Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A Magyar Televízió Kolozsvárról sugározta augusztus 24-én, a Kolozsvári Magyar Napok zárásakor az esti híradót. A tévéstábbal együtt sokan érkeztek határon innenről és túlról (ahogy Bródy János fogalmazta Farkas utcai koncertjén, Kolozsvárról nézve viszonylagos, ki határon inneni, s ki túli), hogy elvegyüljenek a legkülönfélébb érzékszerveket és hangulatokat megmozgató-felidéző rendezvényeken. Ízlése és igénye szerint válogathatott ki-ki a kínált lehetőségekben: volt, aki a borkóstolásig, a gulyást tartalmazó, csodásan gőzölgő kondérokig jutott, volt, aki irodalmibb főzőcskére vágyva elment Mircea Dinescu és Márkus Barbarossa János közös performanszára. A Farkas utcai kisebb színpadon s a főtéri nagyszínpadon látható-hallható koncertek valóságos tömegeket vonzottak, de idén a színház miniévaddal kedveskedett a nézőknek, nemcsak a sétatéri színpadon, hanem a Farkas utca végén felállított sátorban is.

Mint az augusztus 17-i lapszámban közölt előzetesben jeleztük, a hit, az egyházak-felekezetek sem maradtak ki az idei rendezvények sorából.

Itt most nem ezeket, hanem a szakrális élményt, a művészet, mégpedig a képzőművészet nyelvén megszólaltató mozzanatokat emelünk ki.

Az egykori New York, későbbi nevén Continental szálló emeleti folyosói és szobái ismét kiállítótermekké váltak. Tavaly continenTÁL volt a képzőművészeti rendezvény mottója-címe, az idén a szent és az erőszak lett hívó szóvá. Tavaly csak az első emeletre, idén mindenüvé be lehetett jutni, a romlás, pusztulás sajnálatos képeivel lehetett szembesülni, és közben egyes szobákban a művészivel is. Mindezeket egy performansz előzte meg és vezette be, mégpedig a keresztutat idéző városjárás. Ennek során azzal lehetett szembesülni, hogy a vallásos élmény ott bujkál a profán világban, a magát nem vallásosnak mondó emberben is, mint ahogy a szent és sajnos az erőszak is hétköznapjaink része, nemcsak a háborús helyzetekben és övezetekben, hanem napi valóságunkban is.