Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Ezt akkor szoktuk tenni, amikor nincs egyéb témánk, vagy amikor nem akarunk valamilyen kényes kérdésről beszélni. Hiszen az időjárás mindig kéznél van, valamilyen időjárás mindig van, az nem lehet, hogy se ne essen az eső, se ne süssön a nap, valami mindig történik, és a média készségesen segít bennünket abban, hogy ne csak a mi kis utcácskánkat lássuk, hanem minden tekintetben naprakész információink legyenek akár a világ ilyen természetű eseményeiről is: pár percen belül értesülünk a glóbusz másik felén kitörő tájfunról, és láthatjuk az egész világ egyre „rettenetesebb” hő-, szél-, légnyomástérképét… Sőt sok esetben még abban is segítenek nekünk (jól-rosszul), hogy értelmezni tudjuk azt, ami történik. Magunktól biztosan nem jönnénk rá…

És különben is az időjárást ma már mindennel kapcsolatba lehet hozni. Nemcsak a mezőgazdasággal és a munkahelyi közhangulattal, hanem
a történelemmel, a politikával, a világvégét reklámozó „misztikus” üzenetekkel is… Valójában mindenhez köze van. Akkor hát miért ne beszéljünk róla?

Amit leggyakrabban el szoktunk mondani: bizony már nem olyan, mint régen! Hát nem. Ilyen szárazság még sohase volt – halljuk például mostanában –, aztán: hol vannak a csodaszép októberek, a méteres havak… De ha kicsit figyelmesebbek vagyunk, egy-egy híradásból azért az is kiderül, hogy mégiscsak volt még ilyen szárazság, és túléltük. Mindig is voltak természeti katasztrófák – amit hát bizony sokan nem éltek túl, ahogyan most sem. Technika ide vagy oda. Csak nem terjedt ilyen gyorsan a híre. Aztán esőt csinálni régen is próbáltak, például ágyúlövéssel. Talán a siker kisebb volt… Ha jól belegondolunk, hatalmas műveltségre tehetünk szert, ha egy kicsit beleássuk magunkat az időjárás történetébe és mibenlétébe, és sok mindent megtudhatunk – végső soron az emberről, aki használatra kapta a Földet, és megbecsüli, csodálja, dicséri, műveli: „uralma alá hajtja” vagy visszaél vele. A baj csak az, hogy manapság mindig megállunk itt az utóbbi változatnál. Közben nem vesszük észre azt, hogy nemcsak az időjárás lett más, hanem kicsit az ember is… Mást jelent a jó idő a falun gazdálkodónak, és mást a légkondis lakásban/munkahelyen ücsörgő városlakónak. Mást a tudósnak, és mást a művésznek. Mást annak, aki jól érzi és jól akarja érezni magát ebben a világban, és mást annak, aki szeretné, ha már vége lenne…

Amikor „csak” az időjárásról beszélünk, többet árulunk el magunkról, a világnézetünkről és hitünkről, Isten iránti bizalmunkról, vallási érettségünkről, mint gondolnánk.