vehettünk részt. Egy alkalommal közös találkozót szerveztek a Romániából érkezett csoportok számára James testvérrel. Este vacsora után újra imára gyűltünk össze.

A csoport tagjai önkéntes munkákat vállaltak az ott töltött hétre, s lelkesen számoltak be az együtt vágzett munka örömeiről. A szemetet összeszedni, másokkal közben megismerkedni, beszélgetni igazi élmény volt, vagy akik a csendért feleltek, megtapasztalahtták, milyen nehéz néha szólni, figyelmeztetni, még kedvesen is, s jólesett, ha segítettek olyanok, akiknek ez jobban ment.

A csendben lehetőségünk volt Istennel találkozni, de magunkkal is szembenézhettünk, s kérdéseinkre vele kereshettük a válaszokat. Hálás voltam a jó Istennek a személyes beszélgetésekért. Jólesett Isten embereivel találkozni, gondolatainkat kicserélni. Ami még megragadott, az az egyszerűség: egyszerűség a kapcsolatokban és egyszerűség az életmódban. Kihívás és szabadság.

Eltelt egy hét, s útra készen cipeltük csomagjainkat a buszhoz. Még egy pillantás, integetés, és szívünkben őrizve Istentől kapott ajándékainkat indultunk tovább. Ars-sur-Formans volt a következő állomás, Vianney Szent János nyugvóhelye. Szentségimádásra érkeztünk. Azt gondolom, a jó Isten most is sok kegyelmet osztogat ezen a helyen. Szeretettel vittük egyházmegyénk papjait az Úr elé imáinkban, s kértük Isten áldását s a szent plébános közbenjárását életükre. Cogolettóba hajnalban érkeztünk a tengerparton a napfelkeltét csodáltuk, Istennek hálát adtunk a teremtett világ szépségéért. Egész napunkat itt töltöttük, a busznak és sofőrjeiknek is pihenniük kellett. Fürödés, napozás, városnézés – este templomba mentünk rózsafüzérre, misére, majd Pádua fele vettük az irányt. Reggel misére érkeztünk. Imádkoztunk, kicsit nézelődtünk, majd Velence fele indultunk tovább. Utolsó megállónk Siófok volt. Hajnalban értünk oda.

A reggeli csendben imádkozni, sétálni a Balaton-parton – szép élmény volt. Nagyboldogasszony ünnepén délután Nagyváradra érkeztünk. Köszönjük a püspök úr szeretetét, amivel fogadott minket. Istennek legyen hála mindazokért, akik részt vettek ezen a zarándoklaton, hiszen ajándékok voltunk egymás számára. Köszönet Vakon Zsolt atyának, s mindazoknak a papoknak, illetve a kispapnak, akik elkísértek minket.