Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Tusványos a világ közepe, hallottuk nemegyszer a táborra és a bevetésre készülve. Munkánk során többször gondolkodunk el azon, mire is van szüksége az embereknek, mi az, amit mi, ez a kis és fiatal csapat adni tudunk. Vannak esetek, amikor erőnkön fölül teljesítünk, és a legváratlanabb események részesei lehetünk.

A Keskeny út sátor az a hely, ahol elcsendesedhetünk, magunkba tekinthetünk, művészi énünket felszínre hozhatjuk, és főként önmagunk teljességében elfogadást nyerünk. Még a „világ közepén” is szükség van olyan helyre, a koncertek, bulik forgatagában, ahol a csend beszél. Itt Márai Sándor gondolatai szóltak hozzánk a Füveskönyvből, hangolódtunk a napra, a feladatokra és a minket körülvevő világra.

A test táplálékra éhezik, hogy megfelelő módon tudja végezni a napi feladatokat, és ezzel egy időben a lélek is táplálékot kér. Aki fél tizenkettőkor betért a sátorba, részesülhetett a lelki táplálék felüdítő érzésében. A lelki táplálék osztói a csapatból szóltak hozzánk, akik azt a feladatot, elhívást kapták, hogy az embereknek lelki táplálékot és felüdítő szavakat adjanak. Első nap Kádár Zoltán János első évet végzett protestáns teológiai hallgató szólt, majd Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor, őt követte Szabó Pál-Péter szintén első évet végzett protestáns teológiai hallgató, és a sort Bencze Zsuzsánna unitárius magiszteri éves teológiai hallgató zárta.

Az előadások különböző témákban zajlottak. Raff Róbert berecki szórványlelkész Világvége lesz? – Az utolsó idők jelei címmel tartott előadást, amelyből megtudhatta a hallgatóság, hogy igenis lesz világvége, de nem tudni pontosan, hogy mikor. Ruszka Sándor, a kézdivásárhelyi Református Kollégium lelkésze A hit az valami más címmel tartott előadást, tőle arról hallhattak, hogy a mai világszemléletben a hit ténylegesen valami más, olyan tényező, amely a legegyszerűbbeknek adatik meg, és ami a legegyszerűbben a kereszten függő Jézusban nyilvánul meg. Beke Boróka karatnai református lelkipásztor (négygyermekes családanya) a Terhesség vagy áldás fogalmakról beszélt, illetve arról, milyen nagycsaládban élni, nagycsaládról mint édesanya és dolgozó nő gondoskodni, milyen nehézségekbe ütköznek a mai társadalomban a többgyermekes, illetve a gyermeket vállalni akaró nők.

A program része volt az élményszínház, amely a látásinger megvonásával vezetett végig egy történeten, s mint főszereplőt rákényszerítette a résztvevőt, hogy más érzékszerveire hagyatkozzék, mint amit megszokott. A gitárestek során egyre több táborlakó csatlakozott s énekelte a szervezőkkel a világi és vallásos énekeket. A kézműves-foglalkozások lehetőséget adtak arra, hogy előcsalogassák magukból a benn rejtőző művészt, de ugyanakkor arra is, hogy szavakba (alkotásokba) öntsék a leginkább foglalkoztató, felszínre kívánkozó témákat, és elbeszélgessenek a felmerülő kérdésekről. A filmvetítések az előadások témájához kapcsolódtak, az érdeklődés az előző évekhez hasonló volt, és az azt követő beszélgetések is tanulságosak voltak.

Az idei Tusványos más volt, mint az eddigiek, nemcsak helyszínében, a csapat összetételében, hanem a betérők tekintetében is. Színes, érdekes volt a szervezők számára a munka, s arra a következtetésre vezették őket, hogy nem hiába vannak ott, nem hiábavalóak a törekvések, ez a sátor szükséges. A betérők adtak keretet az egyik mondhatni legfurcsább eseménynek is a Keskeny út – és talán a Tusványos – történetében: egy betérő kérése az volt, hogy a keresztségben részesülhessen, s ezt is meg tudták valósítani, ezáltal mindenki egy élmény részese lett.

Elmondható hát, hogy a „világ közepének” egyik sarkában egy kis csapat eredményes hetet tudhat maga mögött, fejlődhetett lelkiekben, tanulhatott az előadásokból, és lelki élmények részese lett.