Beszélgetések a szerzetesek csíksomlyói zarándoklatáról
„A reménységben derűsen, a nyomorúságban béketűrően, az imádságban állhatatosan” – Szent Pál e gondolatát ajánlotta jó tanácsként a szerzetesek figyelmébe zarándoklatuk ünnepi szentmiséjén Jakubinyi György érsek, aki arra kérte a résztvevőket, hogy imádkozzanak új hivatásokért. A szentmise után arról kérdeztük, milyen szerepet töltenek be a szerzetesek az egyházmegye életében.
A szerzetesség a kezdetektől fogva hozzátartozik az egyháznak a megjelenési formájához. Az Úr Jézus maga biztatott a három evangéliumi tanácsra: a szegénység, engedelmesség és tisztaság vállalására Isten országáért, hozzátéve, hogy akinek füle van a hallásra, hallja meg. Ez azt is jelenti, hogy nem mindenkinek való ez az életforma! Legegyszerűbb példa erre: ha mindenki vállalná a Mennyek Országáért a házasságról való lemondást, kihalna az emberiség. Az ószövetségi választott népben sem kellett mindenkinek prófétának lennie, de a jó Isten időnként prófétákat küldött a néphez, akik figyelmeztették azt egy-egy elfelejtett örök igazságra. Az újszövetségi választott népben, vagyis az egyházban a szerzetesek töltik be ezt a szerepet életükkel, a hármas fogadalom teljesítésével, azzal, hogy az Úr Jézus iránti szeretetből szolgálják a felebarátot. Ne feledjük: az Úr Jézus elmondta nekünk, hogy az Isten szeretetére és a felebaráti szeretetre vonatkozó két parancs egy, az Isten iránti szeretetünket csak úgy tudjuk bizonyítani, hogyha szeretjük a felebarátot, akit látunk, amint azt Szent János írja az első levelében. A szerzetesség a maga hármas fogadalmával – tisztaság, engedelmesség, szegénység – prófétai jel a világban és mindig figyelmeztet arra, hogy vannak örök értékek, van Isten, van, lesz ítélet, van mennyország és lesz pokol is, illetve már van és ezért érdemes a mennyek országáért lemondani még a családról is, ha erre külön hivatást kapunk. Én úgy gondolom, hogy éppen azért a szerzetes nővéreknek az önfeláldozó élete ékes bizonyítéka annak, hogy van mennyország, amelyért le lehet mondani a földi családi boldogságról egy nagyobb boldogság, az örök boldogság érdekében. Amikor a betegekben, a szegényekben, a gyermekotthonokban az Úr Jézust ápolják, vagy pedig a kolostorban másokért imádkoznak és dolgoznak, azt élik meg, amit Jézus mondott: „amit egynek a legkisebbek közül tesztek, azt nekem teszitek”.