Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Május és június általában az iskolai és egyetemi ballagások, bankettek ideje Erdélyben. Kolozsvár főterén vagy az egyetem főépülete körül ebben az időszakban lehet látni ballagó diákokat, s a kalapjukon lévő színes sáv „tolmácsolja” a szakjukat is.

 Június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén (egyben pünkösdhétfő) délelőtt negyed tizenegykor indultak az ünnepi virágdíszbe öltöztett Szentegyház utcai épületből, a kar székhelyéről ünnepélyes hálaadó misére a BBTE Római Katolikus Teológia Kara hallgatói. A végzős diákok tanáraikkal karöltve vonultak át Erdély első barokk templomába, az Akadémiai, más néven Piarista templomba, ahol már szüleik, rokonaik és barátaik várakoztak. Az ünnepélyes Te Deum mise főcelebránsa Marton József volt, a szónok Holló László (beszéde rövid változata a Kereső oldalon olvasható), az oltárnál velük szolgáltak a kar pap-tanárai és Takó István egyetemi lelkész is. Az ódon falak között végzett hálaadó mise liturgikus szolgálatába a végzősök „keresztgyermekei”, a másodévesek is aktívan bekapcsolódtak.

Az Istennek való hálaadás után az ünneplő közösség átvonult az egyetem akadémiai dísztermébe, ahol a kar dékánja, Nóda Mózes és az évfolyamvezető Vik János szólt a végzősökhöz (a dékán búcsúztatója lapunk 9., Kereső oldalán). A kar hagyományait őrizve a másodévesek ünnepi műsort állítottak össze a harmadévesek tiszteletére tehetségükhöz és lehetőségeikhez mérten. Miután Geréd Imre szóba öntötte az alsóbb évesek elbocsátó üzenetét, a ballagók mutatták be az erre az alkalomra készült humoros és megható összeállításukat, melyben helyt kapott búcsúgondolataik megfogalmazása, ezt Mihály Noémi-Katalin tolmácsolta a jelenlévőknek. Az emléklapok átadása és a ballagó-kalapok feldobása zárta az ünnepi alkalmat. (Dénes Gabriella)

Ne féljetek

 

Ballagáskor gyakran beszélünk búcsúzásról. Én mégis úgy érzem, hogy nem annyira búcsúzni jöttünk, hanem csak elköszönünk egymástól, annak reményében, hogy most, amikor lassan kollégákká értetek, mélyebb emberi kapcsolatunk csak most kezdődik igazán. Hiszen Saint-Exupéry-vel tudjuk, hogy egyszer s mindenkorra felelősek lettünk egymásért, felelősek azokért, akiket megszelídítettünk. És mi szelídítgettünk benneteket. Nem agymosással, ami megöli a lelket, nem a kötelező, hanem – Marton tanár úr kifejezésével élve – a „kötelező-szerű” programokkal: közösségi szentmisékkel, előadásokkal és szemináriumokkal, valamint személyes beszélgetésekkel. És ti szelídültetek, okosodtatok. Igazi szeretetreméltó, szeretnivaló fiatal felnőttekké fejlődtetek.

[…] Hogyan tovább? […] Jézusnak […] ma kiküldött tanítványai ti vagytok, a tizenkét tanítvány. Ahogy néven nevezte hajdanán a tizenkettőt, úgy szólít most névsor szerint titeket: Aliz Mária, Anikó és Attila, a két Bernadett és Emőke, Erika, Éva-Beáta és István, Noémi Katalin, Valter és Zenkő. […] ti mind apostolok vagytok, akiket imádságával felvértezve ma küld a világba Jézus. Hogy hová? Bennünket, tanáraitokat, papokat és laikusokat arra hívott és küldött az Isten, hogy hirdessük az evangéliumot, és tegyünk tanúságot az ő szeretetéről. Jól? Rosszul? Emberi rosszra hajló természetünk korlátai között, de Isten kegyelmével felvértezve – ahogy lehet. Nem az egész Erdélyre kiterjedő egyházmegyéink közösségeiben tesszük ezt a munkát… Hová küld ma Jézus? Menjetek a Székelyföldre, menjetek a Szilágyságba, Szatmár, Nagyvárad vagy Temesvár vidékére, vagy maradjatok itt Kolozsváron és hirdessétek az evangéliumot szavaitokkal, de különösen fegyelmezett, egyenes jellemmel, állapotbeli kötelességetek – bármi legyen is az – kitartó, szorgalmas teljesítésével. Ma is igazi tanítványok, segítőkész embertársak után sóvárog az emberiség. Segítsétek, neveljétek és növeljétek szülőföldünkön a testvéreket. Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett az Isten országa.” Talán lesznek közületek olyanok is, akik külföldre távoznak. Nem mondhatom, hogy ne menjenek. Nincs erkölcsi norma, ami megtiltaná, hogy valaki ott keresse a boldogságát, ahol éppen megtalálni véli. Eddigi végzetteink közül is vannak Magyarországtól Mexikóig, Finnországtól Amerikáig mindenütt a kerek világon. […] Önzés lenne akadályozni a szárnyalásotokat, hisz csak arra hivatkozhatunk, hogy mi, akik itthon maradtunk, és ezután is itthon fogunk maradni, minél kevesebben vagyunk ebben a felmelegedő világban, annál inkább érezzük hűlni magunk körül a világ melegét. Más érvünk nincsen. Mégis tán jó volna összebújni és így egymást melegíteni itthon.

Útravalóként figyelmeztetünk, hogy bárhol éltek, magatoknak kell megteremtenetek az otthon melegét. Nektek magatoknak kell úgy élnetek, dolgoznotok, imádkoznotok, hogy szentek legyetek az Isten előtt, hogy így boldogok lehessetek itt a földön és eljussatok az örök boldogságra is. Boldog II. János Pál pápával buzdítalak benneteket és buzdítom magunkat is: „Ne féljetek a harmadik évezred szentjei lenni! […] Ne féljetek építeni a szeretet civilizációját! […] Ne féljetek, mert az Úr velünk van a világ végéig!”

(Elhangzott Kolozsváron a 2011-es ballagás hálaadó szentmiséjén)

  Holló László

 

Búcsúztató, biztató

Köszöntőként és búcsúztatóként idézem dr. Jakubinyi György érsek úr nektek szóló levelét: fiatalságotok lelkesedését kéri és várja egyházunk és népünk érdekében.

Az itt eltöltött három év jelentett vidám diákéletet, tanulást, fejlődést. Remélem, sokan maradtok Kolozsváron tovább tanulni, hiszen az eltelt három év csupán az alapképzést jelenti. De bármi lesz is ezután, egy biztos: már most számítanak rátok. A felelős munkátokra, a megszerzett tudásotokra, a becsületes helytállásra, a tanúskodó hitetekre. Röviden: szükség van rátok.

Az elvárások mellett tapasztaltátok több alkalommal az elutasítást és a meg nem értést: ezt is el kell fogadni. A világ nem sokat változik, régen is így írtak: „Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre, semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság nem állnak fel, ha belép egy idős ember. Feleselnek szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának.” (Szókratész, Kr. e. 5. sz.) „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetőleg, ha holnap a fiatalság kerül hatalomra, mert a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.” (Hésziodosz, Kr. e. 7. sz.) „A világ válságos helyzetbe került. A gyerekek nem hallgatnak szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.” (Egy ókori egyiptomi szerzetes) „A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Soha nem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni a kultúránkat.” (Babiloni agyagtábla kb. Kr. e. 1000)

Elvárás és elfogadás, értékelés és elutasítás kettőssége ellenére egy biztos, a jövő a tiétek. A saját jövőtök, az egyház jövője, az emberiség jövője hamarabb vagy később rajtatok áll. És lehet, egy pár évtized múlva a fiatalságról ti is hasonlóképpen vélekedtek majd.

Az élet szép, keresztény, hívő emberként tudjuk, életünk Isten kezében van. Ő kísérte az életeteket a mai napig, és ezután is veletek marad. A ballagásotok napja határhoz érkezés. Valami véget ért, és valami új kezdődik. Ahogyan az ünnep, pünkösd másodnapja is a húsvéti idő lezárása. Isten betartotta ígéreteit, Jézus Krisztus által megváltott minket. Jézus pedig megígérte tanítványainak a Szentlelket, kinek eljövetelét pünkösd napján ünnepeltük. A hálaadó szentmise evangéliumának a tizenkét apostol meghívását választottátok, jelképesen és találóan. Szám szerint nem vagytok nagy évfolyam. Az apostolok is tizenketten voltak. Isten szemében nem a nagy tömeg, nem a nagy számok számítanak, hanem a nagy szív. Az apostolok is hároméves teológiát végeztek, és hozzátok hasonlóan nagyrészt mindenkinek volt második szakja is. Pünkösd napján ők is határhoz érkeztek. A Szentlélek kiáradása új feladatokat, új életformát jelentett. Felbomlott a közösség, és mindenkinek a maga útját kellett járnia. A jövőbe nem láthatunk, de a múlt tapasztalata, Isten hűsége, a megszerzett tudás bátorítson. Isten kiválasztott, feladattal bízott meg, és a szükséges segítséget is meg fogja adni. A teológia nem csupán az Istenről szóló tudomány, hanem az Istentől való tanulás is.

Én megköszönöm a szülőknek az áldozatot, hiszen a három év sok gondot is jelentett, köszönöm, hogy gyermekeiket ránk merték bízni. Önökkel együtt örülünk mi is a sikerüknek. Köszönöm a plébánosok munkáját, támogatását. Hiszen mi azokat a diákokat tudjuk tanítani, akiket előzőleg ők neveltek. Nem utolsósorban köszönöm a tanároknak, a kar minden alkalmazottjának a hároméves lelkiismeretes munkát. Kedves végzős diákok, kívánok sikeres államvizsgát, és bármit mondtak is az idézett régi bölcsek a fiatalságról, mi tudjuk, hogy ti mások voltatok és mások is lesztek!

(Elhangzott a június 13-i ballagáson)

  Nóda Mózes