Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

A kényelem gondolata valószínűleg egyidős az emberrel. Azt hiszem, a kényelem érzése és a „jobb” képzete hozzátartozik az embernek egy „jobb életre” való törekvéséhez, így erkölcsi jelleget kap. Mégis a kényelem fogalma amennyire régi, annyira új is. Mert bár az ember mindig ember marad, a körülmények, amelyek között él, folytonosan változnak. Másvalami volt a kényelem ötezer évvel ezelőtt, másvalami száz évvel ezelőtt, és egészen más napjainkban. Márpedig a kényelem fogalma nemcsak annak a korszaknak a függvényében változik, amelyben élünk, hanem épúgy változik emberről emberre is, hiszen mindenkinek megvan a maga kényelme.

Minden ember megéli a maga kényelmét, kényelmesen érzi magát a környezetében, ha pedig nem, legalább megpróbálja megtalálni, megteremteni a maga számára. A gond akkor kezdődik, amikor legkevesebb két akadályba ütközünk: a kényelem eszközeibe és a közvetlen közelünkben lévő emberbe. Nézzük előbb a kényelem eszközeit: ezeket röviden az anyagi helyzetben foglalhatjuk össze. A valóságban igen kevesen engedhetik meg maguknak azt a kényelmet, amelyről álmodnak, kisebb lakásra, szerényebb öltözetre kell szorítkozniuk, egynapos szabadságokra annak a városnak a központjában vagy parkjában, ahol egész életüket leélik, egy régi autóra, amelyet folyton javítani kell stb. Mások, jobb helyzetben lévén, nagyobb kényelmet engednek meg maguknak, drága vakációzást, divatos ruhákat, luxuskocsit stb. De itt is utunkba állhat a második akadály: a mellettünk lévő ember, aki lehet akár a férj vagy a feleség, a szomszéd, a vej vagy a meny, talán saját gyermekeink vagy a szobatársunk. Mindig lesz valami, ami ütközik a saját kényelmünkkel. Ezt a valamit „a másik ember kényelmének” nevezzük. Emiatt bárki a kényelem heveny hiányát érezheti, amely végletes esetekben nagy nehézségeket okozhat, depressziót vagy akár súlyosabb károkat, mert nincs amivel, vagy nincs akivel megosztani.

De milyen megoldást találhatunk? Először is tegyünk különbséget azon elemek között, amelyekre szigorúan szükségünk van, és azok között, amelyek fölöslegesek. Kis türelemmel és egészséges megítéléssel beláthatjuk, hogy tudunk élni sok körülöttünk lévő dolog nélkül is, amelyekre valójában nincs szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Azon eszközökkel kell megteremtenünk saját kényelmünket, amelyek rendelkezésünkre állnak. A kényelem megélése így abban áll, hogy megelégedj azzal, amid van. Arról álmodni, ami nem áll rendelkezésedre, illúzió volna, az illúziók pedig összeomlásra vannak ítélve, és sajnos az illúziókból élő ember is. Ami a saját és a felebarátunk kényelme közötti viszonyt illeti, mértéket kell tartanunk. A személyes kényelem feltétele, hogy nem vesszük el a közvetlen mellettünk lévőnek a kényelmét, hiszen szoros együttélés esetén valójában már közös kényelemről van szó. Persze ki kell alakítanunk személyes intimszféránkat és a szükséges életteret, de ehhez nem kell sok.

Idetartozik a pszichikai és fizikai kényelem közötti összefüggés is. Nyilván az egyik igen komolyan befolyásolja a másikat.
A kiegyensúlyozott személyes kényelemhez biztos és mozdulatlan támpontra van szükség. Ezt minden bizonnyal a jó Istennél találjuk meg. Ha Isten szeretete él a szívünkben, biztosan el fogjuk fogadni kényelemként azt, amit a javakat illetően ő küldött nekünk; és bizonyos, hogy az ő szeretetében lehorgonyozva, saját kényelmünket a másiknak is ajándékozni fogjuk, ha együttélésről van szó. Ezért a kényelem kulcsa végső soron, azt hiszem, saját Istennel való viszonyunk marad, ahogyan a házi áldás is mondja: „ahol Isten, ott szükség nincsen!”