Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Végzős kispapjaink


1984. október 1-jén születtem Nagyváradon. Tanulmányaimat a Lucian Blaga Általános és Középiskolában végeztem. Majd egy év hivatástisztázás után, amit a ferenceseknél töltöttem, jelentkeztem az akkori nagyváradi megyéspüspöknél, aki felvett kispapjai közé. Hivatást körülbelül nyolcadikos koromtól kezdtem érezni, mivel sokat ministráltam. Nem nőttem fel katolikus vallásos közegben, édesapám református volt, édesanyám ortodox, engem pedig reformátusnak kereszteltek. Semmi kapcsolatom nem volt a református vallással és semmilyen vallással, de azért ott volt tatám, aki rendszeresen olvasta a Szentírást, és gyerekként, példáján felbuzdulva, én is olvastam a képes Bibliát.


Hogy jutottam ide? Isteni gondviselés. A sógorom volt az, aki bátorított, hogy tanulmányozzam a Szentírást, és elvitt a katolikus templomba is. Miután megismerkedtem a szentmisével, vágyat éreztem a szívemben, hogy szentáldozáshoz járuljak. Ezt elmondtam a sógoromnak. Ő elvitt egy fiatal paphoz, aki a nagyváradi Katalin telepen szolgált, és egyévi hitoktatás után elsőáldozáshoz járultam. Rendszeresen ministráltam, ami számomra nagyon vonzó volt, hogy ilyen közel lehetek az oltárhoz, a szent cselekményhez. 1999-ben a nagyváradi bazilikában bérmálkoztam és a sógorom segítségével különböző imacsoportokba és ifjúsági körökbe jártam. Ezek mind erősítették a hivatásomat.

Hivatásom további megerősödése a gyakorlati év alatt történt, amelyet Tasnádon töltöttem. Nagyon sokat tapasztalhattam a pasztoráció terén, amit köszönök a közösségnek és plébánosának. Jó volt tanítani az iskolában, foglalkozni a gyerekekkel, a fiatalokkal és az idősekkel.

Papi jelmondatom: Jézus, te vagy az én egyetlen kincsem! Ami az egyik lelki nap alkalmával fogalmazódott meg bennem. Ezzel a rövid fohásszal kérem az Urat: adjon erőt, hogy mindvégig kitartsak és hűséges legyek hozzá, ahhoz, amit ő nekem juttatott.

Gyakorlati éves plébánosomnak szeretném megköszönni, hogy mellettem állt és érezhettem törődését. Szeretnék köszönetet mondani otthoni plébánosomnak is, mert sokszor megtapasztaltam segítőkésségét, és kívánom Isten áldását további papi munkájára. Köszönöm a közösségemnek és vezetőinek, hogy annyi éven át mellettem voltak, imádkoztak értem és segítségemre siettek a nehéz pillanatokban. Köszönöm mindazoknak, akik segítettek nekem, hogy felismerjem és kövessem hivatásomat. (Rövid bemutatkozásomban nem akartam senkit név szerint megemlíteni, hiszen nagyon sokan segítettek nekem. Hiszem, hogy mindazok, akik ismernek, megszólítva érzik magukat e szavak által. Isten áldását kívánom minden ismerősömre. Jutalmazza meg őket az Úr már itt a földön és majdan odaát az örök élettel!)