A Kolozsvári Magyar napok margójára
Augusztus 14–21. között Kolozsváron számtalanszor lehetett hallani a „magyar”, a „magyar nemzet” kifejezést. Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: mitől vagyok magyar? Magyar vagyok, mert „magyarnak születtem”, „magyarnak érzem magam”, „magyar nyelven beszélek”… A nemzet fogalma a felvilágosodás korában alakult ki, de a magyarok önszemlélete már korábban jelentkezett. Werbőczy felfogásában a nemzet a nemesi nemzetet jelentette, anyanyelvtől függetlenül, amelyhez tartozni születési adottság volt. A reformáció anyanyelvűségre törekvésével elterjedt az a felfogás, hogy a nemzet a magyarul beszélők nemzete; és ennek ellensúlyozására az, hogy a gens Hungaricához, a natio Hungaricához, a populus Hungaricushoz Magyarország valamennyi népéből tartoznak tagok anyanyelvüktől függetlenül. A 17. században előtérbe került a nyelvélmény („tisztán magyarul”) és a nemzet-versengés (pl. Bornemissza magyar nyelvre fordítja Szophoklész Elektráját, Szenczi Molnár Albert latin–magyar szótárat ad ki). A 15. században a kereszténység védője a király, aki az ország és a nemzet megszemélyesítője. A keresztény népek Istentől rendelt királyainak kötelessége a hit fegyveres védelme és terjesztése, és amennyiben ezt elhanyagolják, elvesztik a trónhoz való jogot. Ez a felfogás eredményezte a nemzeti hivatástudat kifejlődését. A 13. századi haza- és nemzet-fogalom változása az eredetmítoszokban a hun-magyar rokonság megfogalmazásával jelentkezett. Mátyás király korában ehhez társult a hun-magyar katonás jellem (a köznemesek képviselték). Ezután megformálódott a kemény, harcias, katonai erényekkel rendelkező magyar ideálja, aki a bátorságot, vitézséget helyezi előtérbe (pl. Zrínyi Miklós, Hunyadi Mátyás). A török betörések sűrűsödése, a küzdelmek hatására kialakult az a hivatástudat, mely szerint a magyarok az egész kereszténység Istentől rendelt oltalmazói (Magyarország a kereszténység védőbástyája). A magyarság azáltal érték, hogy keresztény hitre tért és teljesíti vallásos kötelességeit. A 16. században világossá vált, hogy amíg Magyarország a kereszténységért harcol, addig a keresztény Európa magára hagyja a törökökkel szemben. Külső segítség hiányában az ország magára maradt, de nem feledte el hivatását. A segítség hiánya következtében a magyarság áldozatnak érezte magát, de a hazaszeretet és a keresztény érzés arra buzdította, hogy vállalja az áldozatot. A magárahagyottság befelé fordulást váltott ki, a magyar nép felfedezte mulasztásait, bűneit, bűnbánatra ébredt, Istenhez fordult, és Isten haragját jogosnak ismerte el. A német uralom kialakulásával megnőtt a magyar főurak engedetlensége, mivel a Habsburgok Magyarországot tartománynak tekintették. I. Lipót segítség helyett az abszolutizmus bevezetésén fáradozott. A németgyűlölet felerősödött, kialakult az a meggyőződés, hogy a német ellenség – a nemzet cselekvő közösség, amely a mi–ők (barát–ellenség) fogalmi sémáinak segítségével határozza meg önmagát. A 16–17. században a Szent István-i országfelajánlás motívuma, a Patrona Hungariae (Mária Magyarok Nagyasszonya, védőszentje), a Regnum Marianum (Magyarország Mária országa) középkori toposz került újra előtérbe. Berger Illés történetíró szerint a korona szent, apostoli és angyali, mivel a hit felvételének kezdetén az égből küldték, és angyalok hozták a földre. A korona szent ereje gondoskodott arról, hogy István kereszténnyé tudja tenni a magyarokat. Az ország isteni támogatásnak köszönhetően jött létre. A korona a hit szimbóluma; nélküle a királyi fenséget nem lehet elnyerni, nem lehet törvényt hozni, háborút viselni, nélküle sem magán-, sem közügy sikerre nem juthat. Az ország és a korona Szent István testamentumából Máriáé, ő annak adhatja, akinek tetszik, és alkalmas erre. A király természetfölötti kiválasztását azonban meg kell erősítenie a főrendek akaratának. A Habsburg-ház örökösödési joga ellen érveltek ezzel. A Habsburg királyok katolikusok, védelmeznek a törökkel szemben, de idegenek, István viszont a saját nemzetéből kerül ki. A szent királyok alatt az ország gazdag volt, most azonban koldus… A Kolozsvári Magyar Napok rendezvényei döbbentettek rá arra, hogy magyarságunk elképzelhetetlen a Mária-tisztelet és Mária-kegyhelyeink nélkül, hivatástudatunk és keresztény értékrendszerünk nélkül, a Szent Korona misztériuma és tana nélkül, szentjeink nélkül, akiknek vére átitatta és megszentelte Pannónia földjét, akik által „virágos kert vala híres Pannónia”.
A perkői búcsú Háromszék egyik gyöngyszeme
Az idei Kolozsvári Magyar Napok különleges jelentőséggel bírtak, ugyanis Kolozsvár városi rangra emelésének 700. évfordulóját ünnepelte. Ennek keretén belül számos rendezvényen méltó helyet foglalt el a kolozsvári Szent Mihály templom, mely évszázadok óta áll a város főterén mint a város alakulásának tanúja. Augusztus 19-én Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának előadását követően a Szent Mihály templomot Bordos László Zsolt brassói születésű, nemzetközi hírű művész
Evangelizációs hét Sepsiszentgyörgyön
Nagykárolyban Erdély és a Partium egyik legszebb késő barokk temploma újult meg külsejében mindössze egy év alatt. A Kalazanci Szent József templom, a piaristák egykori plébániatemploma ma is fontos a nagykárolyiak számára. Az elmúlt években aggódva figyelték állagának leromlását. A szatmári püspökség támogatókat keresett a mihamarabbi felújításhoz. Magyarország kormánya sietett segítségére, a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül 60 millió forint vissza nem térítendő támogatást küldött a restaurálásra. 
A Kolozsvári Magyar Napok keretében számtalan program követte egymást, szinte követni sem tudta még az érdeklődő sem. A katolikus egyház sem maradt ki a kulturális programkínálatból, emellett hitéleti rendezvényei is szerepeltek az eseményösszegző programfüzetében. Miután a KMN nyitó szentmiséjét a Szent Mihály templomban Márton Áron kiállítás megnyitója követte, a 120 éve született nagy püspök emlékének életét és munkásságát ismertető előadással is adóztak. Augusztus 16-án, kedden délután 5 órákor a Nőszövetség Szentegyház utca 2. szám alatti dísztermében Marton József egyháztörténet-professzor tartott előadást 120 éve született Márton Áron püspök címmel. A nagy meleg, a forgatag és a főtéren tartott hangosítási próbák ellenére megtelt a terem, és a hallgatóság érdekességekkel találkozott az előadás kapcsán. Az előadó a frissen megjelent, a Márton Áron-hagyatékot közreadó sorozat 14. kötete kapcsán a püspök Márton Áron külső-belső harcairól, az állami szervekkel folytatott levelezéséről osztott meg érdekes, figyelemre méltó részleteket, ismét bizonyossá téve azt, hogy példaértékű nagy, szentéletű püspökünk minden cselekedete.