Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Benyomások az özvegyek hétvégéje margójára

„Amikor szerelmesen és boldogan ott álltunk az oltár előtt, eszembe sem jutott, hogy nélküle fogok megöregedni. Később, valahányszor egy idős házaspárt láttam kézen fogva menni az úton, arra gondoltam, hogy majd ránk is így fognak nézni néhány évtized múlva a fiatalok. De nem így történt. Isten másképpen gondolta…” – meghatódva és a könnyeimet nyelve hallgattam egy 21 éve özvegy nő vallomását a június 8–9. között megszervezett özvegyek hétvégéjén. Férje „hazatérte” után – akinek haláláig hűséges segítőtársa volt – ez az édesanya egyedül nevelte fel két gyermekét, jelenleg pedig imáival és szolgálataival igyekszik hasznára lenni családjának, embertársainak és egyházközségének. Tudatában van annak, hogy Isten nem tévedett akkor, amikor elhívta őt erre a hivatásra. Megtapasztalta, hogy a szerető Isten vele van örömeiben és nehézségeiben egyaránt. Bátran ki merem mondani, hogy egész életét az életszentségre való törekvés, Isten akaratának keresése jellemzi.

Egy másik mozzanat: odajött hozzám két ötvenes özvegy, egy férfi és egy nő. „Valamit el szeretnénk mondani neked…” – kezdték. „A tavaly ismerkedtünk meg az özvegyek hétvégéjén. Utána többnyire telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot. Sokat beszélgettünk és közben világossá vált számunkra, hogy Isten egymás mellett szeretne látni bennünket. Most szentségi házasságra készülünk, figyelve arra, hogy Istennek is teret adjunk a kapcsolatunkban.

Éppen ezért fontos számunkra a tisztaság, az ő akaratára való odafigyelés.” Tőlük hallottam azt is, hogy lelki növekedésük érdekében amikor csak tehetik, együtt járnak különböző programokra. Jó volt látni ennek a két embernek az őszinte törekvését, vágyát, hogy Istennek tetsző módon éljék meg a kapcsolatukat, az egész életüket.

Egy másik vallomás: „Négy éve halt meg a feleségem. Nem volt könnyű, de Isten segítségével sikerült talpra állnom. Azóta volt néhány olyan nő az életemben, akik megpróbálták átvenni a feleségem helyét, de egyiket sem tartottam méltónak arra, hogy az ő helyébe lépjen. Nem tudom, mit hoz az élet. Ha Isten azt akarja, hogy új házasságot kössek, akkor annak a nőnek mindenképpen legalább olyan jónak kell lennie, mint az elhunyt feleségemnek. Azt szeretném, hogy együtt tudjunk templomba menni, egymást segítsük közelebb Istenhez. Másképpen nem tudom elképzelni.” Rácsodálkoztam erre az érett, bölcs hozzáállásra.

Mint a Családpasztorációs Iroda munkatársa, boldog feleségként és háromgyerekes édesanyaként voltam köztük ezen a hétvégén, együtt imádkoztam velük, beszélgettünk, megosztottuk egymással gondolatainkat, megéléseinket. Miközben egyházunk és a Biblia tanítása alapján Isten rájuk vonatkozó álmát próbáltam „tolmácsolni”, úgy érzem, sokkal többet kaptam, mint amennyit adtam: befogadva, szeretve éreztem magam, az általuk megosztott élettapasztalatok által lelkiekben gazdagodtam. Megerősödött bennem az a felismerés, hogy mély tiszteletet és odafigyelést érdemelnek mindazok, akik ezt az életállapotot élik. Isten különleges módon védelmezi őket.Nekünk is ezt kell tennünk!