Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 94/1.

Jézus megtanít minket, hogy éljük a jelen pillanatot. Az evangélium a gyakorlatban azt kívánja, hogy a jelent éljük. Csak „mára” kéri a kenyeret az Atyától, és azt mondja, hogy elég a mának a maga baja. Ugyancsak az evangélium figyelmeztet, hogy aki az eke szarvára tette a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten Országára (Lk 9,26). A szentek is arra hívtak, hogy a jelen pillanatban éljünk. Sziénai Szent Katalin mondta: „Az a fáradtság, amely elmúlt, nem a miénk, mert az idő elszállt. Az sem a miénk, amely előttünk áll, mert nem vagyunk biztosak, hogy lesz-e még rá időnk.” Figyelemre méltó egy 3. századbeli szent, Antal apát. Tanításának egyik legfőbb pontja ez volt: „ma”újrakezdeni, a szív tisztaságában és Isten akaratának való engedelmességben.

Életrajzában, amelyet Szent Atanáz írt meg, ez olvasható: „Ő maga nem emlékezett az elmúlt időre, hanem napról napra – mint egy kezdő az aszkézisben –

ő törekedett a legjobban arra, hogy előrehaladjon. Folyton Szent Pál szavait ismételgette magának: Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodva futok a kitűzött cél felé (Fil 3,13–14). Illés próféta szavára is emlékezett: Él az Úr, még ma megjelenek színe előtt (lKir 18,15).”

A jelen élésének mestere Lisieux-i Kis Szent Teréz: „Használjuk ki szenvedésünk egyetlen lehetőségét: csak az éppen jelen lévő pillanatra ügyeljünk. Minden pillanat egy kincs...” „Életem csak egy villanás, egy múló óra, egy perc, amely csakhamar eliramlik. Te tudod, Istenem, ahhoz, hogy szeresselek téged a földön, nincs másom, csak a mai nap.” „Percről percre sokat el lehet viselni.” „Nincs másom, csak a pillanat szenvedése. Ha a múltra vagy a jövőre gondolunk, elveszítjük a bátorságot és kétségbeesünk.” „Nem olyan vagyok, mint azok az emberek, akik a múlt vagy a jövő miatt szenvednek. Én a jelen pillanatban szenvedek. Ezért ez nem olyan nagy dolog.”

Szép, ahogy Cabrini Xavéri Franciska írja egy levelében: „Ami megtörtént, megtörtént. Ne kutasd a múltat, hanem állj a jelenben. És nézz mindig előre, hogy meglásd azokat az erényeket, amelyeket gyakorolnod kell, hogy szentté válj: gyorsan szentté és nagy szentté.”

És ahogyan a szentek, úgy beszélnek a pápák is. Boldog XXIII. János pápa is e szerint a norma szerint élt: „Úgy kell elvégeznem minden dolgomat, elimádkoznom minden imádságot, megvalósítanom egy szabályt, mintha nem volna más tennivalóm; mintha az Úr csak azért küldött volna a világba, hogy ezt a feladatot jól teljesítsem, anélkül, hogy a jövőre vagy a múltra gondolnék, s mintha ennek jó kimenetelétől függne megszentelődésem.”

„Isten akarata megvalósításának két része van. Az egyik az, amikor egyszerűen megtesszük, teljesítjük Isten akaratát, a parancsokat. Ez a legkönnyebb, mivel Isten akaratának a legkisebb része. Ennél jóval nemesebb és egyben nehezebb az az eset, amikor már nem puszta előírás, parancsteljesítésről van szó. Maga Isten cselekszik bennünk, életünkben, a történésekben. Ilyenkor is meglátni, felismerni, elismerni, igenelni tudni és akarni az isteni akaratot, nem kételkedni benne, nem zúgolódni, nem tiltakozni ellene: ez már a tökéletesség látható jele, melyre a Szűzanya lelkisége, jelenléte, példája megtaníthat, elvezethet.” (Béky Gellért: Szép Szűz Mária)