Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 26. szám, 2015. június 28.

Interjú

Kovács Gergely Máramarosszigeten, a börtönmúzeumnál, Ferencz Kornélia társszervezővel, az ötödik zarándoklaton. Fotó: Merényi ZitaLapunk olvasói már tudják: küszöbön a hatodik Márton Áron zarándoklat, amelynek – akárcsak a korábbiaknak – célja: bejárni és a résztvevőkkel megismertetni Áron püspök életének meghatározó állomásait. Az útról, a célokról, Áron püspök szentté avatási ügyéről Kovács Gergellyel, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetőjével, Márton Áron szentté avatási ügyének római posztulátorával, a zarándoklatok egyik szervezőjével és rendszeres résztvevőjével a legutóbbi út kolozsvári állomásán beszélgettünk. 

A Márton Áron zarándoklatokról a katolikus sajtó rendszeresen beszámolt. Van-e esetleg valamilyen újdonság ebben a mostani alkalomban?

Igazából kialakult már a zarándoklat állandó programja, bár mindig lehetne változtatni rajta. A helyszínek is alapvetőek: Csíkszent­domokos, Kolozsvár, Mára­ma­ros­­sziget, Gyulafehérvár, tehát ezeket nem lehet kihagyni, ugyanakkor igyekszünk, hogy ne nyújtsuk három napnál hosszabbra. Úgy érzem, kiegyensúlyozott megoldás ez. Minden zarándoklat más, résztvevőktől is függ, de aki többször végigjárta, annak számára is mindig van valami új mozzanat, részlet, ami másképp érinti meg vagy amire akkor figyel fel. A mostani zarándoklaton már többen mondták, hogy olyanok ajánlása alapján jöttek el, akik már részt vettek rajta. A motiváció nagyjából ugyanaz: mélyebben megismerkedni Áron püspökkel, ezáltal is hozzájárulva a boldoggá, illetve szentté avatásához. Olyan is van, aki azért jön el, hogy hálát adjon, mert imája meghallgatásra talált, s megígérte, hogy ha a műtéte jól sikerül, vagy ha a férje fölépül, akkor eljön. Számomra ez is csodálatos, hogy az ígéretét tartja. Van olyan, aki elég nehezen mozog, beteg, de azt mondja, ő megígérte és eljön.

Interjú

Veress Loránd 31 éves, 2007-ben végezte a BBTE RK Teológia karán a teológia–német szakot, 2008-ban pedig a magiszteri tanulmányait. Az egyetem befejezése után ösztöndíjasként az Innsbrucki Egyházmegyében töltött egy pasztorális évet, amelynek keretében egy városi plébánián és az egyházmegye Caritasánál dolgozott. Ezután ifjúsági referensként tevékenykedett három évet, jelenleg pedig pasztorálasszisztensként dolgozik Innsbruckban. Az Innsbrucki Katolikus Teológia Fakultáson szisztematikus teológiából doktori tanulmányokat folytat, a „negatív teológia” hagyományával foglalkozik, illetve azzal a kérdéssel, hogyan viszonyul a keresztény hit a racionalitáshoz, az észhez.

Miért fontos, miért jó teológiát tanulni?

Az egyháznak fontos (!), illetve fontosnak kellene tartania, hogy legyenek képzett teológusai is, akik hitelesen és értelmesen tanúságot tudnak tenni a kereszténység lényegéről. Ezt a plurális társadalom megköveteli. Jó teológiát tanulni, mert például erkölcsi kérdésekben útmutatást kapunk, mert tudatosan foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mely dolgok a legfontosabbak az életünkben, mert jobban megértjük saját kultúránkat és történelmünket, amelyet a kereszténység évszázadokon keresztül formált, mert érzékenyebbek leszünk a szociális problémák és az igazságosság kérdései iránt.

A holokauszt-túlélő Nussbaum László véleménye szerint a borzalmakra visszaemlékezni, azokat újra felidézni, a felnövekvő generációknak elmondani szükséges: „Semmi értelme nem volna róla beszélni, ha nem ismétlődhetne meg. De megismétlődhet!” Szavait aláhúzza és igazolja, ami ma is naponta történik. Hetente kapunk hírt arról, hogy a világ egyes tájain ott kisebbségben élő keresztényeket fognak el, végeznek ki. A minap Amerikában egy fehér férfi egy templomban lelőtt néhány feketét, csakis a bőrszínük miatt. A különféle „másságok”– faji, nemzeti, vallási hovatartozás – okán ennél kevésbé drasztikus, de akár napi megkülönböztetés is ér sok embert sokfelé manapság is.

Kolozsváron, a magyar főkonzulátus által június 20-án tartott rendezvényen három holokauszt-túlélő beszélt a zsúfolásig megtelt teremben. Egybehangzóan állították: nem azért kell visszaemlékezni, mert jólesik tetszelegni és sajnálatot kiváltani, hiszen ők maguk sem azért vállalják nyolcvanévesen is, hogy életük legrettenetesebb sebeit újra s újra felkaparják. Nem azért állnak ki s mesélnek, hogy a hallgatóság sajnálja őket a történtekért, hanem azért, mert az általuk átélt szörnyűségek megismétlődhetnek és meg is ismétlődnek. „Meghatározó, hogy ezek a megfogalmazhatatlan szörnyűségek ne menjenek feledésbe, egyetlen nemzetnek sem teljes az önismerete, ha nem ismeri saját múltját” – indokolta Mile Lajos kolozsvári főkonzul a beszélgetés megszervezését. Hozzátette még: amit a korabeli magyar adminisztráció művelt, az erkölcsileg silány volt. A beszélgetést moderáló Gidó Attila, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa tényszerűen is felidézte a korszak történéseit, rámutatva: Kolozsváron 18 ezer zsidót zártak gettóba, 1944. május 25-én indult az első vonat Auschwitzba. Erdélyben 1941-ben még 100 ezer zsidó volt, 1945–46-ra 30–35 ezren maradtak. A holokauszt-túlélők közül elsőként Nussbaum László szólalt meg. Ő 15 évesen került Auschwitzba, ahol először a szüleit, majd szinte a szeme előtt veszítette el 13 éves öccsét. Szilágyi Júlia nyolcéves volt akkor; ha bármelyik haláltáborba viszik, biztosan nem élte volna túl, a kisgyermekek és öregek egyenest a krematóriumba kerültek; ők akkor illegális határátlépőkként menekültek, Romániába szöktek, ahol ugyanolyan zsidótörvények voltak érvényben, mint Erdélyben vagy Magyarországon, csupáncsak ott kevésbé rigorózus a bürokrácia, s inkább a kiskapukat megtaláló balkániság érvényesült: ebben az esetben ez áldás, mert életmentő volt. A harmadik megszólaló, Mureşan Judit, akinek négytagú családjából hárman is túléltek, arra nyújtott példát, amit a kereszténységben megbocsátásnak neveznek, sőt, még ennél is többről: arról, hogyan kellene az általánosítások helyett az árnyalatokat észrevenni, a nyomorúságban is megtalálni azt a keveset, amiért hálásnak lehet lenni. Vallomásában elmondta, ő sosem népekre, nemzetekre haragudott, nem azokat okolta az őt, őket ért rémségekért, hiszen személyes tapasztalata éppen az volt, hogy a deportálás keresztútján őket mindig a legválságosabb percekben megsegítette valaki, egy német, egy magyar, egy román, önzetlenül, névtelenül, a maga életét kockáztatva, egyszerű emberségből.

Panoráma

Jubileumi beszélgetés Böcskei László váradi püspökkel 

Ezüstmiséjét mutatta be Böcskei László megyéspüspök június 16-án a nagyváradi székesegyházban, hálát adva az elmúlt 25 év kegyelmeiért. Az ünnepség szónoka Martin Roos temesvári megyéspüspök volt. Böcskei László 1984–1990 között volt a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola diákja tizennyolc társával, akik közül a papszentelésre csak tízen maradtak, és még egy társ időközben csatlakozott hozzájuk. 1990. június 24-én szentelték pappá Temesváron. 1991 januárjában a temesvár-erzsébetvárosi plébánián káplánként szolgáló Böcskei Lászlót az akkori megyéspüspök Kräuter Sebestyén titkárává nevezte ki. A következő püspök, Martin Roos pedig az általános helynöki feladatot bízta rá. A temesvári egyházmegye általános helynöki funkciója után a váradi egyházmegye főpásztora lett. Böcskei László váradi megyéspüspök a következő hetekben ünnepli ötvenedik születésnapját. A jubileum kapcsán az eltelt 25 év tanulságairól kérdeztük.

Huszonöt éves papi pályájának mi volt a legemlékezetesebb „sikere” és kudarca?

Panoráma

Újabb, minket (is) érintő pápai enciklika

Látva a nagy érdeklődést és várakozást, amely az enciklika megjelenését világszerte kísérte, néhány hazai véleményt foglalunk össze, olyanokét, akik a teológia vagy az ökológia világában, esetleg mindkettőben otthonosan mozognak. 

Orbán Szabolcs ferences tartományfőnök, morálteológus:

Panoráma

Bálint Lajos érsekre, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye első érsekére emlékeztek szülőfalujában, Csíkdelnén, június 21-én a Keresztelő Szent János oltalmába ajánlott műemlék-templom búcsúünnepe keretében.

Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök a térségben szolgáló paptársaikkal együtt mutatták be. Az összegyűlt hívek nem fértek el a templomban, sokan a templomkertben, esőben hallgatták a liturgiát. Jakubinyi érsek beszédében kiemelte: a hivatás, a prófétai küldetés Isten ajándéka.

Panoráma

Micaci Cristian, a nagyváradi egyházmegye pasztorális referense és Heidl György, a pécsi egyházmegye tudományos, kulturális és kommunikációs igazgatója. Fotó: Fábián RóbertKommunikáció és média az ókeresztény és a mai egyházban címen ötödik alkalommal szervezett médianapot a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye június 20-án. A Posticum Ifjúsági Központban idén is a partiumi, illetve erdélyi, az egyházi és világi írott és elektronikus sajtó képviselői vettek részt a főszervező és házigazda Micaci Cristian pasztorális referens meghívására.

Panoráma

Sok fiatal otthonosan mozog a Caritasnál, rendszeresen önkénteskednek, részt vesznek a programokban, valamint a Caritas mindennapi életében. A Caritas ezért hozta létre a Young Caritas Pointokat, ahová az önkéntesek bármikor betérhetnek feltöltődni, beleolvasni egy könyvbe, vagy éppen egy önkéntes tevékenységre készülni. Projektpartner: Caritas Norvégia.

A Young Caritas – Create Future! projekt célja, hogy elősegítse a fiatalok aktív felelősségvállalását és a közösségi életbe való bekapcsolódását hatékony módszerek révén, biztosítva a tevékenységekhez szükséges intézményi hátteret. A programkedvezményezettjei: 355 fiatal és 700 nehéz helyzetben élő gyermek, valamint 150 egészségügyi dolgozó, ápoló, oktató.

Egy falat a léleknek
  • Jézus a vágyott személy. Nemcsak a lelkek vágya, hanem vágya ő az egész teremtésnek.
  • Amikor Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy Isten tudta nélkül egyetlen veréb sem hull a földre (vö. Mt 10, 29), akkor itt fel kell fedeznünk a teremtett világ, így az állatvilág méltóságát és értékét. Még mielőtt lettek volna, ott voltak Isten szeretetében, szándékában és gondoskodásában.
  • De amikor arról beszél Jézus, hogy az ember sokkal többet ér a verebeknél (Mt 10,31), akkor az embernek látni kell a maga helyét, elhivatottságát és felelősségét.

Útjelző

Mária iskolájában 123.

Mária legfőbb közbenjárónk az Úr Jézus Krisztusnál.

Milyen megnyugtató, hogy az „irgalmasság Atyja kegyelmeit nem az égboltozatra helyezte, mint a csillagokat, hiszen onnét nem tudnók lehozni; és nem a tenger mélyébe helyezte, mint a gyöngyöt, hisz onnét nem tudnók felhozni; hanem Máriának édesanyai kezébe,” ahonnét bőven ömlik tisztelőire az isteni kegyelem forrása (Faulhaber).

Végzős kispapjaink

A Hargita délnyugati szélén, a Kis-Homoród völgyében elhelyezkedő tömbkatolikus nagyközségben – a katolicizmus végső bástyájaként számon tartott – Lövétén születtem, 1989. június 29-én. A jó Isten ezen a napon családunkat kettős örömmel ajándékozta meg, hiszen ikrekként jöttünk a világra a már két fiúgyermeket számláló családban. Így négyen vagyunk testvérek, két bátyám van és egy ikertestvérem, aki szintén Istent és egyházát szolgálja kántorként szülőfalunkban. Tavaly májusban édesapámat az Isten magához szólította. Édesanyám nyugdíjasként imádságos, gondoskodó szeretettel özvegyként áll a család mellett. Gyermekkorom keresztény életét a család határozta meg. Az, hogy már kisgyermek korunktól kezdve szüleink elvittek vasárnapról vasárnapra a templomba és már középcsoportos óvodásként ministrálni kezdtem.

Pitypang

Kelemen Kinga rajza

Egyszer valamikor réges-régen élt egy farkascsalád. Ebben a farkascsaládban élt egy kis farkas. Ez a kis farkas kíváncsi volt, nem olyan, mint a többi. Észrevették a családta­gok is ezt a változást, ezért kitiltották a családból. A kis farkas nagyon szomorúan ment ki az erdőből. Egyszer csak egy tisztásra ért. Selyem volt a füve, a fákon mézes gyümölcsök, a tavakban nyüzsögtek a halak. Azonban volt a tisztáson egy kis viskó is. Fából készült, kis, egyszerű. A kis farkas gondolt egyet, hátha odamehet és befogadják. Oda is ment és megkaparta az ajtót. Bent egy család ült az asztalnál, nagyon megörültek és a gyerekek nyomban felkapták, simogatni kezdték. Az anyukájuk főzött neki egy kis ételt. Mivel a gyermekek apja vadász volt, ő is megörült, hogy tud vele vadászni. Teltek-múltak az évek, a kis farkasból nagy farkas lett és már nevet is kapott: Vacak. Azért kapta ezt a nevet, mert olyan kis vacak volt, hogy feldöntötte a székeket és esténként megkaparta az ágyakat.

Hírek, hirdetések

Kántort alkalmaznak

A nagytusnádi plébánia kántort alkalmaz augusztusi kezdéssel. Szolgálati lakás biztosítva. Részletekről érdeklődjenek Csont Ede plébánosnál: 0742-371242.

 

Szlovák fiatalok bérmálása a nagyváradi egyházmegyében

„A Szentlélek folyamatosan kiárad az egyházra és mind­annyiunkra, hogy kilépjünk középszerűségünkből, zárkózottságunkból és az Úr irgalmas szeretetéről tegyünk tanúságot.” (Ferenc pápa). Június 28-án, vasárnap Böcskei László megyéspüspök a bátorság lelkét kérve az egyházmegye szlovák fiataljainak szolgáltatja ki a bérmálás szentségét: fél tíz órától a nagyvárad-olaszi plébániatemplomban 10 fiatal, du. fél egy órától a madarászi plébániatemplomban 13 fiatal részesül a keresztény nagykorúság szentségében. A fiatalok felkészítését Mlinárcsik János, a szlovák személyi plébánia megbízott lelkésze végezte. (A nagyváradi római katolikus püspökség titkársága)