Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXII. évfolyam 3. szám, 2012. január 15.

Aktuális

Az egyház megújulásának nagyon szép és hasznos felismerése az inkulturáció szükségessége: ha tovább akarjuk adni a keresztény hitet, tekintettel kell lennünk más kultúrák iránt. A misszióhoz nem csupán nyelvet kell tanulni, hanem az inkulturáció művészetét – egyfelől mert így hatékonyabb az evangelizáció, másfelől az emberi méltósághoz hozzátartozik a saját kultúrához való jog. Mostanában fedeztük csak fel, hogy Dél-Amerikára talán nem kellett volna annyira ráerőszakolni az európai kultúrát, hogy az afrikai népekre nem is lehet, mert nem tűrik, és igazuk van… Csakhogy ma már nemcsak Európa evangelizál, hanem Európa is rászorul az új evangelizációra. Ez történik nem csupán belső csoportok, hanem más kontinensekről érkezők részéről is. Egy ilyen lelkes nővérrel találkoztam nemrég, aki Argentínából érkezett, és egy moldvai plébánián misszionál.  Az erdélyi katolikusok életéről kérdezgetett, hát meséltem… Egyszer csak megállít: a ti templomaitokban orgonát használnak? Igen – mondom, mint akinek mi sem természetesebb. Fintor és grimasz a reakció, majd utána következik egy dicshimnusz a gitárról, ami egy dél-amerikaitól természetes ugyan, de fintor és grimasz nélkül hitelesebb volna. Akkor azonban hirtelen leesett a tantusz: elvonultak előttem az utóbbi 50-60 év vándorprófétái, akik nem voltak tekintettel a mi ősi, erdélyi, európai kultúránkra, kihasználták azt az áldatlan helyzetet is, ami a diktatúra következtében gúzsba kötötte a keresztény közösségeket, és az egyébként valóban megújulást hozó evangelizációval együtt egy tőlünk idegen, amerikáner kultúrát nyomtak ránk. Ráadásul nem pogány, hanem keresztény kultúrát kezdtek ki… Lehet, hogy már késői ez a felismerés. Ma már sok helyen ugyanis esélye sincs a felnövekvő új generációnak megismerni az autentikus – nemcsak nyelvileg, hanem dallamvilágában és gesztusaiban is magyar erdélyi liturgikus és vallási kultúrát, mert itt-ott igen jól sikerült „indoktrinálni” a rosszul értelmezett modernséget. Valójában az történt velünk, ami a dél-amerikaiakkal a 17–18. században… Persze nem lehet mindent a misszionáriusok és vándorpróféták számlájára írni. Még annyira sem, mint annak idején. Tény ugyan, hogy bennük nem volt – és amint a fenti példa mutatja –, most sincs meg az az érzékenység a mi kulturális integritásunk irányában, amilyet mi mutatunk feléjük. De e kérdésben megvan a magunk felelőssége is, hiszen állítólag felnőttek vagyunk: 1000 éve keresztények és európai magyarok. Amit magadnak nem szeretnél, másnak se tedd – mi pedig amit másnak nem teszünk, mert helytelennek látjuk, azt magunknak akarjuk?

Panoráma

Január 6-án, vízkereszt ünnepén ünnepélyesen jelentette be XVI. Benedek pápa, hogy február 18-án huszonkét új bíborost kreál, köztük Lucian Mureşant, a Balázsfalván székelő fogaras-gyulafehérvári nagy­érseket, a Rómával egyesült romániai görögkatolikus egyháztartomány metropolitáját. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen a bíborosok a pápa legközvetlenebb tanácsadói, akiket szabadon választ ki az összes nemzet soraiból. Lucian Mureşan immár a harmadik főpap, akit – Iuliu Hossu (1885–1970) kolozsvár-szamosújvári püspök és Alexandru Todea (1912–2002) ba­lázs­falvi érsek-metropolita után – a kommunista korszakban hitvalló és számtalan esetben vértanú romániai görögkatolikus egyház főpásztorai közül a bíbornokok tanácsának tagjai közé emeltek. A bíborosi testület legfontosabb feladata, hogy a római pápa megválasztásáról gondoskodjék s a pápa segítségére legyen nagyobb jelentőségű kérdések/határozatok megvitatásakor testületileg, egyénileg pedig a különféle hivatalokban. Azok a bíborosok, akik a pápai kúria bármely hivatalában működnek, illetve nem megyéspüspökök, kötelesek Rómában lakni. Ezen esetek egyike sem áll fenn az új román bíboros esetében.

Panoráma

A gyulafehérvári főegyházmegyei pasztorális terv januári témája a címben jelzett feladat megélésére szólít s erre mutat járható utakat. „Lelkipásztori tervünk során e hónapban különös figyelmet szentelünk a diakóniának, a szeretetszolgálatnak. Igen fontos összetevője ez egy élő krisztusi közösségnek, jóllehet alig szentelünk figyelmet rá” –olvassuk a pasztorális füzetben a téma bevezetőjeként. Ludescher László, a főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának vezetője, aki a témáról szóló összeállítást készítette, rövid elméleti betekintést nyújt egyházunk hármas küldetéséről, amelyben a liturgia ünneplése, az evangélium hirdetése mellett a szeretetszolgálat a „harmadik láb”, s amelynek hiányában az egész építmény billeg. Gyakorlati érzékkel és nagy tapasztalattal ajánl olyant területeket is az érdeklődők figyelmébe, amelyek a szociális-karitatív szolgálat lehetséges munkaterületei, s amelyek közt mindenki találhat személyére, közösségére szabott feladatot: idősgondozás, házi vagy kórházi betegápolás, családgondozás, munkanélküliek, hajléktalanok segítése, testi-lelki fogyatékosok, sérültek gondozása, a romák integrációja… Így hát aki januárban bekapcsolódik a főegyházmegyei pasztorális terv valóra váltásának közös feladatába, talál magának tennivalót, s ötleteket is, hogyan kezdjen munkához. Végül a pasztorális füzet abban is segít, hogy a február 11-én esedékes betegek világnapját ezúttal igazán körültekintően tudják a helyi közösségek előkészíteni.

Panoráma

Ezt kérdezte az angyal a pásztoroktól abban az ünnepi játékban, amelyet karácsony másodnapjára készítettek elő a csíkszeredai rabok az őket felkereső segédpüspök és a kíséretében levő további 13 látogató tiszteletére.

Ez a kérdés mindig időszerű. Kételyekkel küzd a ma embere is. Talán mert Isten egyszerű megoldást választott a szabadító elküldéséhez, ezért az ember nehezen tud hinni a betlehemi kisded kilétében. Vagy megszoktuk a bonyolultságot, a bonyolulttá vált életünket, amelyben egyre ritkább az egyszerűség? A kételyekkel küzdő ember lelki egyensúlyát vesztheti, ezért kell bizonyosságra törekedni, s az előadás tanúságaként az angyal szavára elindulni a gyermek előtti hódolatra. Azt pedig saját tapasztalatból tudjuk, hogy mindig Isten egyszerű szeretete pihentet meg a kételyek zűrzavarában, ahogy feloldja a bonyolulttá vált életünk feszültségeit.

Panoráma

Vízszentelés a szatmári székesegyházban

Vízkereszt ünnepén Jézus Krisztus megjelenésére emlékeztünk. Ekkor szentelik meg a vizet a templomokban, amit aztán a hívek keresztségünkre való emlékezéssel hintenek magukra. A szertartást végző pap kéri Istent, hogy a víz mindenki testi, lelki üdvét szolgálja, űzze el a gonosz lelket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét.

A szatmárnémeti székes­egyházban január 6-án Schön­berger Jenő püspök mutatott be szentmisét, amelynek elején megáldotta a vizet, majd meghintette vele a templomot megtöltő híveket.

Panoráma

Emlékezés Hesz Ágnes Mártára

December második felében tudtam meg, hogy Hesz Á. Már­­ta SJC mindenszentek napján 92 éves korában elhunyt. Élete utolsó éveit a nagyváradi vincés nővérek szeretetotthonában élte le. Három pap temette, Fodor József vikárius búcsúztatta.

Az ötvenes évek elején ismertem meg. Aztán a sors engem Bukarestbe sodort. Még háromszor találkoztam vele. Lelki atyám, Demkó Pál ajánlására elkezdtem levelezni Mártával. Lelki gyermekévé fogadott. Jó 15 éven át leveleztünk. Jézus szeretetét, jóságát sugárzó és hasznos tanácsokkal teli leveleit kegyelettel őrzöm.

Panoráma

Istentől kapott szolgálatunk kegyelmeit és az ebből származó örömünket szeretnénk veletek megosztani. Hála és dicsőség Istennek mindazért a bőséges kegyelemért, amelyet a 2011-es évben végbevitt bennünk, közöttünk és általunk.

A 2011-es évben folytatódott az ifjúsági vezetőképző (HAT – Hitedet Add Tovább), amelyben lassan a második generáció növekedik fel és munkálkodik együtt a jelenleg 15 elkötelezett munkatársunkkal.

Panoráma

A tavalyi sikereken felbuzdulva a szatmári egyházmegyei főtanfelügyelőség idén is megrendezi a liturgikus énekismeret és helyes előadás próbáját jelentő Egyházzenei énekversenyt. A február 25-én Szatmárnémetiben, a Hám János Iskolaközpont dísztermében helyet kapó verseny két korosztályban szólítja meg a szatmári egyházmegye gyermekeit és fiataljait: így az V–VIII. és a IX–XII. osztályos diákok külön mérik majd össze énektudásukat.

Interjú


Az egész évben rejtettebb formában, észrevétlenül működő karitatív intézmények decemberben kissé láthatóbbá válnak, hiszen ilyenkor a kiemelkedő ünnepi programok révén szélesebb körben, nyilvánosan is megmutatkoznak. Ilyen eseményekre került sor december 20-án a kolozsvári Szent Mihály plébánia keretében működő Szent Mihály Caritas
és Nőszövetség életében: hajléktalanoknak és gyermekeknek osztottak ajándékot. Erről a két eseményről és a szeretetszolgálat egyéb állandó tevékenységeiről a helyszínen kérdeztük a két intézmény vezetőjét, Fábián Máriát.


A karácsony előtti rendezvények között máskor is szerepel a hajléktalanok számára szervezett ruhaosztás. Látható módon mint ismerősök jönnek ide a segítségre szoruló emberek. Hogyan alakult ki a velük való kapcsolat?

Hajléktalanokkal 2005 telétől foglalkozunk. A Szent Mihály templom körüli téren éldegélnek, a ferences templom körül is lehet találkozni velük. Számon tartjuk őket, nyomon követjük, kivel mi történik: beteg, meghalt – vagy éppen megoldódott a helyzete, bár ez ritkán fordul elő. Minden nap kapnak valami kis uzsonnát, legtöbbször zsíros kenyeret és teát, de van, amikor egyéb is kerül. Ruhaosztást főként ünnepek előtt szervezünk, de év közben is kaphatnak, ha bejönnek, igyekszünk nekik megfelelő ruhákat begyűjteni.

Milyen segítségre és milyen anyagi  forrásokra támaszkodhat ebben a munkában?

Kitekintő

Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után január 6-án életének 85., áldozópapságának 58. évében elhunyt Szőke János szalézi szerzetes pap, szatmári és nagyváradi kanonok és kolozsmonostori apát. Szőke János Csorváson született 1927. február 13-án, első szerzetesi fogadalmát 1944-ben tette le Mezőnyárádon, majd 1950-ben örökfogadalmat tett Torinóban. Pappá szentelése 1954. július 1-jén volt Torinóban. 1956 fordulatot hozott életében. A nevelői pálya elején a lelkipásztori munkát választotta a magyar menekültek között. Végül 1958-tól Svédországban nyolc éven át a magyar menekültek lelkipásztora volt. 1965-ben Stuttgartba került. A befogadó német egyházmegyében választott tagja volt a papi szenátusnak és a városi katolikus tanácsnak.

Kitekintő

Január 6-án, vízkereszt napján Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus püspök szent liturgiát mutatott be Budán, majd megáldotta a Dunát. Az Urunk megjelenésének ünnepe alkalmából bemutatott szertartást a budai Szent Flórián görögkatolikus templomban tartották. A szent liturgia végén az ünneplők átvonultak a Batthyány téri rakpartra, ahol Kocsis Fülöp püspök a Parlamenttel szembeni oldalon a vízszentelés szertartásában megáldotta a Dunát.

Könyv

A könyv szerzője dr. Tempfli Imre szatmári egyházmegyés római katolikus pap, aki Gyulafehérváron és Rómában végezte teológiai tanulmányait. Hosszú éveken át Königsteinban dolgozott, jelenleg Stuttgartban magyar lelkész. A szerző nem ismeretlen sem a papság, sem az erdélyi olvasóközönség számára. Egyháztörténeti kutatásai eredményét több könyvben is közzétette. Az utóbbi négy évben két alkalommal tartott lelkigyakorlatot papoknak, melynek anyagát nyomtatásban is közölte: Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel (2007), valamint Jézus ismeretlen mondásai (2011). Ez utóbbi lelkigyakorlatot idén Csíksomlyón tartotta, mindannyiunk nagy örömére.

Fészekmeleg

Ha a templomaink látogatottságára gondolunk, többünk számára feltűnik, hogy sokkal több nő jár el Isten házába, mint férfi. Vajon a férfiak hitetlenebbek, netán közömbösek? Talán igen, talán nem… Lehet, hogy csupán arról van szó, nem értik, nem érzik ennek a súlyát, fontosságát. Talán soha senki nem beszélt nekik arról, nem láttak jó mintát arra, hogy miként éljék, vallják meg hitüket. Tény, hogy a férfinak igen fontos szerep jut a családban, sokan azt várnák tőlük, hogy a család papjai legyenek. Hogy mit jelent ez, hogy ennek megéléséhez milyen jól jön időnként egy kis bátorítás – erről olvashatnak a továbbiakban, természetesen úgy, ahogyan ezt a férfiak látják.

Fészekmeleg

„Még mindig nem tudtam rávenni a férjemet arra, hogy velünk együtt imádkozzon!” – hallom szinte naponta ezt a panaszt elsősorban feleségektől. „Én imádkozom egyedül, és esténként a gyermekeimmel is, de a férjem nem hajlandó erre.”

Mit tegyen egy ilyen helyzetben levő feleség? Hogy vegye rá a férjét az imádság nem egészen könnyű harcára? Sokak számára kérdés lehet ez. Lássuk, miként oldották meg ezt a helyzetet mások.

Egy falat a léleknek

• Amikor valakit megragad Isten jelenléte, akkor nem természetből fakadó tapasztalatról van szó, hanem kegyelmiről. Hogyan lehet az, hogy egy hívő lélek korábban már gyakran szentáldozáshoz járult és mégis egy adott pillanatban, kegyelmi ajándékból beleremeg, mert fölismeri, hogy itt ki van jelen? Eltelik a szíve gyöngéd szeretettel, tisztelettel.

• Assisi Szent Ferenc sohasem valami teológiai absztrakciót látott, hanem mindig ugyanazt az élő és valóságos Jézust. Ugyanazon gyöngéd tisztelettel és szeretettel volt az eukarisztikus Jézus iránt, mint Greccióban a betlehemi Gyermek iránt.

Emlékezzünk régiekről

Száz éve haltak meg:

Takó Albert (Béla). Szé­kely­udvarhelyen született 1840. augusztus 25-én. A közép­iskolát Székely­udvarhelyen és Gyula­fehérváron, a teológiát Bécsben végezte a Pazmaneum nö­ven­dékeként. 1863. november 9-én szentelték pappá. Gyu­la­fehérváron, Nagyágon, Kolozsváron, Zetelakán, Kéz­di­szentléleken, Tusnádon, Koz­má­son, Törcsváron, Udvar­he­lyen és Marosportuson szolgálta a híveket. 1912. január 12-én halt meg. 

Útjelző

IV. parancsolat (2. rész)

Költői metaforával élve: amikor a jó Isten az első emberpárt megteremtette, kicsordult szívéből az alkotás öröme. Megáldotta mindkettőjüket és azt akarta, hogy Ádám és Éva, de utódai is boldogok legyenek. Isten az életet ör ömnek szánta! Legyen ez boldogság azoknak, akik az életet adják, és azoknak is, akik ezt kapják. Vagyis legyenek boldog szülők és boldog gyermekek. Egyszóval: legyen boldog családi élet! Ha pedig van boldog családi élet, akkor lesz boldog társadalmi és egyházi élet is.

Fiatal vagyok és gondolkodom

„…a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig…” (Ottlik Géza: Iskola a határon, 24. fejezet) 

Az erőre – mint a csendre vagy az időre – olyankor figyelek fel, amikor hiányzik az életemből. Amikor úgy érzem, nincs elég erőm, látszólag egy olyan impulzusra lenne szükségem, ami elindít egy folyamatot, ami felbátorít, hogy megtegyek valamit. Az erőt tehát a tettrekészséggel azonosítom, valamivel, ami megnyilvánul és megmutatkozik. Valójában azonban sokkal fontosabb az erő rejtett, kevésbé látványos oldala: a kitartás, az, hogy a munkát folytatni tudjam, hogy legyen, ami a lelkesedésemet hosszú távon táplálja.

Pitypang

Ne kövess hamis tanítást!

Isten igéje: Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat, ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják. A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. (1Tim 1,3–5)

Hírek, hirdetések

Ferences Óra: család és társadalom

A csíksomlyói kegytemplomban 2011-ben indult Ferences Óra elnevezésű előadássorozat idén folytatódik. A 2012-es év témája család és társadalom kapcsolata.

Az első előadás 2012. január 22-én fél 12-kor, a kegytemplomban tartott nagymise után lesz, de kivételesen nem a kegytemplomban, hanem annak szomszédságában, a Jakab Antal Tanulmányi Házban.