Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Búcsú a kolozsvári Donát úti Szent István-templomban

A Szent István napján, 2011. augusztus 20-án felszentelt kolozsvári Donát úti templom falai között tartott ünnepélyes szentmisére a Kolozsvári Magyar Napok színes programválasztéka ellenére sokan eljöttek, elzarándokoltak. Az ünnepélyes szentmisét dr. Marton József nagyprépost, dékán celebrálta. A Szent István király tiszteletére szentelt templomban az ünnepelt szentre való emlékezés, tisztelet és hála légkörében a szentmise végén megáldották a magyarok kenyerét. Akár a Kolozsvár Főterén megáldott Kárpát-medencei kenyér, ez is az összetartozás szimbolikus jelentését hordozta, hisz a Kárpát-medencéből összegyűjtött, Pécsről érkezett búzát Tordaszentlászlón sütötték kenyérré. A megáldott kenyereket a szentmise végén felszeletelték s kiosztották a búcsú résztvevőinek.

A búcsús szentmise szónoka, Marton József, homí­liá­jában kitért arra, nem sok nemzet dicsekedhet azzal, hogy államalapító királya szent. Hangsúlyozta: meg kell emlékezni arról is, hogy az Árpád-ház boldogokat és szenteket adott a magyar népnek. Szent István, ahogy a szent író is figyelmeztet a nap olvasmányában, a Példabeszédek könyvében, a bölcsességet, az egyenes utat választotta, sziklára építette országát. Olyan sziklára, amelyről a napi evangéliumi részletben beszél Jézus. Ez az alap a kereszténység, amely 900 évig kitartó fundamentumot jelentett a magyar nép számára is. A történelmi szakadás akkor következett be, amikor István népe félredobta a szent királytól kapott örökséget. A szónok szentbeszédének központi gondolataként arra kereste a választ, miben áll ez a Szent István-i örökség. A Szent István alakját kirajzoló legendák és források mind arra utalnak, hogy olyan ember volt, aki Krisztust hordozta szívében, ajkán és cselekedeteiben, s aki megbocsátást tanúsított a megtérő, és szigort a bűnös felé. Korában Európa egyik legkeresztényibb uralkodója, aki azon fáradozott, hogy népe is Krisztusban hívő néppé legyen. Olyan uralkodó volt, aki nem feledkezett meg Szent Pál intéséről (amit a szentleckében olvastak fel), levetette a régi embert, magára öltötte azt, aki Istenhez hasonló. Valóban olyan királlyá lett, amilyennek a Szent Koronát küldő, erényeit elismerő II. Szilveszter pápa mondta őt: apostoli királlyá. 

A Szent István-i örökség ennek nemcsak a felismerésére, hanem ápolására és továbbadására is serkentő kincs.

 

Kép és szöveg:
Fábián Róbert Donát