A forró nyár lobbantotta fel az indulatokat? Az elmúlt héten megszaporodott az erőszak világszerte: Baton Rouge-ban és másutt is az Egyesült Államokban rendőröket gyilkoltak, Nizzában egyetlen teherautóval nyolcvannégy embert ölt meg egy depressziós őrült, Törökországban puccskísérletet hiúsítottak meg (vagy valami hasonlót, a kiváltó okról, a kezdeményezőkről vita folyik, a lényeg, hogy kegyetlen emberölés lett az eredmény) – a dolognak korántsincs még vége, a bosszú és tömegindulat forr minden említett helyszínen, és nem is csak ott.
Egyik oldalon vannak az ártatlan áldozatok és az őket gyászolók. Másik oldalon vannak a bűnösök, csakhogy ez a kép sokkal homályosabb és bizonytalanabb: a nizzai vérengzést utólag az Iszlám Állam felvállalta, csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy valójában volt közük hozzá, vagy csak utólag kihasználják, hogy egy muszlim ült a gyilkos teherautó volánjánál. Róla ugyanis azt mondják, nem volt vallásos, nem is imádkozott, sokkal inkább antiszociális és labilis idegzetű ember volt, aki történetesen muszlim. Amerikában is bonyolult a helyzet, mert a rendőrgyilkosságok állítólag azért történnek, mert a rendőrök a fekete bőrűeket kínozzák: csakhogy akkor hogy lehet, hogy afroamerikai rendőr is van az áldozatok között? A török kép még bonyolultabb: egyesek azt állítják, egy igazi katonai puccs nem így épül fel és nem így zajlik, ha az lett volna, az sikerül – lehet, hogy maga az elnök „szervezett” valami puccsszerű színjátékot. Annál is inkább így vélik az értelmezők, mert leginkább neki kedveznek, őt erősítik meg a történtek, az ő ellenfeleivel, ellenzőivel számolt le véres módon a tömegindulat…