Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma


Két diakónus – a szalontai Kruzslitz Imre és az érmihályfalvi Tóth Attila Levente – pap-, valamint a nagyváradi Husztig Róbert diakónusszentelésére gyűltek össze több százan július 7-én, szombaton a nagyváradi székesegyházban. Az ünnepségen, amelyet a szentelést végző Böcskei László megyéspüspök a szertartás elején a remény és az öröm napjának nevezett, részt vettek a három szeminárium vezetői is, ahonnan a szentelendők érkeztek: Kruzslitz Imre Egerben, Tóth Attila Levente Gyulafehérváron készült a papságra, Husztig Róbert pedig Brixenben végzi tanulmányait.

A főpásztor beszédében utalt arra a két nappal előbbi lelki napra, amelyen a három jelölttel együtt  készültek a nagy eseményre. 

A szenteléskor úgy tűnhet – hangsúlyozta továbbá –, hogy a kispapok elérték céljukat, ez azonban csak féligazság, hiszen az igazi cél még előttük áll: „a szép papi élet”, ami az Istenre figyelésben, az emberek szolgálatában és az áldozatvállalásban áll. Ennek megéléséhez fontos az is, hogy érezzék a hívek részéről a támogatást, és hogy szükség van rájuk.

Paptársaik ugyanakkor, akiknek ez az esemény lehetőség a megújulás kegyelmének befogadására, legyenek igazi példaképek, segítőtársak és testvérek számukra.

A „szép és súlyos pillanatokban” gazdag szertartás végén Böcskei püspök köszönetét és háláját fejezte ki azért, hogy „a jó Isten megajándékozott bennünket velük”, de megemlítette arra vonatkozó vágyát is, hogy minél gyakrabban kerüljön sor ilyen eseményre a nagyváradi székesegyházban. Ámbár a kilátások nem ebbe irányba mutatnak, a főpásztor hangot adott abbeli hitének, hogy a jelenlévők között is vannak olyanok, akik valamikor majd a papi vagy szerzetesi hivatás útjára lépnek, és arra buzdította az ünneplő tömeget, hogy imában kérjék a bátorságot – önmaguk, az útjukat kereső fiatalok és azok családja számára is –, hogy „mindannyian bátran el tudjuk fogadni Isten tervét életünkre, és segíteni tudjuk egymást ebben”.