A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Szójáték? Betűjáték? Vagy ennél is több? Azóta foglalkoztat ez a kérdés, hogy a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban posztgraduális képzés (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest) egyik meghívott előadója elejtette ezeket a szavakat – elgondolásom szerint – azért, hogy felcsipegessük, mint a madárlátta kenyérmorzsát, és megemésztve mélyebb mondanivalóját keressük.

Vannak mára már divatossá vált szavak, melyek beépültek hétköznapi nyelvezetünkbe: tőke, profit, élethosszig tartó tanulás, reklám stb. Nem is lenne baj, ha tudom, hogy mit-miért-hogyan használom, főként ha van célja, mert anélkül nemcsak hiábavaló, hanem értelmetlen is. Van-e célja, és mire szolgál(hat) a felhalmozott tőkém, amitől nincs szívem megválni? Talán várom a pillanatot, amikor kiváltságként elkönyvelik, hogy fölöslegemből adományozok, ami erkölcsi kötelességem, s nem puszta szívesség? Profitálok. Hogyan és mi célból? Gondolkodtam-e már azon, hogy a nyereséget, aminek mindig eszköz szerepe kell legyen, és nem cél, a közjót előmozdítva szolgáló útjára indítsam, mint társadalmi vállalkozó? Ha elbizonytalanodom, tegyem fel magamnak ezeket a kérdéseket: Miért teszem? Mit teszek? Milyen körülmények között teszem? A sarkalatos erények – okosság, igazságosság, mértékletesség, bátorság – helyes cselekedeteim gyakorlását segítik elő.

Idén is sor került a Márton Áron imatúrára július 21–29. között a Szentegyháza–Szeltersz–Szentimrei büdösbarlang–Csíksomlyó zarándokúton. Ezt a csendes imával egybekötött gyalogtúrát, lelkigyakorlatot jezsuiták, ignáci lelkiségű nővérek és laikusok, valamint a szentegyházasfalvi római katolikus Szent Gellért Alapítvány szervezte, tizenhetedik alkalommal. Elcsendesedni, elmélyedni a személyes imában és segítséget kapni életem rendezéséhez – erre a hívásra válaszolva mentem el én is a lelkigyakorlatra immáron második alkalommal. Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak beszámolót az alkalomról, olyan volt, mintha ismét túrázni hívtak volna, vissza arra az útra, amelyen nyolc napig jártam. És én nem tudtam ellenállni annak, hogy gondolatban, lélekben ismét be ne járjam azokat a helyeket, ahol a jó Istennel és társaimmal barangoltam.

Lukácsovits Magdolna szakrális művészeti munkája 

Soli Deo Gloria

2011. június 29-én ünnepelte szentatyánk, XVI. Benedek pápa a gyémántmiséjét. Világhírű művészek ez alkalommal kiállítást rendeztek Glanz der Wahrheit und Schönheit der Liebe címmel, vagyis ez a kiállítás az igazság ragyogását és a szeretet szépségét akarta tükrözni. Szentatyánk ez alkalommal felhívást intézett a művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtsanak, és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést…”

A háromszéki Ozsdolán már több éve megjelenik egy időszakos kiadvány ezzel a címmel, de most a kiváló muzsikusokkal büszkélkedő falu „hangja” egy kiváló minőségű orgonával is gazdagodott a közelmúltban, melyet a falu búcsúünnepén szenteltek fel. 

Eddigi ismereteink szerint a mai orgona ősét (vagy helyesebben annak működési elvét) az alexandriai Kteszibios találta fel a Kr. e. 3. században, és a síp megszólaltatásához szükséges levegőt előállító kezdetleges „alapkellékekről” (nyomóharangból a levegőt víz szorította ki) víziorgonának, azaz hidraulosznak nevezték el (gör. Hydro = víz, aulos = levegő).

Kirándultak a Szent Ágoston Központ sérült fiataljai 

Augusztus elsején reggel indult útjára az a két kisbusz, amely a Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal Élőket Támogató Programja keretében a csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató fiataljait és azok szüleit egy kirándulásra vitte.

A kirándulás első állomása a parajdi sóbánya volt, amelyet közösen bejártunk, míg végül találtunk egy kis színpadot, amelyen közösen elfogyasztottunk a tízórainkat. Meglátogattuk a kápolnát, majd egy kis séta után a hintákat is felfedeztük, ahol szinte repült az idő.

A kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia ifjúsági csoportjának nyári tábora 

Arcunkon mosoly, szemünkben ragyogás, testünk tele energiával, lelkünkben hit, remény és szeretet. Vágyakozással töltött el, hogy megismerjük részletesebben a tízparancsolatot, mivel táborunk jeligéjének ezt választottuk: „Tartsd meg a parancsokat!” Így indultunk július 23-án György Mihály-Levente tisztelendő vezetésével, őrangyalaink kíséretében útnak.

Nincs nyár nagyszokondi gyermek- és ifjúsági táborok nélkül. A Szatmári Római Katolikus Püspökség Ifjúsági Irodája által évről évre megrendezett táborok nagy történetre tekintenek vissza: az évek során itt megfordult gyermekek között barátságok születtek és maradtak meg, élmények hívták vissza őket újra és újra, de többen már felnőttként készülnek arra, hogy gyermekeiket ugyanoda küldjék táborozni, ahol egykor ők is annyi szépet éltek át.

Július 27. és 29. között az Árvay Árpád és Lorinczy Jolán Mária Terézia leszármazottai unokatestvér-találkozót rendeztek. Megérkeztünk a kotormányi Szeret Lak nevű házba nagyjából mindannyian már első nap délutánján, de volt, aki csak szombatra tudott jönni. Mivel a program lényegi része a középső napra esett, nem vesztettek a későbben érkezők sem semmit.

Örültek az első unokatestvérek a találkozásnak, de még inkább mi, a második unokatestvérek. Volt nagy boldogság, főleg amikor a fiúk felhúzhatták a sátrat, amiben este aludtak. Nem kis időbe tellett nekik ez a művelet. A bográcsos készítéséből mindenki kivette a részét. Voltak apukák és anyukák, akik mosogattak, vagy vágták a hozzávalókat, aztán a tüzet is közösen raktuk meg. A főzést pedig felváltva művelték a vállalkozó kedvűek.

• … a bűnös és az erényes életet illetően?

• Az egyik talán az, hogy a jót és a rosszat arányos ellentétpárnak képzeljük el, mintha a kettő egységes keveréke és velejárója lenne a mi életünk.

• A jó maga a létezés, a bűn pedig a képzelgés és a tagadás. Isten mindig a jót akarja, az igazi világot, ellenben a bűnt, az árnyékvilágot nem akarja. Ha valaki gyűlöletben él, „nem”-et mond a másikra, és a nemlétezés, a kárhozat szakadékát nyitja meg.

(V. parancsolat, 7/1. rész) 

Nem egyszer találkoztam olyan gyónókkal, akik így szóltak: „Én nem öltem, nem loptam, semmi rosszat sem tettem”. Lehet, hogy embert nem ölt fegyverrel, de ölt szavaival, gonosz tetteivel. Mert kárt tesz mások életében az, aki romlott ételt ad elfogyasztásra. Kárt tesz az a munkaadó, aki megvonja mások igazságos bérét, erejükön felül dolgoztatja, elhanyagolja az árváit. Kárt tesz az elárusító, aki a tejbe, borba, italba vizet ereszt; cukrozza a mézet; lisztbe, paprikába idegen anyagot tesz. Élelmet hamisít.

1982-ben születtem. Ákos­falvi lakosnak számítok, de ha a hivatásról van szó, akkor inkább tekintem magam deményházinak (a nagyszüleim faluja ez), ahová az Istennel, hittel, vallással kapcsolatos dolgokat mindig is kötöttem. 

100 éve halt meg:

P. Farkas János Miklós OFM. Malomfalván született 1879. február 9-én. 1900. június 30-án szentelték pappá. Esztelneken halt meg 1912. augusztus 26-án.

Igaz ez? Bibliatársulatosok telefonálgatunk-írogatunk egymásnak döbbenten – hiszen július 5–8. között együtt táboroztunk Szárhegyen. Akkor még itt voltál velünk-köztünk. Miről szólt ez a tábor? Isten tervébe való belesimulásról. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar fogsz így belesimulni.

A boldogság egy életérzés, melyre minden ember vágyik. Csak akkor lehetünk boldogok, ha lelki békében és egyensúlyban élhetünk. Ez csak akkor jöhet létre, ha elfogadjuk embertársainkat, a jelenben élünk, nem ragaszkodunk a földi dolgokhoz. A boldog ember mindig igyekszik a dolgok szép oldalát nézni. A boldogság nem jöhet létre szeretet nélkül, hisz „nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket” – írja Charlotte Brontë. Ha egyszerű, kis dolgoknak örülünk, ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha minden nap készek vagyunk valami újat megtanulni, ha sietség és szünet nélkül haladunk céljaink felé, akkor boldognak nevezhetjük magunkat.

Boldogasszony tiszteletére

Augusztus 12-én, vasárnap este 7 órakor a nagyváradi székesegyház kiskórusa ünnepi koncerttel köszönti a Boldogságos Szűz Máriát a nagyváradi székesegyházban. Vezényel Oláh Gabriella kántor. Közreműködik Tempfli Mária, Szabó Annamária, Kiss Lívia (ének), Tokaji Ágnes (hegedű), Costin Éva (hegedű), Oláh Boglárka (hegedű), Oláh Gabriella (hegedű), Thurzó Sándor József (brácsa), Kinda Péter (nagybőgő). Műsoron Cherubini, Donizetti, Mascagni, Albinoni, Bihari Sándor és mások művei. (A váradi püspökség titkársága)