Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Az elmúlt napokban több alkalommal is megfordultam a Tündér-völgyben, Kovászna mellett. Egy kis nyugalomra vágytam. Nem érdekelt semmi, csak a táj magával ragadó látványa és zenéje. Sétálgattam. Nyugalom és béke honolt mindenütt az ember által alig károsított természet lágy ölén. Egy kis vízesés alatt levő kövön megpihentem és hallgattam a tovalibbenő szellőt, a víz csobogását, az erdő susogását, a madarak énekét, a tücskök zenéjét, messziről a juhászkutyák ugatását és a bárányok bégetését, a mellettem repülő és zümmögő legyeket, amelyeknek társai odahaza idegesítenek, de itt nem zavar a jelenlétük. Hol az egyik, hol a másik nyomta el a társa hangját, de az egész nem hangzott hamisan, összhangban voltak. A távolban, ha kissé felemeltem a tekintetem, a hegyek, fenyvesek, sziklák, a közelben zöldellő fű, a virágok színkavalkádjának látványa tárult a szemem elé. Csodálatos ez az Isten alkotta világ! 

Mennyi változatosság: magasság és mélység, kopárság és élet, fa és szikla, víz és kő, szárnyaló madár és kúszó gyík, virágzó bodza és kidőlt, korhadó fenyő.

Mennyire sokrétű, színes, mondhatjuk ellentétes, ellentmondásos ez az Isten ajándékozta természet, és mégis mennyire egységet, harmóniát alkot, milyen békét, nyugalmat sugall és áraszt!

Hirtelen berobog a meghitt légkörbe egy gépkocsi, dübörgő „manele”-zene üvölt ki a lehúzott ablakon, elnyomja a természet szimfóniáját. 

A patak csobogását nem zavarja meg, de a madarak elrepülnek, a tücskök elhallgatnak. A jármű megáll a forrásnál, vezetője kikapcsolja a motort, de a zajforrást nem: azt még jobban felhúzza, majd nekikezd járművet mosni. Útitársai kipakolnak, tüzet raknak a zöld füvön, elkezdik sütni a bevásárlóközpontban beszerzett, előre bepácolt készítményeket, amelyeken a szivárvány majdnem minden színárnyalatát fel lehet fedezni. Füst, sülő hús szaga, fenyőillat váltakozik egymással, ingerli orromat. Mindez teljesen kizökkent nyugalmamból és merengésemből.

De azért valami haszna volt is ennek a bomlásnak indult hangulatnak. A természetben megfér egymás mellett az élő és élettelen, a színes és a szürke, az állat és a növény, a hang és a csend, a fény és az árnyék. Sokszínű, egységes. Ellentétes, ellentmondásos, mégis békés, nyugodt. Az ember, a teremtés utolsó gyümölcse, aki talán sokrétűbb vagy egyszerűbb, tanulhat az Isten által öt vagy öt és fél nap alatt teremtett és jónak talált természettől: legyen az élő vagy élettelen, növény vagy állat. Ők megtalálják egymás közt az egyensúlyt, az összhangot, a harmóniát.

Felállok és elindulok, mert a teremtés koronájának példányai megzavarták természetes nyugalmamat a természet ölén. Ők nem értették meg annak ellentmondásokban is megmaradó egyensúlyát. De a leckét és a feladatot megadta nekem – s talán másnak is – az Isten által alkotott csodálatos világ.