Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 3. szám, 2015. január 18.

Amióta az amerikai filozófus, író és politikai közgazdász Francis Fukujama 1989-ben, a nagy változások évében megjelentette esszéjét, majd 1992-ben A történelem vége és az utolsó ember című könyvét, elmélete azóta is port kavar, és nem kevésen vannak, akik bírálják. Mielőtt valaki, a címet olvasva, azzal vádolna, hogy világvégét hirdetek, szükségesnek látom pár gondolat erejéig tisztázni, hogy itt nem a világvégéről szóló elméletekről van szó. Esszéjében, majd könyvében Fukujama a történelem végéről beszél. Felfogásában a történelemnek célja van. Amikor erről beszél, akkor a történelem teleológiája, célja alatt azt érti, hogy a fejletlenebb civilizációk mind elérnek a fejlődésnek arra a pontjára, hogy elfogadják és magukévá teszik a liberalizmus, a demokrácia s főleg a liberális piacgazdaság alkotóelemeit. Ez a pont pedig az egyetemes történelem vége, hisz az emberi fejlődés eléri célját. Ezek után már nincs hová fejlődni. Persze Fukujamának nagyon sok kritikusa is akadt. Bírálták, bírálják történelemszemléletét. Egyike ezeknek a kritikusoknak Samuel Huntington amerikai politikatudós, aki egy békés liberális gazdasági együttélés helyett népek, eszmék s főként kultúrák összecsapódásáról beszél, állandó harcról. A 2001-es amerikai terrorcselekmények sem készítették más belátásra Fukujamát (aki az akkori terrorcselekményeket csak pillanatnyi fellángolásként jellemezte), habár kritikusai számára a terrorizmus globális terjedése elméletének tarthatatlanságát bizonyítja. Ennek nyomán is sokan kiemelték, kiemelik a kereszténységből, illetve az iszlám világból kinőtt civilizációk másságát. Keresztényként, katolikusként mi is valljuk a világtörténelem célirányosságát: az Istenben való beteljesedés felé haladunk, s nem valami földi paradicsom megérkezését várjuk.

Panoráma

Nagy várakozás és előkészület után, január 6-án leleplezték és „átadták” a városnak és minden lakosának, valamint az egyházmegye híveinek Hám János új, egészalakos szobrát, amelynek jelentőségéről a megyéspüspökkel készült, előző lapszámunkban közölt interjú világít rá. Az avatási ünnepség összekapcsolódott a Vízkereszt-napi, ünnepélyes szentmisével, amelyre a szatmárnémeti székesegyház oldalhajói is megteltek.

Schönberger Jenő püspök már a szentmise elején utalt a szoboravatásra: „Vízkereszt ünnepe ma, itt a székesegyházban egy nagyszerű eseménnyel párosul – mondta. – A szentmise végén megáldjuk boldog emlékű Hám János püspökünk szobrát, aki ebben a székesegyházban harminc évig hirdette püspökként az igét. Neki köszönhetjük többek között Szatmárnémeti arculatát, nagy jótevője volt egyházmegyénknek, Szatmár városának, minden embernek. Vízkereszt ünnepe a keleti egyházban inkább Krisztus keresztségére való emlékezés, a nyugati egyházban pedig a három királyok, a bölcsek látogatása van az előtérben. De természetesen vízszenteléssel kezdődik a mai liturgiánk, és ezzel emlékezünk mi is keresztségünkre, amikor mind Isten gyermekei lettünk.”

Panoráma

Boldog az a közösség, amely tud ünnepelni! Az ünnep ugyanis nem dáridó, hanem belülről, a lélek világából feltörő boldogság, s ennek feltétele a belső indításból születő készület. A gyimesközéploki közösségben a távoli múltból átörökölt hagyomány az ünneplésnek ez a gyakorlata. Képlete egyszerű és mély, mint az evangélium. Semmi egyebet nem tettek ezek az emberek, mint hogy reggelenként korábban keltek s indultak a templomba a hajnali szentmisére, de arra úgy, hogy lehetőleg fél hatkor már átlépjék a szentegyház ajtaját, ahol papjaik várták őket a gyóntatószékben. Sorba álltak és türelmesen kivárták, amíg beléphetnek a szent töredelem székébe, hogy bűnbánattal feltárják lelkük titkát s letegyék azt a terhet, amelybe a kemény munka és olykor az elkeseredés meg természetünk sebzettsége sodorta bele, igen sokszor akaratuk ellenére. Nagy megkönnyebbüléssel távoztak, gyóntatójuk lelkét is megérintve: nem vagyunk mi rosszak, elvetemültek, hanem küzdő, de jóra törekvő emberek. Istennek hála, nem zavarta a lelki elmélyülésnek ezt a légkörét a kortárs világ romboló törekvése, amely mindent elkövetett most is, hogy pontosan a lélek igényét elnyomja. A szent idő beköszöntésével az egyházközségre ráborult a gyógyító csend és imádkozó áhítat. Ez készítette fel az embereket az ünneplésre, amely a belső építkezésnek a folytatása volt, de más hangvételben.

Panoráma

A kolozs-dobokai római katolikus főesperességhez tartozó egyházközségek is szívügyük­nek tekintik épített történelmi örökségünk állagának megőrzését és a – szűkös anyagi körülmények között – lehetséges felújítási, restaurálási munkálatok elvégzését mind a templomok, mind az egyház tulajdonában lévő épületek esetében.

Panoráma

A közösség prófétai hivatása volt a témája annak a lelkinapnak, amelyet január 10-én, szombaton tartott az egyházmegyei Világiak Iroda Szatmárnémetiben, a Szent István teremben, a Keresztény Élet Közössége (KÉK) lelkiségét magukhoz közel érzőknek. A nap folyamán a résztvevők hallottak a KÉK történetéről, jellemvonásairól, majd közösen elgondolkodtak a Szentírásban megjelenő prófétai hivatáson, ezt hasonlították a szentignáci szellemiség jellemzőihez. Adolfo Nicolas jezsuita generális szavait emelték ki, miszerint a próféta szembe mer nézni a kihívásokkal és szentignáci stílusban válaszol ezekre.

Panoráma

Márton Áron írásainak mondanivalója ma is ugyanolyan aktuális, mint saját korában volt. Életében „világító jel”, erkölcsi útjelző tudott lenni nemcsak saját hívei, hanem más vallású felekezetekhez tartozó hívők számára is. Erre a világító jelre ma is nagyszükségünk van.

Panoráma

A hivatáspasztoráció témája és a megszentelt élet éve állt a Segítő Nővérek Kongregációja éves, erdélyi találkozójának központjában. A három közösség – Csíkszentdomokos, Gyergyó­szent­miklós és Marosvásárhely – tagjai január 9-én, pénteken gyülekeztek a Csíkszentdomokosi Szent Margit Lelkigyakorlatos Házban. A programszervezők – Bajkó Júlia és Kedves Rita – az első estét, a hagyományokhoz híven, „lelki megérkezésnek” szánták: egy-egy választott fénykép alapján mindenki arról mesélt, amit az utóbbi hónapok eseményeiből fontosnak tartott, és ami jelenleg szívét-lelkét foglalkoztatja.

Egy falat a léleknek
  • Gyakran halljuk az állítást: E földön nincs igazság. Valóban, csak Jézus az igazság. Csak benne van minden igazság. Minden földi igazságot csak a Jézusban levő igazsághoz szabad viszonyítani. Vagyis csak Jézus szemével szabad nézni a világot.
  • Gyakran azt látjuk, hogy az Úr Jézus nem állít, illetve nem cáfol. Amikor Keresztelő János elbizonytalanodik, Jézus a küldötteket azzal küldi vissza Jánoshoz, hogy számoljanak be arról, amit láttak. Érdekes az is, hogy amikor Péter megvallja, hogy ki Jézus, Jézus azt mondja neki, hogy ezt senkinek se árulja el.

Útjelző

Mária iskolájában 106.

Embernek lenni azt jelenti, hogy Istentől jövünk és Istenhez megyünk. Isten szabadon, önzetlen szeretetből teremtett minket… A kérdést, hogy valójában kicsoda Isten, a teológus sem tudja egy mondatban megválaszolni. Isten a világ teremtője, de ő a Lélek is, aki a világot áthatja. Ő a szeretet, amely körülvesz bennünket és amely bennünk van. Ő a leírhatatlan Titok, amely mindnyájunkban ott rejlik. Ő egy Te, amely elénk jön. És Ő a Lélek, aki lelkünk mélyén bennünk van, mint egy forrás, amely szüntelenül buzog, s frissességgel és elevenséggel tölt el bennünket.

Pitypang

Bak Sára rajzaHippi Apacs, amikor még nagyon fiatal volt, találkozott Hippi Anyaccsal, aki egy igazi tündérlány volt, hamvas bőrrel, mosolygó arccal, bokáig érő hajzuhataggal. A virágtündérek családjából való volt, ezért mindig friss, illatos virágokat virágzott a haja. Tetőtől talpig virágok borították. Hippi Apacs egyből beleszeretett, ami nem is csoda. Hippi Anyacs is beleszeretett Hippi Apacsba, aki olyan fürge és izmos volt, mint valami zerge. Egy csodálatos tündértisztáson, egy üde, csobogó patak partján éltek. Nagy szerelemben teltek a napjaik, ám egy szép napon azt mondta Hippi Apacs Hippi Anyacsnak: – Hív a világ. Gyere velem, járjunk együtt!

Hírek, hirdetések

Ima a keresztények egységéért

Jézus így szólt hozzá: Adj innom! (Jn 4,7) – mottóval hirdették meg ebben az évben a keresztény egység imahetét. A keresztény felekezetek képviselőijanuár 18-án, vasárnap délután 5 órakor a nagyváradi római katolikus székesegyházban imádkoznak, hogy Jézus Krisztus főpapi imájában elhangzottak megvalósuljanak: Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21). Várjuk mindazokat, akik szívügyüknek tartják a keresztények közötti egység előmozdítását, hogy a kereszténység az egység jelévé és kovászává váljon a világ számára. (A nagyváradi római katolikus püspökség titkársága)