Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Madéfalvától Gyimesbükkig minden utas a vonatablak mellett akart utazni. Nem csak a tájat akarták látni. Abban az élményben akartak részesülni, amelyet immár negyedik alkalommal és csak ezen az úton lehet megtapasztalni. Pünkösd vasárnapján a székely gyorsot és „ifjabb testvérét”, a csíksomlyó expresszt minden faluban várták. Virággal, zászlóval integetve vagy csak mosolyogva, könnyekig meghatódva. Ezt tudták a visszatérő vendégek. Olyanok is utaztak, akik már negyedszer jöttek a címeres nosztalgiavonattal az ezeréves határra. Ők magyarázták a többi Budapestről, Győrből, Szegedről vagy éppen Ausztráliából érkező társaiknak, hogy felejthetetlen élményekben lesz részük. Ezért aki csak odafért, a vonatablaknál állt. Zászlókkal integettek, fényképezőgéppel, kamerával „gyűjtötték” az otthon maradottaknak szánt búcsúfia-képeket.

A Gyimesekben mintha mindenki a vonat fogadására készülődött volna. A hegyek közti falvak lakói udvarokról, utakról virággal integettek, a dudáló autókból és motorbiciklikről zászlókkal, kendőkkel tették ugyanezt. A vonat utasai viszonozták a lelkes fogadtatást. Az anyaországiak és a szinte naponta anyanyelvük megtartásáért küzdők különös találkozása volt ez. Az összetartozás aprócska jele, amiről pár évvel ezelőtt még álmodozni sem lehetett e tájon. Valaki-valakik megálmodták, tettek is érte, és valóra vált. Nem valakik ellen tervezték ezt az ünnepet! Csupán bátorító, lelket erősítő mozzanatnak szánták azoknak, akik a valamikori határszélen önazonosságuk őrzéséért is vállalják a mindennapok küzdelmét. Azoknak, akik megmaradtak magyarként, katolikusként akkor is, ha nem ezt diktálta az „idők szava”.

Három év alatt pünkösd lett az ezeréves határ legnagyobb ünnepe. Gyimesbükkön örömujjongással fogadták a címeres mozdony húzta vonatot, majd pár perccel később a Liszt-emlékévet hirdető mozdony vontatta szerelvény utasait. Az 1600 vonatos zarándok az állomástól az ezeréves határig gyalogolt, társult az itt összegyűlt több tízezer ünneplőhöz. Három évvel ezelőtt a legkeletibb magyar MÁV-őrház felújítását ünnepelték. Most már a felújított kontumáci kápolna és mellette a romokon újjászülető hősök emlékműve is zarándokhely. Az ünnepi szentmisét követően a résztvevők a közéleti személyiségekkel az élen megkoszorúzták az emléktáblákat. Az idei ünnep következő fénypontjaként hidat avattak. Az anyaországiak segítették az őrház melletti régi közúti híd felújítását is. Ez a híd is, mint megannyi építmény e határon, jelkép: összeköti nemcsak a Tatros két partját, hanem az itt élőket egymással és az anyaországiakkal is. Az esemény méltatását követte az ünnep talán leglátványosabb mozzanata: megérkeztek a nosztalgiamozdonyok. Elől a magyar címeres Nohab, utána a Liszt Ferenc-emlékévet hirdető, és harmadikként „a vasúti biztonságért felelős” hazai mozdony. A vasúti hídon felsorakozó lelkes tömeg között lassan, méltóságteljesen haladtak az őrház felé.
A vasúti múzeumként működő őrház mellé végül csak a címeres araszolt el. Kiváltságosként már negyedszer köszöntötte az ünneplőket. Visszahozta az emlékeket, amelyeket annak idején nagyszüleink meséltek. Nosztalgiavonat, de ugyanúgy lehetne új idők üzenetének jelképe is… Az biztos, mióta ide jár, megváltoztatta a gyimesiek pünkösdünnepét.