Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Barangolás Erdélyben (5. rész)

Az előző lapszámokban Erdély belseje felé haladva Arad és Nagyvárad felől mutattuk be azt a természeti és műemlék-„kavalkádot”, amit érdemes megtekinteni. Az egyik útvonal Arad–Déva–Vaj­da­hunyad és a Zsil völgye, a másik útvonal Várad–Csucsa volt. Folytatjuk tehát Csucsától Kolozsvár felé az utunkat. Az E60-as főutat követve 80 kilométerre Váradtól, Kolozsvártól 65 kilométerre található egy remek kirándulóhely, Nagysebes (Valea Drăganului). Itt látható a Dregán mesterséges gyűjtőtó. A főúttól 25 kilométerre található, ha Bucea településnél, illetve 20 kilométerre, ha a Csucsa és Poieni közötti úton térünk le. Az út mellett levő kisvasúti megállónál (Halta Drăgan) kell letérni. A betonból készült ívelt gátat 1987-ben fejezték be. A gát 120 m magas, tetejének hossza 424 m. Vizét elektromos áram termelésére és öntözésre használják. Átadása óta a völgyben megszűnt az árvízveszély, ami előtte nagyon gyakori és veszélyes volt a lakosok számára. A tó partján lévő erdészút Jádremeténél (Remec) éri el a Jád-völgyét, innen folytatható az út Biharfüred (Stâna de Vale) felé. A túrautak szerelmeseinek nyitott az út a Bihar-Vlegyásza (Vigyázó csúcs) irányába. Visszatérve az E60-as főútra, tovább haladunk Bánffyhunyad irányába. Alig néhány kilométer után következik a sebesvári (Halta Bologa) kisvasúti megálló. Itt jobbra (Kolozsvár felől balra) letérve érkezünk egy történelmi jelentőségű műemlékhez, Sebesvárhoz (Cetatea Bologa). A falu bevásárlóüzlete mellett jobbra térve, egy aránylag könnyű emelkedőn elérhetjük a vár romjait. Alig negyedórányi kapaszkodás után egy drótkerítéshez érkezünk, ugyanis a történelmi műemléket körülfogó hegyoldal magánterület, azt egy helyi gazdálkodó legelőként hasznosítja. A 80 méter hosszú, 20 méter széles, szabálytalan ellipszis alakú vár legrégebbi épületrésze a kör alakú öregtorony. A 13. század második felében emelt vár napjainkban is 25 méter magasságig dacol az időjárás viszontagságaival. Vaskos kőfalában az emeleti szintekre felvezető lépcsősor figyelhető meg.
A várkaput az északkeleti oldalon alakították ki, a felvonóhidas bejáratot nagyméretű rondella (körbástya) védelmezte. Lőréseinél felállított ágyúkkal pusztító tüzet zúdíthattak a támadó ellenségre. Sziklakőből épült, falai vakolva voltak. Egy masszív kerek toronyból (lakótoronyból) áll, amihez egy ovális udvart közrefogó várfal csatlakozik. A vár két hosszanti oldala egy-egy kerek kétszintes bástyával egészül ki, mindkét szinten lőrésekkel tűzfegyverek számára. A torony viszonylag jó állapotban maradt meg, szinte eredeti magasságában áll. Jelenleg három szintet lehet elkülöníteni, amelyek között részben a torony falának vastagságában kialakított lépcsőn lehetett közlekedni. A legfelső szinten egy kürtő nyomát lehet megfigyelni. Eredetileg a várfal belső oldalának mentén sorakoztak a különféle helyiségek, ezek az építmények azonban többnyire elpusztultak. A várról készült leltárak szerint feltűnően sok pince volt benne, és ezek voltak a legjobb állapotban (B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak. Ahogy a régiek látták. Bukarest, 1973). Nagy Lajos király uralkodása idején a mindenkori erdélyi vajda birtoka volt. Luxemburgi Zsigmond király juttatta magánkézbe, előbb Mircea havasalföldi vajda, majd a Bánffy nagyúri család mondhatta a magáénak. A középkor évszázadai során fokozatosan fejlesztették, bővítették védőműveit. 1598-ban, a török hódoltság korszakában, az önállóvá váló Erdélyi Fejedelemség rendjei itt tartották egyik országgyűlésüket. Fontos hadi szerepre a 17. század második felében jutott, végvár lett. A törökkel vívott 1660-as szászfenesi csatavesztés után testőrei a sebesi végvárba menekítették a halálosan megsebesült II. Rákóczi György fejedelmet. Bár a török szultán követelte Sebesvár lerombolását, végül Apafi fejedelemnek mégis sikerült megmentenie. Egy 1680-as feljegyzés szerint falai erősen omladoztak, alig néhány fejedelmi zsoldos volt benne. A Rákóczi-szabadságharc bukásával sem rombolták le a várat. Végül teljesen sorsára hagyták, romba dőlt. Megmentésére 1910-ben a fiatal erdélyi építész Kós Károly készített terveket, de anyagi erejéből végül csak az öregtorony befedésére futotta. Napjainkban teljesen gazdátlan, területét bozótos foglalja el, ami éles ellentétben áll a falai előtti gondozott gyeppel.

Innen kanyargós utakon ugyan, de már csak egy „lépés” Kalotaszeg központja, Bánffy­hunyad, a maga történelmi múltjával.

 

 

  Összeállította: Minier Csaba