Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Interjú

Templombúcsú Túrterebesen 

A szatmári püspökség honlapján előre meghirdették, hogy a túrterebesi Nagyboldogasszony-búcsún a helység szülötte, dr. Cserháti Ferenc, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a külföldi magyarok lelkipásztori gondozásáért felelős főpásztor lesz a főcelebráns és ünnepi szónok. Kiemelték továbbá, hogy pappá szentelésének 40. évfordulóján tér újra vissza szülőföldjére, hálát adni a jó Istennek az eltelt idő kegyelmi ajándékaiért. Az otthon töltött pár nap alkalmat adott arra, hogy elbeszélgessünk mindarról, amit homíliájában hirdetett a jelen levő több száz helybeli és vendég híveknek. 

Előbb, kérem, szóljon a szülőfaluhoz fűződő kapcsolatairól, melynek szálait négy évtized sem gyengítette!

Túrterebesre, bárhol is éltem, szolgáltam, mindig hazajöttem. A szülőföld meghatározta az egész életemet. Mélyen bennem él. Számomra az nem csupán egy helységnév. Jelenti a szüleimet, testvéreimet, a tágabb családot, a falut; jelenti továbbá hitem megalapozását, a közös családi imákat, a templomot, az ott szolgált s engem segítő plébánosokat. Egy szóval kifejezve: a gyökereimet, melyek oly mélyre fúródtak az éltető anyaföldbe, a népi és hitbeli hagyományainkat, családi és nemzeti értékeinket, hitelveinket magába foglaló kultúrába, jelenti a gyökereket, amelyek ma is táplálnak, pályám során oly gyümölcsöt teremtek. Gondolataimat, érzéseimet megerősítik XVI. Benedek pápának a madridi ifjúsági találkozóhoz intézett szavai, aki azokat egyetemesebb távlatokba helyezve, az Istenhez fűződő gyökerekre figyelmeztet, azok megerősítésére buzdít. Nem véletlenül, hisz napjainkban keresztény és nemzeti gyökereinket oly sok támadás éri, gyengíti, tépi, szaggatja. Csak erős gyökér teremhet jó gyümölcsöt! Csak a Krisztus tanítására, az evangéliumra épített hit segíthet abban, hogy szekularizálódó világunkban megújulhassunk – itthon és bárhol a világon.

Mária mennybemenetelének ünnepén égi édesanyánkhoz, a Szűz­anyához imádkozunk, Szent Istvánhoz hasonlóan mi is az ő pártfogását, közbenjárását kérjük magunkra, családunkra, nemzetünkre, az egész emberiségre.
A 21. században milyen üzenetet hordozhat Szent István példája?

A kánai menyegzőn elhangzott szavai – „tegyétek, amit mond” – örök érvényű tanítást hordoznak magukban. Oly szeg­let­követ, világító­tornyot, amely eligazít az élet forgatagában. Elődeink Szent István példáját követték akkor, amikor templomukat a Szűz­anya tiszteletére emelték, szentelték. Ezáltal magukat is Mária oltalmába ajánlották. Mária tiszteletére, aki igent mondott az angyal által közvetített üzenetre. Előképe lett ő minden kereszténynek, az Úr által megszentelt életnek, melyre a megdicsőülés, az örök élet vár. Mindannyiunk égi édesanyja ő, kinek égi közbenjárásáért mindig hittel imádkozunk, fohászkodunk. Tegyétek, amit mond – ez az ő üzenete a mai ember számára is. Ha ennek a szellemében élünk és cselekszünk: biztos, hogy célba érünk.

Nyomon követhetjük a szétszóródott katolikus magyarság körében tett főpásztori útjait. Nyugat-Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália jelzik a pásztorolására bízott szétszóródott magyarság virtuális egyházmegyéjének határait. Esztergomi segédpüspökként valóságosan is kötődnek az anyaország katolikus közösségéhez. Főpásztori szolgálata révén újabb, erős szállal kötődnek az anyanemzethez, az anyaországhoz.

A Vatikán ama döntése, amely – évekkel ezelőtt – létrehozta a szétszóratásban élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatát, komoly, nagy értékű lépést tett e kötődések, szálak erősítéséért. Amikor, következő lépésként az ő szolgálatukra, pásztorolásukra ki­­nevezett főpásztor egy személyben esztergomi püspök is lett, megteremtette a magyar katolikus unió létrehozásának a kereteit. Melyek lehetnek az ismertető, azonosító jegyei? Mindenekelőtt a már említett közös gyökerek: a magyar anyanyelv, az őseinktől örökölt katolikus hit, a szülőföldhöz, az otthon maradt családhoz kötődő emlékek – mind-mind olyan sajátosság, jellemvonás, amely egybefűz bennünket, bárhol is éljünk a világon. Lelkipásztori útjaimon, az evangélium igéire alapozva, mindig ezt hirdetem: őrizzük meg a magunkkal hozott örökséget, teremtsük meg magunkban, közösségeinkben a szeretet civilizációját, melyben egymást kiegészítve, egymást segítve alapozzuk meg jövőnket, sziklára építve házunkat. Integrálódjunk a befogadó ország közösségébe, de ez sose jelentse a magunk sajátos, nemzeti és hitbeli vonásainak a feladását. Ezt erősítsük, éltessük tovább a második s az elkövetkező nemzedékekben is. Tény, hogy a múlt század nagy kivándorlási hullámai által kisodródottak elöregednek. De a mai világ migrációja rendkívül sok fiatalt csábított arra, hogy útra keljen. Az egyháznak őket is be kell fogadnia, be kell vonnia a plébániai közösségekbe, a magyar katolikus missziók látókörébe. Nagy kihívás ez a mai világban, amikor a lelki gyökerek lazulnak, s az érvényesülés délibábja elhomályosítja bennük őseik hitét, nemzeti értékeit, hagyományait. Bizalommal kell közelednünk hozzájuk. Ha nem bízunk bennük, eleve elzárjuk előttük azt az utat, amely hitük és magyarságuk megőrzését szolgálja. Boldog II. János Pál pápa beszélt arról, hogy aki megőrzi a saját gyökereiből táplálkozó kultúráját, az hozzásegíti ahhoz, hogy emberibb ember legyen, hazájához és hitéhez mindig hű maradjon, a magyarságnak hírt s nevet szerezzen, bárhol is éljen a világban.

Július 3. jelentős nap volt a szatmári egyházmegye életében: boldoggá avatták Scheffler János mártír püspököt. A szentmisét záró áldás előtt megszentelte Sebastian Hosu alkotását, amelyet a templom belső terében helyeztek el. Kérem, szóljon arról, mit jelenthet ez a túrterebesi híveknek!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megáldhattam ezt a képet, amely ezentúl Boldog János püspök mellett még Boldog Szilárd és Tódor püspökökre is emlékeztet templomunkban, egyházmegyénk három olyan kiváló főpapjára, akik a legutóbbi legnehezebb időkben is helytálltak, életük feláldozása árán is hűek maradtak Krisztushoz és hivatásukhoz. A vértanúságban ma talán nem kell követnünk őket, de keresztény helytállásuk mindig követendő példa marad. Boldog János püspök Krisztus szerető szíve tiszteletének terjesztője volt vidékünkön, és az általa fogalmazott keresztúti ájtatosságot is előszeretettel imádkoztuk templomunkban. Emlékét úgy tiszteljük leginkább, ha mi is hűek maradunk keresztségi ígéreteinkhez, ragaszkodunk őseink vallásos szokásaihoz és a rendszeres, buzgó imában sem lankadunk. Számomra ez a három főpap egykori egyházmegyémből igen magasra emelte a mércét, akárcsak segédpüspök elődöm, Boldog Meszlényi Zoltán Esztergomban, illetve Isten szolgája Mindszenty József bíboros a külföldi magyar lelkipásztori szolgálatban!