Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Búcsút ünnepelt június 17-én Tenkén a római katolikusok lelkes serege. Egyedi volt az ünnep a résztvevő papok és hívek nagy száma miatt, de nem mindennapi szeretet nyilvánult meg a tenkei pásztorok és a hívek között, felekezeti hovatartozástól függetlenül. A kívülálló számára felüdítő látvány volt, ahogy egymás után a szeretetről és összefogásról mutatott jó példát római és görögkatolikus, ortodox és református lelkész. Így szolgáltak együtt a római katolikus plébánosok: Schek László (Tenke), Fügedi Antal (Bikács), Gyenge Béla (Szalonta), Kiss Márton és Radnóti Antal (Bélfenyér), Mihăeşti Iosif (Rézbánya), és megtisztelték jelenlétükkel az ünnepet a helyi felekezetek más felekezethez tartozó elöljárói: Berke Sándor református, Iancu Inel ortodox és Mihai Terec görögkatolikus papok, akik feleségük és híveik kíséretében érkeztek, hogy együtt tisztelegjenek Jézus szíve előtt.

Az ünnepi szónok Csilik János nagyfalusi plébános volt, aki több mint tíz évig szolgált Tenkén, és szívesen jött vissza találkozni volt híveivel. Az ünnepi szónok szerint Jézus szentséges szívéről naphosszat lehetne prédikálni, de mivel éppen pappá szentelésének harmincadik évfordulóját ünnepli, tanúságtételként arról beszélt, mit tanult ő a Jézusnak szentelt évek alatt, hogyan vált boldog pappá azáltal, hogy átengedte magát Isten formáló akaratának. Elmondta, hogy fontos megtalálni a hivatást, elfogadni Isten rendelését. Megtanulta, hogy ne legyen önző, ne szimpátia alapján válasszon a körülötte lévők közül, mert Jézus mindenkit egyformán szeret, ezért kell mindenkire úgy nézni, hogy benne Krisztust lássuk. Elindulhatunk a szellemi felemelkedés útján, ha egységre, és nem széthúzásra törekszünk, ha engesztelünk és bocsánatot kérünk Istentől testvéreink, nemzetünk és az egész emberiség helyett is. Meg kell tanulni örülni, hálásnak lenni, nem azon keseregni, ami nincs. Előre kell nézni, bizalommal, az Istenbe vetett hittel haladni, kérni a Szűzanya, a szentek és angyalok közbenjárását, hogy végig tudjunk menni a keskeny, göröngyös és sokszor nehéz úton, hogy elérjük az élet legnagyobb célját, a boldog örök életet.

A szentmise végén a református és az ortodox pap is szólt a jelenlévőkhöz, kiemelvén, hogy mindnyájan egy Istent szeretünk, egy Istenben hiszünk és bízunk, úgyhogy azt kellene látni, gyakorlatba ültetni, ami összeköt, hisz mindnyájunkat Jézus irgalmas szíve szeretetével magához vonz.

Kis agapéval zárult az ünnepség, amelyet a tenkei háziasszonyok nagy szeretettel készítettek a vendégeknek, a templom szép udvara adott helyet a kellemes beszélgetéseknek, a rég nem látott barátokkal való találkozásoknak, akik ez alkalomra jöttek haza.