Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 30. szám, 2014. július 27.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik az élet terhét hordozzátok, én majd felüdítlek titeket” – hívja Jézus mindazokat, akik elfáradtak, akiknek az élet fáj. Jézusnak azokhoz szólt, akik ott tolongtak-szorongtak körülötte. Kik és mitől voltak fáradtak ezek a Jézus köré gyűlt emberek? Mindezt sejthetjük, kikövetkeztethetjük, ha megnézzük Jézus példabeszédeit, amelyek azoknak és azokról szóltak, akikkel Jézus kapcsolatban volt és akikhez intézte szavait. Gondoljunk csak az elkóborolt bárányát elcsigázottan kereső pásztorra, az elveszett drachma keresésében elfáradt szegény asszonyra, vagy a tékozló fiú az életbe való belefáradásáról, a magvetőről, illetve a szőlőskert munkásairól szóló példabeszédekre, amelyekből megtudhatjuk, milyen nehéz és fáradságos volt mindennapi életük. Ezek az elfáradt, szegény asszonyok, fásult tékozló fiak, munkanélküliek, gazdálkodók valószínűleg ott szorongtak Jézus körül, és hallgatták őt. De ott lehettek az elfáradt betegek és az ápolásukba szintén belefáradt hozzátartozók is, valamint a terhes, nyomasztó kolduséletet élők is. S talán ott voltak a Nikodémus-félék is, akik belefáradtak vallá­suk aprólékos és nagyon terhes törvényeibe.

Néha bizony mi is belefáradunk valamibe, valakikbe, és szükségünk van Jézusra. Elfáraszt a stresszes élet, a hektikus, felgyorsult életvitel, belefáradunk a világba, amelyben élünk. Idősebbek mondogatják: ez a világ nem az én világom. Belefáradtak. Belefáradunk a rengeteg igazságtalanságba, elmegy a kedvünk a rosszaság, az önzés, a kicsinyesség láttán, fárasztanak az emberek, a törvények, a rengeteg bürökrácia, a papírkultúra, az intézmények. Fásultakká válunk erkölcsi erőtlenségünk miatt, belefáradunk saját magunkba, szerepjátszásainkba, kétszínűségeinkbe, apró hazugságainkba. Nekünk is szól Jézus csendes, biztató hívása, hogy menjünk hozzá, ő majd felüdíti lelkünket. Mivel teheti ezt meg konkrétan? Amit ajánlja, azt leszűrhetjük tanításából és életpéldájából.

Panoráma

Jól festett a tábor, és most már Gyergyószentmiklós is jól fest. – Véget ért a Gyulafehérvári Caritas XI. önkéntes tábora, ahol egy hétig közel 140-en dolgoztak együtt a helybéliekkel azon, hogy szebb legyen a város. Délelőtt munka a városban, délután kreatívkodás, este pedig lazítás – így lehetne egy pár szóban összefoglalni a július 7–13. közötti hét napi programját.

Lelkesedés és vidámság jellemezte az Erdély különböző sarkaiból érkezett önkéntesek, többségük 15–24 év közötti fiatal kétkezi munkáját. Napi öt órát dolgoztak különböző területeken: óvodáknál, hidakon, köz- és egyházi intézmények körül. A fizikai segítségnyújtás mellett sor került a gyerekek vakációs programjára és az egyedül élő, idős, beteg emberek háztáji segítségnyújtására is. Örömünkre szolgált, hogy a Caritas önkéntesei mellett sok helyi lakó is bekapcsolódott a munkálatokba, így közösen még több vált lehetségessé.

Panoráma

Gyimesfelsőlokon, az ősi kultúrával, gyönyörű tájjal büszkélkedő földön tartotta a Katolikus Magyar Bibliatársulat idei táborát július 17–20. között. Közel negyvenen érkeztek Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Balázsfalváról. 

A résztvevők örvendtek Ilyés Zsolt plébánosnak, akit nagyon megszerettek az utóbbi két évben, amióta
ifj. Nagy József Szaxi páter nyomdokaiba lépett a KMB lelkészeként. A plébános két kispapot is magával hívott a táborba, akik fiatalos lendületükkel, humorukkal, énekükkel jót tettek a tábornak, és a résztvevőkkel kölcsönösen sokat tanultak egymástól.

Érdekes, izgalmas témával készültek a szervezők: istenképük tudatosítására, színesítésére hívták a táborozókat, akik megállapították, hogy nehéz Istenről beszélni, mert bár sok mindent megtudhatunk róla a Bibliából, nem értjük, és így behatároljuk őt, a végtelent, a mindenhatót. Néhány ismert kép – Isten mint teremtő, atya, pásztor, szőlősgazda, gyógyító – felsorolása után arról beszéltek, miként jelent meg Isten az Ószövetségben népének. Zsolt atya arra biztatta a résztvevőket, hogy gondolkodjanak el, fogalmazzák meg, mit gondolnak ők, személyesen Istenről. Utána azt próbálták egyénileg megvizsgálni, hogy ez az istenkép felszabadítja, gyógyítja vagy megbénítja életüket, cselekvésüket.

Panoráma

„Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja!” (Mt 24,46) mottóval tartotta meg a Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal élőket támogató szolgálata július 23–27. között immár nyolcadik alkalommal az Őrangyal program nyári táborát.

A Hargita Megye Tanácsa, a Székelyudvarhelyi Városi Tanács és a Communitas Alapítvány támogatásával szervezett táborban hagyományőrzésre, népi mesterségek tanulására biztatták a résztvevőket, akik két altábor között választhattak. Voltak, akik a Mesterségek Táborában szakképzett oktatóktól sajátították el a mesterségek alapjait, mások a hagyományos Őrangyal Tábor keretei között ismerkedtek a hagyományokkal.

A táborlakók dolgoztak, járt a kezük, agyagot gyúrtak, formáltak, gyapjút simogattak, a famunkával ismerkedtek, gyöngyöt fűztek, bútort festettek, bábokat készítettek és lovagoltak. Kikapcsolódtak a hétköznapi mókuskerékből, problémákból, nehézségekből, abból az érzésből, amit a táborlakók nagy része nap mint nap megél, hogy ő kevesebb, mint más, hogy ő fogyatékkal él. A szervezők megpróbálták bebizonyítani, hogy a fogyatékosság ellenére vannak lehetőségek és többletek, amelyek teljesebbé tehetik életüket.

Panoráma

„Nem a saját árnyékomban élek, hanem Istenében…” „A plébánia nem kocsma!” mottóval rendeznek tábort augusztus 8–12. között Székelyszálláson.

A szervezők a következő ráhangolóval várják szeretettel a fiatalokat: Nincs olyan árnyék, amely mögött ne ragyogna a Fény. Egyébként csak ott van árnyék, ahol Fény van. Még így is fogalmazhatnék: azért van árnyék, hogy észrevegyük mögötte a Fényt. Az a tapasztalatom, hogy mindenki akarattal, akaratlanul is azonosul azzal, amire néz, amire dermedten rámered. Aki az árnyékra mered, arra rámered az árnyék és beárnyékolja életét. Aki a Fénybe mártja arcát, életét – kifényesedik és megmelegszik, mint a napozó ember, sőt magában és magával viszi a fényt és a meleget. Éljük meg életünk árnyoldalait – Isten szeretetének fényében…

Fészekmeleg

Mottó: „Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a következő nemzedéknek: Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!” (Zsoltár 48:13–15)

Bevezetőül néhány példa iskolás gyerekek életéből:

• Tinikkel dolgozva, adventben mindig megkérdezem, hogyan készülnek karácsonyra, mit szeretnének. Ilyenkor a legtöbben azt mondják, hogy ne legyen cirkusz, feszültség a családban. Egy tízéves fiú telefonon kétségbeesetten mondta valamelyik szülőnek: „Értsd meg, nem tudok mindenből tízest kapni. Miért nem elég a 9-es?”

• Az ötéves kislány ezt kérdezte édesanyjától: mikor lesz vasárnapi ebéd?

Egy falat a léleknek

· „Ha a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz a sötétség?” (Mt 6,23b) Ilyen lenne a vakbuzgó ember?

· Olyan ez, amely nem az Isten dicsőségét, hanem vallási köntösben az emberi dicsőséget, a személyes jólétet keresi. Talán nincsenek is bűnei, különösen nyilvánosak, kifelé korrektnek látszik, mert a látszat keresésében él.

· Olyan szokásokhoz, hagyományokhoz ragaszkodik, amelyek már a múlté. S ahelyett, hogy megkönnyítené a kegyelem munkálkodását, az ellenőrzésre pazarolja minden energiáját. Számára lényegében sem maga az Isten, sem az embertársak nem lényegesek.

Könyv

Derzsy András A székely­udvarhelyi Szent Miklós római katolikus plébánia rövid története a kezdetektől napjainkig című könyve, mely (amint az előszóban olvasható) „15 éve tartó gyűjtőmunka eredménye”, több, mint plébániatörténet. Több, mert századokat átfogó korrajz is egyben, s nemcsak Székelyföld szóban forgó jelentős egyházközségéről, hanem az egész erdélyi egyházmegyében lezajlott jelentősebb eseményekről, illetve történelmet alakító egyházi és világi személyisé­gekről.

A kötet első része a plébánia közel hét évszázados múltjáról szól (az első írásos feljegyzés 1332-ből való), s ezen belül: keletkezése feltételezhető időszakáról, a reformációtól a jezsuita rend beszüntetéséig (1773) tartó küzdelmes korszakról, valamint a gyönyörű templomot fölépíttető papról, Kadicsfalvi Török Ferencről, aki 1774–1804 között volt székelyudvarhelyi plébános. (1793. május 27-én Gróf Batthyány Ignác püspök szentelte fel a reneszánsz, barokk és késő rokokó elemeket is magán hordozó istenházát).

Könyv

Mindennapok a Szűzanyával… címmel jelent meg Hajlák Attila-István könyve június közepén. Nem hirtelen megszerkesztett kiadvány, a benne levő gondolatok kilenc év alatt érlelődtek könyvvé. Írójuk 2005 szeptemberétől vezeti a több mint tíz erdélyi helységben kitartóan működő Mária Iskola rendszeresen megszervezett lelkinapjait, kis- és nagytalálkozóit, lelkigyakorlatait.

A könyv megírásának a gondolatát az évek során elhangzott elmélkedések szövegei iránti növekvő igény szülte. A közel 140 oldalas könyv, mely egy tervezett sorozat első része, a magyar nyelvű mariológia terén újdonságnak számít tartalmában és formájában egyaránt. A 365 gondolatmorzsa, az egyes hónapokhoz írt rövid „ráhangoló” és a hét hosszabb elmélkedés a szerző szerint „arra szolgál, hogy az év minden napján megéljük, megtapasztaljuk, hogy »ahol a Szűzanya megjelenik, a sivatag is kivirágzik«, valamint azt, hogy »az anyaszív ablak, ha benézel rajta, az Istent látod meg benne.«” Reménye szerint a könyv „lelki táplálék lesz mindazoknak, akik napról napra a Szűzanya útján akarnak Jézussal lenni.”

Pitypang

Bak Sára rajzaIzgemozga mese
5. rész 

– De hát azt mondtad, hogy Copfmók egy udvari bolond, nem azt, hogy varázsló!

– Nem is varázsló.

– De akkor hogyan fogja odavarázsolni azt a tavat?

– Honnan tudod, hogy oda fogja varázsolni?

– Tudom. Mindig így van a mesékben. Csak ott valami állat szokott segíteni, vagy a táltos.

– Ebben a mesében is van táltos.

Hírek, hirdetések

Áthelyezések és kinevezések a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében

Schönberger Jenő püspök Groszhardt Ferenc tiszteletbeli kanonokot, nántűi plébánost végleges nyugállományba engedte; Ulmer Mihály plébánost kinevezte a szakaszi plébániára plébánosnak; Merlás Tibort, az egészségügyi gondjai rendezésére kért egy év letelte után, saját kérésére, egy újabb évre szintén egészségügyi gondjainak rendezésére a Budapest-Esztergomi Egyházmegyébe engedte, ahol lelkipásztori szolgálatot is vállal. Istvánfi Szilárd máramarosszigeti segédlelkész a szatmárnémeti Szent Család Plébániára kerül, ahonnan Giurgiu Dánielt ugyanolyan funkcióban a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébániára helyezte a püspök, Barta Barnabás újmisést pedig a szat­márnémeti Kis Szent Teréz plébániára nevezte ki segédlelkésznek. Nántű és Ákos ellátását ezentúl a krasznabélteki plébánia végzi, Nagyszokondét és Krasznasándorfaluét pedig a szakaszi plébánia.