Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

Ez volt a témája az idei, augusztus 3–6. között tartott, pezsgő gondolatokkal, mély lelkiséggel és üdítő humorral átitatott dobogókői ILK (Ignáci Lelkiségi Közösség) műhelynek. A szervező a Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója, Vízi Elemér SJ, a résztvevők olyan szerzetesek, egyházmegyés papok és világiak, akik Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat kísérnek, a hétköznapokban lelki kísérettel is foglalkoznak. A szerzetesrendek közül a jezsuiták, a segítő és a pálos nővérek, a szociális testvérek, az iskolanővérek, valamint a piaristák képviseltették magukat. A nagyon intenzív három nap alatt az előadások, egyéni reflexiók, kiscsoportos megosztások, plénumok, filmnézés és -megbeszélés kínáltak lehetőséget a műhely meghívottjától, Monthy Williams Kanadában élő jezsuitától, egymástól és a saját tapasztalatokból való tanulásra, a hallottak, megéltek továbbgondolására, mélyebb ízlelgetésére.

 Az előadó a figyelem témáját és Szent Ignác Lelkigyakorlatainak dinamikáját egymással összefüggésben tárgyalva négy, a lelki életben egymással feszültségben álló fogalompárra hívta fel a figyelmet: biztonságkeresés – Istenbe gyökerezettség, értelemkeresés – a misztérium elfogadása, gettó – közösség, konformitás – kreativitás. A lelkigyakorlatok alapját az arra való nyitottságunk képezi, hogy biztonságunkat az emberi eszközök helyett egyre inkább az Istenbe gyökerezettségünkben keressük. A Lelkigyakorlatok második szakaszában (ún. hetében) a Krisztus belső ismeretére való törekvésünk a mindent megmagyarázni vágyásunktól a misztérium elfogadása felé vezet, míg a harmadik szakaszban, Krisztus szenvedéséről elmélkedve megérezzük a szentháromságos közösségbe való meghívást is, amely gettóinkból szólít ki. Végül a feltámadás titkával való találkozásunk többek között a konformitásunkból az Istentől eredő kreativitás felé való elmozdulásra ösztönözhet.

Ennek a belső útnak a során, amelyben Istent próbáljuk szemlélni, azaz időt tölteni vele és kinyílni számára, valamint megtapasztaljuk azt, ahogyan ő a vigasz és vigasztalanság váltakozásával ismételten megragadja és valami újra irányítja a figyelmünket, életünknek egyre inkább olyan térré kell(ene) változnia, „amelyben a világ fájdalma találkozik az Atya irgalmával”.

A figyelem fokozatait, amelyeket személyi és lelki érésünk során megtapasztalunk, Monthy Williams SJ a következő egyszerű, de átelmélkedésre és életbe ültetésre érdemes mondatokban foglalta össze: Isten szeretetébe gyökerezni azt jelenti: figyelmesnek lenni. A figyelem megtestesült vágy. A figyelem kirándulás létünk alapjába. Amint a figyelem mélyül, az erők feltámadnak. A figyelem a kapcsolatban nyilvánul meg. Vágyunk Istenre, aki vágyik ránk.