Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Interjú

A szentatyával. Fotó: L´Osservatore RomanoInterjú Csiszár Klára pasztorálteológussal, a Nemzetközi Ministránsszövetség alelnökével 

Miért jó a nemzetközi ministráns zarándoklat? Mire biztosít lehetőséget? 

Nehéz általánosan megfogalmazni, miért jó a nemzetközi ministránszarándoklat. Hiszen úgy vélem, hogy annyi válasz volna erre a kérdésre, ahány résztvevő. Erre egy konkrét példát mondanék, mellyel idén találkoztunk. Egyik nap egy fiatalember telefonált be a CIM (Nemzetközi Ministránsszövetség) irodába és érdeklődött, hány óráig vásárolható aznap nálunk zarándokkendő. Néhány perccel zárás előtt személyesen érkezett a korábban telefonon érdeklődő, és szóba elegyedtünk vele. Kiderült, hogy svájci ministránsként részt vett a 2010-es zarándoklaton.

A svájci csoportok, mint minden alkalommal, abban az évben is meglátogatták a svájci gárdistákat. Ministránsként lenyűgözte mindaz, amit ott hallott és látott, néhány év múlva felvételét kérte a gárdába és jelenleg ott szolgál. Aznap, amikor látogatást tett az irodába, estig szolgálatban volt, a szolgálat után pedig az irodába sietett, hogy még tudjon egy zarándokkendőt vásárolni. Elmondta, hogy mennyire fontos tapasztalat volt az életében az a bizonyos 2010-es római zarándoklat, és ezért feltétlenül szeretett volna egy 2015-ös kendőt vásárolni magának. Több ezerből egy ilyen történet jut vissza hozzánk. Természetesen az erdélyi vagy partiumi ministránsok nem lehetnek svájci gárdisták. De az évek azt mutatják, hogy a mi fiataljaink életében is nyomot hagy egy-egy római ministránszarándoklat. A 2001-es zarándoklaton részt vevő szatmári ministránsok közül néhányan ma már plébánosok, meg lehetne őket is kérdezni. A 2006-os zarándoklat résztvevői közül, amelyen kísérőként magam is részt vettem, például Barta Barnabás ma a Szatmári Egyházmegye ifjúsági és ministránslelkésze, de megkérdezhetnénk itt Hugó ferences testvért is (Guia Lórántot) – aki ma már diakónusként készül a szerzetesi és papi szolgálatra –, hogy mit jelentett számára a 2006-os zarándoklat, ahol ministránsként ő maga is jelen volt. Hogy ne csak a papi hivatásokat említsem, két fiatal, akik ministránsként ugyancsak ott voltak 2006-ban Rómában, ma már házasok, és van egy közel egyéves kisbabájuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elég egy ministránszarándoklat ahhoz, hogy valakiben érlelődni kezdjen a papi vagy szerzetesi hivatás, vagy hogy két fiatal egymásra találjon és házasságot kössön. Azt azonban érzékeltetni szeretném, hogy egy ministránszarándoklat olyan tapasztalatot jelent a fiataloknak, mely krisztusibbá formálja őket, bármilyen élethivatást is válasszanak. Hiszem azt, hogy egy ilyen tapasztalat nem múlik el nyomtalanul. A ministránszarándoklat nagyon intenzív egy hét. Róma utcáit járva nemcsak a történelem köszön úton-útfélen vissza, hanem a társakban ott a jelen is. A csoportot kísérő papokkal vagy referensekkel való beszélgetések életre szóló tapasztalatot jelenthetnek, elősegíthetnek egy döntést, vagy éppen megerősíthetik a fiatalt elhatározásában. A Rómában töltött egy hét az a hét, amikor az egyház a ministráns fiúkra és lányokra figyel. Számtalan módja van annak, hogy ezek a fiúk és lányok megérezzék, mennyire nagy kincsei ők az egyháznak. Idén például Böcskei László püspök egyike volt azon vállalkozó kedvű püspököknek, akik ministránsaikkal járták Róma utcáit, együtt étkeztek a ministránsokkal, sőt még együtt is utaztak velük. Ez egy olyan tapasztalat, amely elmondása szerint számára is sokat jelentett. A ministránsoktól pedig tudom, hogy a tudat és a tapasztalat, hogy egyházmegyéjük püspöke egy hétig minden mást félretesz és reggeltől estig velük van Róma szép, de poros utcáin a 40 fokos hőségben, kézzelfogható jele annak, hogy ők fontosak az egyháznak, a helyi egyház püspökének. Ez nem csak szöveg, hanem közösségben megélt tapasztalat. A fiatalok nem annyira szétszórtak és figyelmetlenek, mint ahogy mi azt gyakran hangoztatjuk és esetleg magunkkal is elhitetjük. Érzékenyek és fogékonyak. Megérzik azt, ha valaki csak prédikál, és azt is, ha a beszéd mögött élet is van. A nemzetközi ministránszarándoklat lehetőséget biztosít a fiataloknak, hogy megtapasztalják: jelenlétük, szolgálatuk fontos. Fontos a szentatyának, aki ugyancsak időt szakít arra, hogy velük töltsön egy estét, fontos a püspöknek, a papnak, a referenseknek, a kísérőknek és sorolhatnánk. A jövő egyháza ebből a pozitív tapasztalatból is épül. A fiatalok akkor érzik jól magukat az egyházban és akkor szolgálnak az egyházban örömmel, ha moralizálás, fenyegetés vagy szabályok helyett olyan tapasztalatban van részük, mely Krisztus végtelen szeretetéről, az örömről és az egyház egységes, de sokszínű közösségéről szól. Rómában nincs szó jajveszékelésről, nem panaszkodott senki arról, hogy számban fogyatkozunk, nem marasztaltuk el a fiatalokat, mert esetleg nem tudnak rózsafüzért imádkozni, nem volt világvége-pánikhangulat, mint ahogy az néha a hétköznapjainkra jellemző, amikor úgy viselkedünk, mint egy süllyedő hajó utasai. Ne csodálkozzunk, ha a süllyedő hajóról mindenki menekül, főleg a fiatalok. Amit ezzel szemben a fiatalok Rómában megtapasztaltak, az egy örömteli, színes, élő egyház, egy olyan közösség, amely örömmel van úton, mindegy, mennyire van meleg, mindegy, mennyire törte fel a cipő a lábakat, mindegy, hogy valaki püspök, pap vagy egyszerű ministráns. Együtt tapasztalták meg azt, hogy a közösségnek húzóereje van, megtart az úton, és továbbküld mindenkit a felebaráti szeretet konkrét megélésére. A római zarándoklat kicsit az „itt vagyok” és az „engem küldj” (vö. Iz 6,8) kettős dinamikájának az intenzív megélése volt.

A grazi püspök, Wilhelm Krautwaschl, ministránsaivalMi a különleges egy ilyen zarándoklatban?

Nem szeretnék mások nevében beszélni, igyekszem hát azt megfogalmazni, mi volt számomra különleges ebben az egy hétben. Különleges volt a hangulat. Az, hogy az öröm az egyházban ott él, a fiatalokban pedig ott él a jövő egyháza. Különleges volt 23 különféle országból érkező ministránssal találkozni Róma utcáin. A zarándokkendőkről megismertük egymást, köszöntöttük egymást, örültünk egymásnak, csoportképet készítettünk, és hazaérve a világhálón továbbra is kapcsolatban maradunk egymással. Főszervezőként elmondhatom azt is, milyen fontos tapasztalat volt számomra a zarándoklat előkészítése, a szoros együttműködés a többi elnökségi taggal és az országok felelős referenseivel. Nem volt könnyű, voltak feszültségek, de Rómában mind úgy üdvözöltük egymást, mintha azt megelőzően is, mindennap találkoztunk volna. Azt hiszem, hogy ez a világegyház sokszínűségének az íze, konkrét tapasztalata. Több visszajelzés érkezett ugyanakkor, hogy ennyi magyar szó mindeddig még soha nem hangzott el a Szent Péter téren. Ennek természetesen örvendünk, nem volt egyszerű, de az évek során sikerült elérni azt, hogy a CIM hivatalos nyelvei között, a német és a francia mellett, ma már a magyar nyelv is ott van. Ez minden rendezvényünkön – így a római ministránszarándoklaton is – fontos szempont, és a pápai ház prefektúrájának sem volt ezzel így semmi gondja.

 Böcskei László püspök a nagyváradi ministránsokkal

Német László nagybecskereki megyéspüspök, CIM-elnök köszönti a pápát

 

Kérdezett: M. Gál Katalin 

 

(folytatjuk)