Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Toronyzene, Szent Mihály-templom. Fotók: Fodor GyörgyIdén is szervezett a Szent Mihály plébánia kulturális programokat: orgonamaratont és toronymuzsikát. Vasárnap délután a négyórás maraton alkalmával kolozsvári orgonisták vállalták, hogy előadott műveik által jelképesen végigfutják a különböző zenei stílusok fél évezredét. A szép számban jelen levő közönség örömmel hallgatta a Pozsár Róbert, Boldizsár Katalin, Potyó István, Miklós Noémi és Csengeri Kostyák Zsuzsa által a templom nagy orgonáján előadott műveket. Az est fénypontját a Szent Mihály-templom pozitív orgonájának átadása és megáldása képezte. Ennek teljes restaurálása az előző évek adományainak, a Prince’s Charities-nek,Károly walesi herceg alapítványának és nem utolsósorban a plébániaközösség hozzájárulásának köszönhetően valósulhatott meg.

A hangszert Johannes Hahn szebeni mester készítette (amint a templom nagy orgonáját is) 1768-ban, és több mint két évszázadon keresztül a Segesvár melletti Vérd szász templom hívő közösségét szolgálta. Bár az orgonaszekrény tetején az 1771-es év olvasható, ez valójában a festés és díszítés időpontját jelzi, amelyet egy Johannes Weiss „pictor” végzett.

A nagy orgona átépítése alatt, a 90-es évek elején, Geréd Vilmos karnagy közbenjárásá­ra mentették meg e kis hangszert, mely a Szent Mihály-templomba került a liturgikus zene szolgálatába. Az utolsó fontosabb beavatkozás 1991-ben valósult meg Hermann Binder nagyszebeni orgonaépítő által. A több mint két évtized alatt felgyűlt porréteg, a fémsípok megcsorbult állapota (gyakran a felelőtlen templomlátogatók miatt is), a mechanikus traktúra nehézsége, a bőrrészek öregedése, a szélláda repedései, a rugós szerkezetek mind javításra, tisztításra és restaurálásra szorultak. Az orgonát ez év júniusában bontották le, elszállították az orgonaépítő cég szászhermányi műhelyébe. Miután a hangszer minden elemét sikerült az eredeti állapotba visszavarázsolni, a munkálatok úgymond művészibb része következett: az intonálás. Az orgona minden sípját a maga regiszterének és hangszínének megfelelően kellett beállítani, hogy elnyerje régi csillogását. Ez hosszadalmas folyamat, amelyben a „karmesternek”-intonálónak minden egyes „szólamot”-regisztert egyetlen egységesen, mégis egyéni módon felcsendülő „kórussá”, orgonává kell varázsolnia a sípok összességét. Az intonálás után a kis orgona visszakerült az eredeti helyére, a templomhajóba, és itt végezték el az utolsó beállításokat, illetve a hangolást. Az igényes munkálatokat a szászhermányi orgonaépítő cég végezte el Barbara Dutli és Ferdinand Stemmer mesterek vezetésével – kiváló munkájukért kísérje őket Isten áldása.

A du. 6 órai ünnepi szentmisén Kovács Sándor főes­peres bemutatta a kis orgonán elvégzett munkálatokat és megáldotta az új hangszert, amelynek csillogó barokk hangját Erich Türk orgonaművész szólaltatta meg.
A szent liturgia végeztével a templom hívő közössége és az érdeklődők toronymuzsikának örvendezhettek: a Szent Mihály-templom tornyából a Neu­markt Brass zenélt.

Az orgonaszekrény alsó részén a következő fohász olvasható: Kommt Kinder Gottes hört hier an, / dass Gott zu ehren wird gehtan, / die Lieder so zu Gottes Ruhm, / erschallen in dem Heiligthum. – Istennek gyermekei, /
jöjjetek, s halljátok, / hogy zengi az ének tiszteletét, / dicséretét itt a mindenség Istenének.”