Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A festői szépségű Gyimesfelsőlok adott helyet június 26–29. között a Katolikus Magyar Bibliatársulat harmadik családos táborának, amelyet Magos Gyöngyvér vezetett.

A beszélgetések középpontjában az Isten arca bennem és a Bibliában téma állt. Mindenkinek van egy sajátos istenképe, amelynek kialakításában szüleink, ismereteink, előzetes tapasztalataink mind közrejátszanak. A résztvevők elgondolkoztak azon, hogy Isten anyai és atyai vonásokkal is rendelkezik, tud gyöngéd lenni hozzánk, gyermekeihez, ugyanakkor határozott nevelő is, hogy minket a helyes útra visszatérítsen. Ugyanígy a családban is a nő és a férfi együtt tükrözi Isten képét, mert egyek a házasságban.

A tábor programja változatos és rugalmas volt, ami a 9 család és a hozzájuk tartozó 14 kisgyerek igényeinek is megfelelt. Délelőtt, az ima és a reggeli után, a felnőtteknek rövid szemléletes előadást tartott ifj. Lukács János kézdivásárhelyi segédlelkész, ezt követte a témához kapcsolódó szentírási részek tanulmányozása és csoportokban való megbeszélése. Ezalatt a gyerekek két leleményes és energikus vezető segítségével egy-egy bibliai történettel ismerkedtek meg, majd közös játszás következett.

Ebéd és pihenés után a közeli tájakra kirándult a csapat. A hegyen fölfele haladva, a tarka virágos mezőt szemlélve, a vízesésben gyönyörködve, mindenki érezte, hogy Isten a mi emberi képzeletünket messze felülmúlja, hiszen az általa alkotott világ e kis töredéke is az ő szépségét, gazdagságát, irántunk való szeretetét tükrözi. Isten körülvesz minket gondviselő szeretetével, és ha bátran ráhagyatkozunk, béke tölti el a lelkünket, ahogyan a 131. zsoltárból vett mottó is kifejezi: „Mint a gyermek anyja ölén, olyan most a lelkem.”

A résztvevők minden nap kifejezhették dicsőítésüket és hálájukat Isten iránt a szentmisén is, közös imával, énekléssel. Esténként közös társasjátékozással, szombaton pedig a tábortűz mellett egy humoros kvízzel zárták a napot.

A három nap elteltével valóban összeforrott a csapat, nem számított, ki milyen vallású, miben különböző, hányszor bukik el, csak az volt a fontos, hogy Isten összeköti a csapatot, és így, nem-tökéletes mivoltában küld mindenkit, hogy együtt megvalósítsák a tervét: szeretni egymást úgy, ahogyan ő szeret minket, feltétel nélkül.

Ennek fényében szőtték további terveiket a résztvevők s elhatározták, hogy a következő hónapokban is találkoznak, és jövőre újra együtt táboroznak.