Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

(V. parancsolat, 7/2. rész)

Vétkezik az V. parancs ellen, aki másnak egészségében kárt tesz. Mivel? Hogyan?

Veszekedéssel, civakodással. Rendszerint ezzel szoktuk felizgatni a másikat. Elraboljuk belső nyugalmát és megelégedettségét, s ezáltal megrontjuk egészségét. Orvosilag igazolt, hogy mások bosszantása, mérgesítése egyike a legsúlyosabb betegségek forrásának. Jó itt hitvestársunkra, szüleinkre, tanítóinkra, papunkra is gondolni!

Verekedéssel szintén vétkezünk. Nagy divat ez a Székelyföldön is. Fel sem méri a verekedő ember, hogy mennyi sok baj származhat egy meggondolatlanságból egész életre. Talán halál, örökös félszegség, bénaság vagy egyéb baj. Elsőéves papságomban hallottam én magam, hogy bálba induló fiától ezt kérdezte édesanyja: tettél-e bicskát, fiam, magadhoz? Mekkora hitványság! A verekedő megérdemli a börtönt vagy a nagyobb pénzbüntetést.

Az élelmiszerek meghamisítása sem új a nap alatt. Mint ahogy legutóbbi cikkem elején említettem: „belecseppentek valamicskét” a tejbe, borba, lisztbe, darált húsba, paprikába, tejporba, és eladom ugyanazon az áron, mintha valódi volna. A meghamisított táplálékok fogyasztóikat megbetegítik.

Az 1456-os nürnbergi évkönyv feljegyzései között találjuk, hogy az élelmiszer-hamísítókat árujukkal együtt elégették vagy élve eltemették. Sok tűzifa fogyna el napjainkban is, ha ez érvényben volna.

Veszélyesek az ostoba tréfák is, amelyekkel általában a gyengébbeket ugratják. Viccesen becsapják, mérgező dolgokat etetnek meg velük, lábukkal elakasztják, bolondot járatnak vele, vagy minden lehető módon ugratják. Annyiféle ez, ahány furfangos és ravasz ember van a világon. „Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek az emberek, azt te se tedd másnak!”

Vétkes gondatlansággal is lehet vétkezni. Például nem szabad a kisgyermeket rossz emberrel, ördöggel, pappal ijeszteni. Később egy életen át betegesen fogja ezeket kerülni. Házat szenteltem. Egyik nagymama, hogy papjának kedveskedjen, így szólt az ötéves unokájának: „Na látod, ő a pap bácsi, aki kivágja a nyelvedet!” – „Ki én mindjárt a magáét!” – feleltem az öregasszonynak. Jó időmbe telt, amíg a félrehúzódott kisgyermeket meggyőztem arról, hogy nincsen késem, s egyéb a foglalkozásom.

Vétkezik, aki másnak az egészségét megrongálja. Agyondolgoztatja a bejárónőt, a napszámost. Így aztán hamar elbetegesedik. Télen fűtetlen helyiségben dolgoztat másokat. A szellőztetetlen lakás a bacilusok paradicsoma. Mást lerészegít, hogy célját elérje vele. Divat címén úgy öltözködik, hogy felfázik, és komoly betegségeket kap egész életére. Aki más megtanít a cigaretta, drog, ital fogyasztására.

Vétkezik az is, aki egyáltalán nem törődik a másikkal. Korunk modern betegsége. Városban van pusztai magányod! – olvasom egyik könyvben. A mai, önmagának élő ember elszigetelődik. Nem érdekli a másik ember. Nem vesz tudomást a mellette, talán egy tömbházban élő vagy nyomorgó embertestvérről. Hogy talán éheznek, fáznak, nagy tartozásokat halmoznak fel, mert nincsen pénzük. „Nem az én hatásköröm!” Ezzel vagy ehhez hasonlókkal nyugtatja magát.

Ma sokan kerültek a társadalmi élet peremére. Szociális gondozásra szorulnának, de sok esetben senki sem törődik velük. Nincs lakásuk, munkanélküliek, fertőző, gyógyíthatatlan betegséget cipelnek. Ebből kifolyólag szinte az állatokhoz hasonlóan kell élniük. Hol van ilyen esetekben az állami gondoskodás? Vagy részünkről a keresztény segítő szeretet? Hányszor láttam magukra maradt, elbetegesedett, tehetetlen embereket, akiknek nem volt, aki bevásároljon, vagy egy pohár vizet adjon. Gondozójuk nem akadt, de örökös biztosan.

Amíg Isten nekünk erőt, egészséget ad, próbáljunk tehetségünkhöz mérten segíteni rászoruló embertársainkon, mert Isten majd kinek-kinek visszaméri, mit másnak osztogat!

„Ja’ kérem, én nem öltem, nem loptam, semmi rosszat sem tettem!” – Nincs igazuk, akik ezzel kezdik szentgyónásaikat. Ha elolvasnák ezt a cikksorozatot, nekik is bőven akadna.

Idetartozik az ún. kegyes halál vagy eutanázia. Ez nem egyéb, mint a halál beálltának szándékos elősegítése a szükséges és nélkülözhetetlen gyógykezelés megszüntetésével vagy az alapvető életfunkciókat leállító gyógyszerekkel. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Az eutanázia a 20. század végén elterjedt életellenesség nagy erkölcsi problémája. A II. vatikáni zsinat az emberölés bármely formáját, a népirtást, az abortuszt, az eutanáziát és a szándékos öngyilkosságot a többi, az emberi élet és szabadság elleni bűncselekménnyel együtt „szégyenteljes gaztetteknek” minősíti, amelyek „miközben tönkreteszik az emberi élet civilizációt, inkább az elkövetőiket szennyezik be, mint azokat, akik elszenvedik a jogtalanságot, és a legnagyobb mértékben ellenkeznek a Teremtő dicsőségével” (GS 27).