Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 28. szám, 2016. július 10.

Mai világunkban egyre inkább látható és érezhető, hogy minden nemzet-nek megvan a saját „káros szenvedélye”. Egyes nemzetek híresek a drogfogyasztásról, mások a pénzpocsékolásról, ismét mások a teázásról, kávézásról… Mi magyarok is híresek vagyunk valamiről, van egy káros szenvedélyünk, mégpedig a káromkodás. Talán a pesszimista világszemléletünkkel is összefügg. Ha valami nem sikerül, ha elborul a magyar ember agya, nemcsak iszik egy kupica pálinkát, hanem „szépen, választékosan” káromkodik is. Például filmszinkronokban is érezhető, hogy a káromkodás sokszínűsége valahogy a magyarok sajátsága.

A káromkodás szenvedélye – a sörök mellett – a meccsnézések alatt is előbukkant. A bárokban, teraszokon, szurkoló közösségekben gyakran felhangzottak hajat meresztő anyázások, istenkáromlások, szitkok és átkok. A magyar csapatnak drukkolva nekem is volt alkalmam ilyen emberek között hallgatni magyar nyelvünk „káromkodás-kincsét”. Valahogy nem is kellett volna meglepődnöm… Ennél érdekesebb volt észrevenni a társaságban azt az embert, aki mindig csak „szépen káromkodik”. Azzal nyűgözött le, hogy egy félidő alatt körülbelül 10–15 durva káromkodást helyettesítő mondatot mondott. Így is lehet? Hogy lehetséges ez? Ehhez nagy tudatosság, elhatározás, figyelem kell. Káromkodást kikerülni ilyen lazán nem lehet… Kavarogtak bennem a gondolatok. Kíváncsiságom arra vitt, hogy a mérkőzés szünetében megszólítottam. Azt kérdeztem tőle, hogyan csinálja ezt. Elmesélte, hogy a családtagjai eget rengetően káromkodtak. Elhatározta, hogy tudatosan, erőfeszítéssel leszokik róla. Célja volt Isten nevét ne venni a szájára. Akarva, gyakorolva, céltudatosan törekedett a harmadik parancsolat megtartására. Hosszú gyakorlással érte el ezt a szintet. Automatikussá váltak a káromkodás-helyettesítő szép kifejezések… Évek alatt „szépítő szócsavaró” lett. Megkértem, hogy mondjon párat. Több mint öt percen keresztül sorolta. Döbbenetes. Káromkodás mint káros szenvedély… Káromkodás körülírással, szépítve… Életprogram lehetne bárki számára. Mindenki próbáljon káromkodás helyett ilyeneket használni és megváltozik a világunk, „káromkodós nemzetünk”… Íme, néhány emlékezetes eufemisztikus beszólás a „káromkodó drukker” életéből: A hétszázát! Istók’uccse! Az istállóját! Az árgyélusát! Basszuskulcs! A rézfán fütyülő rézangyalát! A csudába! A macska rúgja meg! Irgum-burgum! Az iskoláját! Azt a hét meg a nyolcát! A kutyafáját! Teringettét! A mindenségit! Hogy az a…! A nyavalya enné meg! A rossz seb egye meg! A ragya verje ki! A teremburáját! A macska rúgja meg! A bagoly csípje meg! A manóba! A törpördögit neki! Azt a leborult szivarvégit…

Panoráma

„Ezt a tábort nem úgy kell elképzelni, hogy esténként tábortüzet gyújtunk, borozgatunk, nótázgatunk. Ez a tábor egy utalás a Táborhegyre, ahová Jézus Pétert, Jakabot és Jánost felvitte imádkozni. Mi is ezért jöttünk Gyergyószárhegyre közel negyven fős csapattal, huszonévestől hetvenévesig, papoktól szerzetesekig, nővérekig és szabad állapotúakig” - fogalmazott Gegő Juliánusz ferences testvér, a június 13-16. között  Szárhegyen,  Laczkó-Dávid Anaklét ferencesnél megtartott Zsolozsmatábor egyik szervezője.

„A zsolozsma az egyháznak egy zsoltáros imádsága, és arra van, hogy az egész napot megszentelje. (…) Megszenteli az időt, a nappalt és az éjszakát. Ennek megfelelően különféle imaórák vannak, és mi arra vállalkoztunk, hogy az összes imaórát, amire még a papok sincsenek kötelezve, megtartjuk. Az összes napközi, úgynevezett kis hórát, és éjszaka kettőkor végezzük a matutinumot, a virrasztó imádságot. Ezen felül a zsoltárok világával ismerkedtünk, amely ószövetségi ugyan, de nagyon fontos, hogy az újszövetség is, mint saját imádságos gyűjteményét használja Krisztus nyomán” – emelte ki Szoliva Gábriel testvér, a másik szervező, és hozzátette: az imaórák között éjjel-nappal folyamatos zsoltározás volt a templomban, de része volt a programnak lelki beszélgetés, elmélkedés is. Nagy kalandnak nevezte mindkét szervező az első alkalommal tartott Zsolozsmatábort. Olyan kalandnak, ami folytatásra érdemes, jövőre tehát újra találkoznak Szárhegyen a zsolozsmák világában.

Panoráma

Fotó: Nagy ZoltánPróbára tette a ferences templom befogadóképességét az ünneplő sokaság. Jelenléttel, imával, kórusénekkel, verssel hálálták meg szerzetes- és paptestvérei, az udvarhelyiek és messzebbről érkezettek Papp Károly, Leonárd atya hat évtizedes szolgálatát. Gyémántmisés áldása sokak szemében csillantott öröm-gyémántcseppeket.

1956-ban, olyan korban szentelte fel Márton Áron püspök, amikor a papságot vállalókat üldöztetés, szabadságvesztés, hivatásgyakorlásuk akadályoztatása fenyegette. Leonárd atya, határozott igent mondott főpásztorának, és még nyolcvannyolc évesen is a város ferences templomának igazgatója. Elgondolkodtató volt június 29-en, szerdán este a kivetített, korabeli fekete-fehér fénykép és az oltárnál álló jubiláns színes mosolya.

Panoráma

„Ti keressétek először Isten országát…” (Mt 6,33) mottóval idén is megszervezte a Katolikus Magyar Bibliatársulat a családosok számára is a bibliatábort, harmadszor is ugyanazon a helyen, Gyímesfelsőlokon. A szervező Magos Gyöngyvér, az előadó Csont Ede plébános és a gyerekfelügyelő Orza Blanka volt.

A táborról az egyik résztvevő, Kónya Sebe Emőke így számol be:

Olyanok voltunk, mint akik keresünk valamit, ami megfoghatatlan, amire vágyakozunk, s amiért ilyen hosszú utat képesek voltunk megtenni, kiröppenve csütörtök este a nagyvárosi forgatagból. S ki más lehetne, mint Isten, akit megtapasztaltunk a Szentírás szavain keresztül, a miséken, szentségimádáson, játékesten, kiránduláson, s egymásban.

Panoráma

A címben szereplő igazságot tapasztalhatták meg a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Caritas Ki-Út Programján résztvevő szenvedélybetegek és hozzátartozók június 30. és július 3. között, a székelyudvarhelyi Szent Pio Házban tartott lelkigyakorlaton, amelynek fő támogatója Hargita Megye Tanácsa volt.

A csodaváró tömegből kilépve, a csendbe elvonulva tanultak a résztvevők figyelni Jézusra és hívására. Kapcsolatba kerültek belső éhségükkel. Megtanulták, mennyire fontos a csend, hogy meghalljuk a bennünk megszólaló isteni üzenetet: a figyelmeztetést, hogy miként meztelenítünk le másokat és sokszor saját magunkat is, és meghívását, hogy magunkra öltsük azt a méltóságot, amit a szerető Isten képes megadni nekünk. Ha a szeretettséghez közelebb kerülünk, akkor képesek leszünk elhagyni mindazt, amit a szenvedélybetegség és annak következménye okozott érintettnek és hozzátartozónak. Akkor ki lehet lépni a mentegetőzésből, hazugság-áradatból, és ismét előbukkan az ember igazi értéke. Ezt megtapasztalva képessé válunk saját élettörténetünk elfogadására, az igazi megbocsátásra, s ez tesz képessé majd mások elfogadására és befogadására is. Így a saját maga börtönébe zárt ember ki tud lépni a fogságból, és képessé válik, hogy a másik emberrel való találkozásban a gyógyulást, a szabadulást segítse.

Panoráma

Fotó: Csúcs Endre„Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk” –  ezzel a mottóval tartották július első szombatján Csíkszeredában az Ezer Székely Leány Napját, akárcsak a legelsőt 1931-ben, amelyet akkor a szociális testvérek, a csíksomlyói ferencesek és Domokos Pál Péter kezdeményeztek.

Lőrincz Mária, a rendezvény nevét viselő alapítvány elnöke elmondta: az újraindulásért 1990-ben néhány önkéntes tett.  Azóta az alapítvány mellett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala szervezi, támogatók – közöttük Hargita megye önkormányzata – segítségével.

Panoráma

A németországi Franz Kett pedagógiája iránt érdeklődők részére az elmúlt évhez hasonlóan ezen a nyáron is továbbképzőt hirdetett meg Sipos Edit, a pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatója. A tavalyitól eltérően viszont az idei képzés már kétlépcsősre volt tervezve: a június 27-én kezdődő hét első három napja elsődlegesen a korábbi képzéseken részt vevőknek vagy a Kett-féle pedagógia iránti érdeklődést előzetesen kifejezőknek (mintegy ötven főnek) szólt, a második rész egy kisebb csoportot szólított meg, és a Franz Kett és Cyril Havel által vezetett témafeldolgozások mellett önálló csoportmunkákat, szakmai megbeszéléseket is tartalmazott. A programra szóló meghíváshoz a főszervezőhöz fűződő több éves – és a jövőben szakmai téren még inkább mélyülni kívánó – kapcsolat szolgáltatott alapot a nagyváradi és a gyulafehérvári egyházmegye területéről érkezett, a két turnuson részt vevő összesen nyolc katekétának.

Végzős kispapjaink

Ilyés Lehel újmisést Fábián Róbert kérdezte 

Kérlek mutatkozz be röviden. Honnan származol, s szülőhelyednek, az ottani embereknek milyen szerepet tulajdonítasz hivatásod kialakulásában?

Két tekintet találkozása egy bemutatkozás talán legelengedhetetlenebb része… olyan, mintha a lélek ablakán keresztül tekintenénk a személyre. Ennek varázsát, most sajnos mellőznünk kell, hiszen a szavak által fogva tartott betűk csak néhol képesek egy parányit is megvilágítani mindabból, amit csak nyitott szívvel élhetünk át, de soha nem érthetünk meg igazán. Ennek tekintetében nem remélhetünk többet ettől az interjútól, mint amennyit nyújthat számunkra. Mégis most arra vállalkozom, hogy rezdüléseket adjak tovább abból a visszhangból, amely életemet és hivatásomat szövi át. (…) Székelyudvarhelyen születtem 1990. december 5-én fiatal szülők első gyermekeként. Mindössze csak két éves lehettem, amikor szüleim elváltak. Engem édesanyám nevelt, aki nemsokára megismerkedett nevelőapámmal. Ekkor költöztünk Székelyszentkirályra. Egy négy gyermekes család legidősebb és egyetlen fiúgyermeke vagyok, ezt ennél rövidebben így fogalmazhatnám meg, van három húgom. Ebben a családi közösségben hallottam meg a hívó szót és ismertem fel papi hivatásomat.

Egy falat a léleknek
  • Szívesebben áhítozunk a világ könnyed örömeire, mint magára Istenre. Pedig mennyi szeretet van az odafigyelésben, a másik meghallgatásában. Isten meghallgatása, a rá való intenzív odafigyelés csak a szeretet által történik, sokszor szárazság, hosszú pusztai tartózkodáson keresztül.
  • Az imádság bizonyos mértékig megköveteli a szavak hiányát, az Istennel való szemtől szembeni állapotot és a ráhagyat­kozást.
  • Az imádság nem a túl sok szó, meg a zaj, és ezek keveredése, hanem elsősorban a szűzi csend. Tudni kell „mezítelenül” állni Isten elé, letéve terheinket. Az igazi imádság megköveteli a makulátlan állapotot, a szívtisztaságot. Ennek a tiszta, szűzi állapotnak a lényege a kizárólagosság, ahol Isten őriz minket.

Hírek, hirdetések

Caritas karaván

A Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálata idén is szervez gyermekprogramokat a következő településeken:

- Július 12-én, Csíkszentimrén, július 14-én Csíkszentdomokoson, július 23-án Gyergyóremetén, augusztus 27-én Zeteváralján.

 

 Bővebb információ a Caritas honlapján található: caritas-ab.ro