Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Örömmel tettek eleget augusztus 9–10-én a Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal Élőket Támogató és Családsegítő Szolgálatának munkatársai és önkéntesei Salamon József és Málnási Demeter lelkészek meghívásának, hogy vegyenek részt a gyimesbükki plébánia által ötödik alkalommal megszervezett gyerektáborban. A cél az volt, hogy az egyházközség közel 200 óvodás és iskoláskorú gyermeke számára gyakran egyetlen nyári táborozási, kikapcsolódási lehetőséget jelentő alkalmat közösen tegyük minél tartalmasabbá, maradandó élménnyé a gyerekek számára.

A II. János Pál pápától választott „Család, légy, ami vagy! –
A közösség kezdete és ereje a szeretet” mottóra épülő tábor e két napjának programját a Caritas munkatársai úgy tervezték meg, hogy kellően korosztályra szabottan legyen lehetőség testi-szellemi-lelki töltő­dés­re. Így kis­csoportos fog­lal­ko­zá­sokban a délelőtti órákban mindkét nap a család, a barátok, a közösség fontosságát, életünkben elfoglalt helyét, értékét vizsgáltuk meg a bibliai Dávid történeteinek inter­aktív, párbeszédes, játékos feldolgozása segítségével. A kicsiket a papírszínház figurái vezették el a gyermekien őszinte tanulságok levonásához, míg a nagyobbak „önmaguk elé játszották” ezeket a tanulságokat a Dávid királlyá való felkenésének és Jonatánnal szövődő barátságának megdrámásított epizódjain keresztül.

A történet nyomán tervezett kézműveskedés nagy sikernek örvendett a gyerekek és fiatalok körében. A kisebbek még el is nevezték a nagy türelemmel kivágott, a Dávid pásztorfiú féltésével vigyázott báránykáikat. A nagyobbak a saját kirajzolt, kivágott kezeikből összeállt barátságvirágaik szépségében lelték örömüket, amelyek aztán szimbolikusan az összefogás, összetartozás jeleiként is virultak egy közös kartonra felragasztva. Mások színes szirmokra írták fel az igazi barátság ismertetőjegyeit. A második napi kézműves-foglalkozás részeként királyi ceruzatartókat, oroszlánmaszkokat készítettek a résztvevők. Egy-egy csoport saját díszítésű dicsérő oklevéllel köszönte meg barátja barátságát. Második osztályosok írták: „Az igazi barátság olyan, mint a szívem” (Patrik), „Köszönöm, hogy a barátaim vagytok, nélkületek unalmas lenne az élet” (Tamás).

A finom ebéd után nagycsoportos játékok következtek: a gyermekek megtanulhatták, hogyan mennek a csíkiak fát vágni, hogyan járjuk a Lambadát, hogyan tudunk a vágtázó lovon célba érni hidak, erdők, fényképező, éljenző közönség között, és hogyan hódítja meg a herceg szívét a királylány, a herceg pedig miként győzi le a sárkányt. Második nap még csupa sárban is lelkesen „Szimuli-Szimulá-ltunk” Johannes ausztriai önkéntesünk által tanított ugrálós játékra. Itt aztán teljesen feloldódtak nemzeti, vallási, nyelvi különbségek.

Az összetartás, együtt és egymásért küzdés szép példáját mutatták meg a gyerekek a késő délutáni első napi programban is: úgy kellett versenyezniük a csapatoknak, hogy segítsék a csapat gyengébb tagjait is, a „mozgás-, látás- vagy hallássérülteket”. Meg kellett tanulniuk a játék során, hogy csak egymást segítve, összefogva érhetnek el jó eredményt. Második nap szintén az egymásra figyelést tanulták a pantomim, Átkelés a Kolorádó folyón és egyéb csapatépítő játékok játszása által.

Mi, Caritas-munkatársak is sokat tanulhattunk: láttunk őszinte, nyílt szívű, a kis dolgoknak örülni tudó gyerekeket,
láthattunk igazán segítőkész, figyelmes, tanulni akaró felnőtteket tiszteletben tartó diákokat, déli harangszóra imára kulcsolt kezeket… Mindezek megerősítik bennünk: nevelni érdemes,
nevelni kell.